Történelmi időket élünk, gazdasági uniót hozott létre csütörtökön Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország, a bejelentés szerint a Nyugat – azaz az amerikai és az Európai Unió –, valamint a Kelet, azaz elsősorban Kína gazdasági hatalmának az ellensúlyozására. Az Eurázsiai Gazdasági Uniónak (EGU) elnevezett kereskedelmi blokk megalapításáról szóló szerződés január 1-jén lép életbe, miután a három nemzeti parlament jóváhagyta a megállapodást.
A gazdasági szövetségre lépő (ami természetesen szoros politikai kapcsolatokat is előföltételez) országok összlakossága 170 millió, összesített hazai össztermékük értéke pedig 2700 milliárd dollár. Ezek alapján a számadatok alapján az új unió nem igazán veheti fel a versenyt sem a nyugati, sem a keleti gazdasági nagyhatalmakkal, még Japánnal sem, amelynek több mint kétszer ekkora a GDP-je. Kínának háromszor, az Európai Uniónak és az Egyesült Államoknak pedig hatszor ekkora. Lakosai számában is messze mögöttük marad, mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió mögött, a világ legnépesebb országáról, Kínáról nem is beszélve. A lehetőségek és a bányakincsek szemszögéből nézve azonban egészen más a helyzet, Oroszország ugyanis a világ legnagyobb állama, Kazahsztán pedig a kilencedik legnagyobb. Egyetlen gazdasági szövetség vagy ország sem dicsekedhet akkora területtel, amekkorával az EGU. Ebből egyenesen következik, hogy a világ egyetlen gazdasági szövetsége sem rendelkezik annyi föltárt és még föltáratlan természeti kinccsel, mint az EGU. Elég, ha csak a fosszilis energiaforrásokat említjük: a rendelkezésre álló adatok szerint az EGU országai – elsősorban Oroszország – adja a világ kőolaj-kitermelésének tizenöt és földgázkitermelésének a húsz százalékát. Ha pedig a globális felmelegedésről szóló prognózisok beigazolódnak, akkor belátható időn belül a világ lakosságának az élelmezésében is kulcsszerephez jut a most megalakult Eurázsiai Gazdasági Unió.
A csütörtöki, Asztanában aláírt megállapodásnak éppen ezért nem csak aktuálpolitikai jelentősége van, válaszlépésként az ukrajnai eseményekre, és arra, hogy az ottani Nyugat-barát erők megbuktatták Janukovicsot, aki a korábbi hintapolitikájával felhagyva tavaly novemberben az EU helyett az EGU-hoz való csatlakozás mellett döntött. Bizonyos, hogy a most megalakult unió a jövőben bővülni fog. Jelenleg két ország, Kirgizisztán és Örményország a legesélyesebb jelölt erre.
Az EGU megalakulása Szerbia számára is új gazdasági lehetőségek előtt nyithat kaput, Szerbia ugyanis szabad kereskedelmi egyezményt kötött az EGU elődjével, az orosz–kazah–fehérorosz vámunióval. A deklarált szándék szerint az eurázsiai unió nyitott azok felé – de nem csak azok felé – az országok felé, amelyekkel a három ország korábban szabad kereskedelmi egyezményt kötött. Az Európai Unióba törekvő Szerbiának ez gazdasági szempontból hídszerepet kölcsönözhet, de nem kívánt nehézségek forrásává is válhat, ha az EU-nak tovább romlik a viszonya Oroszországgal. Ebben az esetben oda is eljuthatunk, hogy dönteni kell a hagyományos oroszbarátság és a szintén hagyományosnak mondható Nyugat-pártiság között. A döntés egy negatív forgatókönyv szerint akár így is megfogalmazódhat: az EU vagy az EGU?
A Privredni pregled újságírója azt a kérdést tette fel, hogy lehet-e az Eurázsiai Unió Szerbia számára alternatíva az Európai Unió helyett.
Dejan Vuk Stanković politikai elemző szerint megfontolás kérdésévé tehető, hogy mit hozhatna Szerbiának az új unió politikai és gazdasági szempontból, különösen akkor, ha az EU-hoz való csatlakozási folyamat belátható időn belül nem hozna eredményeket, és figyelembe véve, hogy jó kapcsolatokat ápolunk az EGU-t alkotó három országgal, ám összességében látva, az eurázsiai unió nem jelenthet alternatívát, Szerbia ugyanis Nyugat – az Egyesült Államok és az Európai Unió – érdekövezetéhez tartozik.
Goran Nikolić közgazdász válaszában felhívta a figyelmet, hogy Szerbia – az egykori szovjet tagköztársaságokat nem számítva – egyedüliként kötött szabad kereskedelmi egyezményt az orosz–kazah–fehérorosz vámunióval, ennek ellenére figyelembe véve a három országgal lebonyolított szerény áruforgalmat, az EGU gazdasági szempontból nem jelenthetne semmiféle alternatívát az EU helyett.
Másként fogalmazott Mlađen Kovačević politikai elemző. Szerinte annak a híresztelése is problematikus, hogy Szerbia számára az EU jelenti az egyetlen választási lehetőséget. Ez ugyanis egy alternatíva nélküli alternatíva erőltetése, éppen ezért Szerbiának más lehetőségek előtt is nyitottnak kell lennie, bár – ismerte el Kovačević – a manőverezési lehetőségeink nem túl nagyok.
