Mennyire volt váratlan a spanyolok korai búcsúja? Valójában mennyit ér a brazil válogatott? Mi az, ami az egyenes kieséses szakaszban fontosabb szerepet játszik, mint a csoportmérkőzések során? Miért mondanak csődöt a japánok a világbajnokságokon?
A válaszok megtalálhatók a négy éven át Japánban edzősködő, peći születésű Ranko Popovićtyal készült interjúnkban. A tréner kendőzetlenül beszélt nemcsak az egyelőre boldog német és argentin, hanem a rendkívül szomorú spanyol és brazil valóságról is.
Popović dolgozott Ausztriában, 2007 és 2009 között a szabadkai Spartacusnál, az utóbbi éveket pedig Japánban, a Cerezo Oszaka együttesénél töltötte. Júniusban felállt a kispadról, de úgy fogalmaz, rá is fér a pihenés, ugyanis az utóbbi négy évben alig látta a családját, a gyerekei viccesen már megjegyezték: „apu, nekünk még közös képünk sincs”. Kiválóan időzített szabadságolás, a vb minden mérkőzését követni tudta, és határozott a véleménye minden csapatról.
• Mi tetszett és mi nem ezen a világbajnokságon?
– A világbajnokság, különösképpen annak csoportköre rendkívül érdekesre sikeredett. Az én szájízem szerint alakultak a dolgok, mert igencsak nyitott és támadószellemű focit láthattunk. Ez az, ami nekem tetszett, és különbségként jegyezhető meg az előző tornákhoz viszonyítva. A korábbi vb-ken általában mindegyik csapat a torna elejétől arra játszott, hogy elkerülje a vereséget, aki szépen játszott, ritkán győzött. Ezúttal a csoportkör nagy részében a csapatok támadólag léptek fel, a győzelem megszerzésére törekedtek, gyakorta szép és látványos futballnak lehettünk szemtanúi, aminek következtében sok gól is esett. A kieséses szakaszra érthető módon rányomta a bélyegét a nagyobb tét, a csapatok sokkal inkább a védekezésre koncentráltak.
• Mi jelenti önnek a torna legnagyobb meglepetését?
– Abban csaknem mindenki egyet fog érteni, hogy Spanyolország a torna legnagyobb kellemetlen meglepetése. Habár nem vártam, hogy így járnak, azt hangsúlyozni kell, hogy mindez egy természetes folyamat következménye, a keret nagy része már egy évtizede minden nagy tornát végigrobotol, a klubcsapatában is kiemelkedően teljesít, ezért talán érthető, ha szinte mindannyian pszichikailag és fizikailag is kimerülten érkeztek a tornára. Az egyetlen megoldás az lett volna, hogy Del Bosque ezen mesterek mindegyikét a padon hagyja, amit egyébként egy épeszű ember sem tett volna a helyében. Küldhetett volna a pályára fizikailag sokkal frissebb játékosokat, de az egy kemény lépés lett volna azon futballistái irányába, akiknek az utóbbi évtized sikerei köszönhetők. Az is látszott ezen a tornán, hogy azok a csapatok, amelyeknek játékosai nem estek át olyan hosszú idényen, mint az élcsapatok tagjai, sokkal frissebben, felszabadultabban játszhattak, így dominánsak voltak a csoportkörben, sokkal több energiát tudtak a sikerbe fektetni. Gondolok itt főként az amerikai csapatokra, Chile, Costa Rica, Mexikó és Kolumbia is igazán látványos és érdekes futballal rukkolt elő, ellenben amikor a torna végső szakasza elérkezik, ezek a válogatottak továbbra sem tudnak a nagyok közé emelkedni. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a zárószakaszban a minőség és a fegyelem sokkal fontosabb szerepet játszik, mint a csoportkörben.
• A németek döntőbe jutása vagy a brazilok elődöntős kiesése a nagyobb meglepetés?
– Nekem sem a brazilok, sem a németek szereplése nem meglepetés. A németek hihetetlen önbizalommal és megtörhetetlen hittel vannak felvértezve, akkor is magabiztosan tartják kezükben a meccseket, amikor nem játszanak fantasztikusan, számomra a torna leghatékonyabb és legerősebb csapatának benyomását keltik. A braziloktól nem is vártam, hogy eddig eljutnak, a keret minőségéhez viszonyítva túl sokáig is meneteltek. Sok dolog játszott a kezükre az elődöntőig, házigazdák voltak, a bírók is inkább az ő javukra tévedtek. Már a horvátok ellen megégethették volna magukat. A horvát csapat remekül játszott az első húsz percben, aztán elkövette azt a hibát, hogy a letámadás helyett visszaállt kontrákra. Ha nem húzódnak vissza, ők is megverték volna Brazíliát.
Az araboknál általában hiányzik a szigor, a fegyelem és a rend
• Négy évet Japánban dolgozott. Az ázsiai válogatottól a legtöbben sokkal jobb teljesítményt vártak. Ön miben látja gyenge szereplésük okát?
– Japán sajnos nagyon gyengén játszik a világbajnokságokon. Ez ismét így volt, a japán közvéleménynek ugyanis mindig akkorák az elvárásai, amelyek alatt összeroppannak a játékosok. Ha mindig azt tűzik ki eléjük elérendő célként, hogy jussanak be a legjobb nyolc közé meg hasonlók, akkor a japán játékosok az első nehezebb szituációban elvesztik az önbizalmukat, megremeg a lábuk a teher alatt. Én tudom – mert a játékosaik közül jó néhánnyal dolgoztam együtt –, hogy sokkal többet érnek és még többet tudnak, de ha komoly ellenfél jön, olyan, mintha valamiféle komplexus lenne úrrá rajtuk.
• Vegyünk egy pozitív példát is, Algéria a nyolcaddöntőig jutott. Mekkora hatása volt erre a sikerre Vahid Halilhodžić szövetségi kapitánynak?
– Kiemelt fontosságú az algériai szereplés kapcsán Halilhodžić szerepe, mert minden afrikai és ázsiai arab csapatban nagy a potenciál, kiváló játékosokkal rendelkeznek, általában a szigor, a fegyelem és a rend hiányzik náluk. Ők tényleg jól játszanak, a németek a meccs nagy részében sokkban voltak ellenük, ha nincs Neuer, komolyabb bajba is kerülhettek volna. De ez az, ami megkülönbözteti az egyszer-egyszer villanó csapatoktól a nagycsapatokat, képesek bármikor büntetni a kihagyott lehetőségeket.
• Mi a véleménye a spanyol és a brazil katasztrófáról?
– A brazilok nekem az elejétől kezdve nem tetszettek, olyanok voltak, mint az elkényeztetett kölykök, mindig vártak valami segítségre, ha nem a bíróéra, akkor valaki máséra. Láthatták, hogy Scolari mindvégig milyen nyomást gyakorolt a bírókra. Nekik talán még jobb is, hogy mindez megtörtént, mert így legalább muszáj lesz őszintének lenniük, ha javítani akarnak a helyzeten. Ha kikaptak volna 1-2 góllal, akkor tovább áltathatnák magukat. Ez a jelen helyzet a futballjukban, válogatottjuk jó játékosok gyűjteménye, de annál semmivel sem több. A spanyolokkal kapcsolatban megállapítható, hogy minden korszak véget ér egyszer. Ez a csapat valósággal uralkodott az utóbbi években, aminek most érkezett el a vége. Egyszerűen volt egy generáció, amelynek immár nincs elegendő motivációja, fel kell fiatalítani. Én igazából csodálom őket, amiért annyi futballgyönyörben részesítettek bennünket, kiváló futballt játszottak évekig, amilyet ki tudja mikor látunk ismét. Igazi futballt játszottak, de a fiataljaikban benne van a lehetőség, hogy újabb remek generáció jöjjön pár év múlva.
• Vasárnap itt a döntő. Mit gondol, melyik csapat pályázik nagyobb eséllyel az aranyéremre?
– Ez egyetlenegy mérkőzés, nehéz bármilyen prognózist felállítani. Az, hogy a németek ilyen arányban nyertek az elődöntőben, jól és rosszul is elsülhet. Habár őket ismerve ez a siker nem szállt a fejükbe, tisztában vannak azzal, hogy ilyen mérkőzés talán ha egyszer van 100 évben, tudják, hogy a döntő már egy teljesen más történet lesz. Az argentinok még nem mutattak számomra semmi meglepőt, meggyőzőt, a németek remeklései viszont tűzbe hoztak, ezért nekik szurkolok.
