Szerbiában évente 35-40 halálos kimenetelű munkahelyi baleset történik, ezren szenvednek súlyos és mintegy 25 ezren könnyebb sérüléseket feladataik ellátása közben. Az építőipar az az ágazat, amely ebből a szempontból a legveszélyesebbnek számít – ezeket a munkásokat éri a leggyakrabban sérülés, s ugyancsak ez az az ágazat, ahol a leggyakrabban megszegik a védelmi előírásokat. A tavalyi halálos kimenetelű munkahelyi balesetek közül 22 az építkezéseken történt – ismertette az adatokat Vera Božić Trefalt, a köztársasági foglalkoztatási és szociálpolitikai minisztérium munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági kérdésekkel foglalkozó igazgatóságának vezetője.
Az idén megfigyelhető a mezőgazdasági termeléssel, valamint az útépítéssel és karbantartással foglalkozók körében a sérülések számának növekedése. A hazai adatok egyébként megfelelnek a környező és európai országok adatainak, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen elégedettek lehetünk a helyzettel. Tény ugyanis, hogy Szerbia gazdasága még nincs európai szinten, vagyis félő, hogy a nagyobb számú munkahely az európai átlag fölé emelné a balesetek számát is.
A kerekasztalon a 2013 és 2017 közötti munkahelyi egészségvédelmi stratégia előkészületeiről és a jelenlegi állapotokról volt szó. Božić Trefalt megállapította, hogy az elsődleges védelmi intézkedések bevezetése, azaz 2005 óta számos eredményt ért el az állam ezen a téren, s hangsúlyozta, hogy a megelőzést célzó intézkedések betartása kulcsfontosságú.
– Komoly problémát jelent, hogy az átlagos szerbiai munkáltató a biztonsági intézkedések bevezetését, alkalmazását költségnek tekinti, ezért számos esetben el is tekint azoktól. Ez a fajta gondolkodás persze nem helytálló, hiszen a munkások egészségének megőrzésére költött pénz sokkal inkább számít befektetésnek, ekként kellene tekinteni rá – fogalmazott.
Közölte, hogy a foglalkoztatottak egészségvédelmi helyzetét Szerbiában két szempont alapján kell megközelíteni. A törvényhozás szinte befejezte a rábízott munkát, eleget tett az Európai Unió által előírt mércéknek, ami mindenképp pozitív fejleménynek számít. Az alkalmazás területén azonban már akad bőven teendő. Szintén pozitív, hogy a nagyvállalatok jó része betartja az előírásokat, a kis- és középvállalatok esetében viszont még lehet javítani a helyzeten. Van viszont olyan példa is, ami Szerbiát jobb színben tünteti fel még a fejlett európai államoknál is: hazánkban a vállalatok szinte azonnal az előírások megszületését követően elfogadták a kockázatfelmérés bevezetését. Az unió országaiban másmilyen példákat lehetett korábban látni: a cégek fél évtizedeket vártak azzal, hogy eleget tegyenek ennek a feltételnek.
Miroslav Vasin tartományi gazdasági, munkaügyi és nemek egyenjogúságával foglalkozó titkár újságíróknak nyilatkozva elmondta, Vajdaságnak nincsenek közvetlen hatáskörei arra, hogy a munkahelyi egészségvédelem kérdését szabályozza, ezért kérték meg a minisztérium képviselőit arra, hogy számoljanak be a jelenlegi helyzetről, tájékoztassák a tartományi közvéleményt a részletekről. Reményét fejezte ki, hogy a tartomány és a köztársaság szervei együtt tudnak majd működni a készülőfélben lévő stratégia kidolgozásán, melyben szerinte mindenekelőtt a szakmabelieknek kell részt venniük.
