A FISZ ötödik palicsi tanácskozása, melynek célja hogy Csáth Géza alakját, művészetét a maga sokrétűségében értsük meg. Az író, akinek a szabadkai emléktáblája is magán hordozza az e sokrétűség okozta zavart, s aki eszerint egyaránt volt író, orvos, kritikus és zeneesztéta, az irodalomtörténet számára még volt enfant terrible, pszichoanalitikus érdeklődésű lélekbúvár, fantaszta, morfinista és képzőművész is, s ezt a jó értelemben vett meghatározhatatlanságot számtalanszor kiemelték, de termékeny értelmezési szemponttá eleddig nem avatták. A mai tudományos érdeklődés azért is fordulhat ehhez a differenciálatlan érdeklődésű szerzőhöz, mert a XXI. században alapvetően a kevert művészeti közegek összefüggésében mozogva kérdezünk vissza a széttagoltan elképzelt művészeti diszciplínákra. A helyzet, hogy Csáth Géza nem látta lényegesnek különválasztani érdeklődésének tárgyát és alkotásmódjának kifejezőeszközeit, utalhat arra is, miért volt mindig oly népszerű, s mégis meg nem értett, vagyis teljességgel át nem gondolt szerepű alkotó a XX. században. Konferenciánk előadóinak érdeklődése ezzel összefüggésben arra keresik a választ, hogy a jelen kor megváltozott kérdésfeltevéseinek függvényében hogyan lehet megszólítani Csáth Géza eme széttartó irányú művészeti és tudományos érdeklődését.
A tanácskozás résztvevői Bednanics Gábor, Bengi László, Bordás Sándor, Hózsa Éva, Kollár Árpád, Lapis József, Mészáros Márton, Molnár Eszter, Nemeh Diána, Szirák Péter, Szajbély Mihály és Virág Zoltán.
A tanácskozás résztvevői Bednanics Gábor, Bengi László, Bordás Sándor, Hózsa Éva, Kollár Árpád, Lapis József, Mészáros Márton, Molnár Eszter, Nemeh Diána, Szirák Péter, Szajbély Mihály és Virág Zoltán.
