Két radikális lehetőséget vázoltak föl a közgazdászok azzal kapcsolatban, hogy miként tudná az új kormány viszonylag gyorsan és hatékonyan teljesíteni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) javaslatát, hogy a költségvetési módosítását követően még az idén 400 millió eurós megtakarítást valósítson meg a szerb állam. Az egyik, egyszerűnek tűnő megoldást az lenne, hogy elbocsátanának mintegy 100 000–150 000 foglalkoztatottat a felduzzasztott közszférából. A másik megoldás a nyugdíjcsökkentéssel riogat, mivel az egyik legnagyobb költségvetési kiadás a folyton üresen tátongó nyugdíjalap hónapról hónapra való kiegészítése állami forrásokból.
Mindkét lehetséges lépés nagy politikai bátorságot igényelne, hiszen egy-egy hatalmas szavazóbázis érdekeit sértené. Fölmerülhetnek azonban más megoldások is, például az államkincstár támogatásokra fordított kiadásának a lefaragása vagy a közvállalatok sokat emlegetett, de sohasem végrehajtott szerkezetátalakításának a befejezése és működésük piaci alapokra helyezése. A négyszázmilliós megtakarítással azonban még nem lesz vége a történetnek, az igazi kihívások majd csak ezután kezdődnek, az IMF ugyanis egy lehetséges hitelmegállapodás fejében azt várja Szerbiától, hogy 2017-re 3 százalék körüli szintre csökkentse a jelenleg 8 százalék körüli költségvetési hiányt. Az elvárásban semmi rendkívüli nincs, a rendkívüli a térség legmagasabb államháztartási hiánya, aminek következtében a szerbiai államadósság szédületes ütemben növekszik.
A Tanjugnak nyilatkozó Milojko Arsić, a Belgrádi Közgazdasági Kar tanára szerint a 400 millió eurós megtakarításhoz ötödével kellene csökkenteni a közszférában dolgozók számát, és ez mintegy 100 ezer embert érintene. Ebben az esetben nem lenne szükség a másik – a március elején Belgrádban járt IMF-küldöttség által fölvetett – megszorító csomagra, arra, hogy mintegy 10 százalékkal csökkentsék a közszférában foglalkoztatottak bérét és a nyugdíjat. A bér- és nyugdíjcsökkentésről mint IMF-javaslatról egyébként bennfentes információkra hivatkozva a Privredni pregled írt először. Lazar Krstić pénzügyminiszter ezzel kapcsolatban a NIN-nek nyilatkozva az mondta, hogy „az IMF nem követelte nyíltan a bér- és nyugdíjcsökkentést”, és a kormányra bízza, „a megtakarítást milyen módon hajtja végre”. A válaszból kiderül, hogy a nyugdíj- és bércsökkentést is a lehetséges megoldások között szerepel.
Mlađen Kovačević közgazdász a Privredni preglednek adott interjúban erről a megoldásról a következőképpen vélekedik:
– Egyértelmű, hogy a felduzzasztott közszféra bérköltségéből le kell faragni. Erre két megoldás nyílik: vagy csökkenteni kell a foglalkoztatottak számát az állami szektorban és az önkormányzatokban mintegy 100–150 ezer emberrel, vagy bértáblát kell bevezetni és egyúttal drasztikusan csökkenteni a fizetéseket, miután az erre irányuló költségvetési ráfordítások is kisebbek lehetnének. Mégis úgy vélem, értelmetlen lenne a bércsökkentés az egészségügyben, az oktatásban és a tudományos intézményekben, különösen azokban, amelyek nem önfenntartók.
Milojko Arsić is a radikális megoldások veszélyére figyelmeztet. Szerinte egy százezres elbocsátás a közszférában ellehetetlenítené annak a működését, aminek a hátrányát a polgárok éreznék meg egyebek mellett a betegellátás és az oktatás területén. A Belgrádi Közgazdasági Kar tanára szerint éppen ezért egy összevont reformra számíthatunk, amely még az idén végrehajtja a tízszázalékos bér- és nyugdíjcsökkentést, majd ezután a közszférában a 5–10 százalékos leépítést.
Nikola Fabris is úgy véli, a nyugdíj- és bércsökkentés jelen pillanatban nehezen elkerülhető takarékossági intézkedés, hacsak nem lesznek drasztikus elbocsátások az állami szektorban – írja a Tanjug.
Vladimir Gligorov, a bécsi székhelyű Nemzetközi Gazdasági Stúdiumok Intézetének a munkatársa szerint az állami támogatások összegéből kellene lefaragni. A Tanjugnak nyilatkozó közgazdász úgy véli, ezzel nagyrészt megvalósítható lenne az az 1 százalékos költségvetési megtakarítás, amit az IMF az idén elvár az országtól. A bér- és nyugdíjcsökkentést azonban ő is reálisabb forgatókönyvnek tartja.
Mlađen Kovačević erről különvéleményt fogalmazott meg:
– Beszélnek a szubvenciók lefaragásáról, aminek van ugyan alapja, de nagyon óvatosnak kell lenni ezzel a lehetőséggel. A mezőgazdaságban a szubvenciók csökkentése kontraporduktív és káros lenne, mivel Szerbiában jóval kisebbek a támogatások, mint az EU országaiban, ahol akár a termelési költségek 50 százalékát is fedezhetik.
Kovačević szerint az állami támogatások lefaragását mint lehetőséget mégsem kell elvetni, ha ugyanis végrehajtanák az emlegetett szerkezetátalakítását a 153 közvállalatnak, amelyek nagy része nem piaci alapon működik, hanem állami pénzből, akkor ezúton is jelentős költségvetési megtakarítást lehetne megvalósítani.
