Csupán az Esmark Inc. amerikai cég privatizációs ajánlata bizonyult elfogadhatónak a smederevói Železara acélművek felvásárlására meghirdetett versenypályázaton a három beérkezett pályamű közül – jelentette be pénteken Bojan Bojković, az acélművek végrehajtó igazgatója az ajánlatok felbontása után.
– Az eddigiek értelmében az amerikai cég a smederevói gyár többségi, 80,01 százalékos részvénycsomagját kaphatja meg. A tárgyalások a hónap közepéig eltarthatnak, az adásvételi szerződés megkötéeére pedig január végén kerülhet sor – magyarázta az igazgató.
Mint Bojković megjegyezte, a másik két ajánlat ismeretlen feladóktól érkezett.
James Bouchard, az amerikai cég vezetője a Tanjughoz intézett nyilatkozatában azt ecsetelte, hogy cége a következő években 400 millió dollár értékben fektetne be a közvállalatba.
– Csak a következő évben 28 millió dollár jutna az acélművek termelékenységének növelésére – húzta alá még a tender elnyerése előtt az amerikai cég első embere.
Mint ismeretes, a privatizációs pályázatot december 5-én írták ki, és egy hónap múlva járt le.
Az állam csak 19,99 százalékban marad a vállalat résztulajdonosa.
Az Acélművek újraeladásával a kormány 5000 állást tervez megőrizni, és összesen 17 ezer új munkahelyet kíván teremteni.
A vállalat megvásárlására kiírt versenypályázaton azok az óriáscégek vehettek részt, amelyeknek az elmúlt három évben évente legalább 300 milliós bevételük volt. A vásárló a tenderben arra kötelezi magát, hogy 2016 végéig 50 százalékos kapacitással üzembe helyezi a második kohót, az elsőben pedig 100 százalékos kapacitással fog termelni.
Mint ismeretes, a szerb kormány a smederevói acélműveket 2012 februárjában vásárolta vissza egy dollárért az addigi tulajdonostól, az amerikai U.S. Steel vállalattól, amely a termelés során túl sok veszteséget ért el, eniatt elhagyta a szerbiai piacot. A vasművek jelenlegi termelésének értéke 340 millió euró, teljes kapacitással azonban az 1,5 milliárd eurót is elérhetné évente.
A legnagyobb problémát mégis a tetemes tartozások okozzák a közvállalat számára. A banki hitelezőknek 260 millió euróval, a beszállítóknak 120 millió euróval, a megrendelt alapanyagokért pedig 145 millió euróval tartozik a gyár.
Annak ellenére, hogy az acélművek már egy ideje nem üzemel teljes kapacitással (csak egy acélkohó dolgozik), életben tartásához havonta 8,5–10 millió euróval járul hozzá az állam.
