Az egészséges szorongás mélysége, időtartama arányos a kiváltó okkal. A generalizált szorongás viszont általános. Szinte állandóan jelen van, hosszan tartó, krónikus állapot, amelyben mindig adódik ok, vagy a beteg mindig talál magának okot az aggódásra. A szorongásra jellemző az időszakosan csökkenő vagy erősödő intenzitás. A generalizált szorongásos betegség gyanúja akkor merül fel, ha a tünetek változatos formái egymással keveredve tartósan fennállnak, megterhelésre fölerősödnek, és állandó feszültséget váltanak ki. Nyugtató vagy némi alkohol hatására a szorongás átmenetileg enyhül. Ez a „gyógymód” azonban veszélyes, mert a beteg szakszerű kezelés nélkül gyógyszerfüggővé, alkoholistává válhat. A generalizált szorongás gyakran jár együtt gyenge teljesítménnyel, rossz hangulattal, depresszióval, pánikbetegséggel és a menstruációt megelőző napok feszültségével. A lakosság 5 százalékát érinti enyhébb-súlyosabb formájában.
A szorongó személyiség jellemzői: állandó készültségi állapot valami rosszra, váratlanra, elkerülhetetlenre; minden kudarc és nehézség lehetőségének keresése és meglátása; folyamatos aggódás iskolai, munkahelyi, anyagi, családi események, illetve családtagok, ismerősök és saját egészségi állapot miatt; rendszeres veszekedés, morgás, zsörtölődés, ingerlékenység, kiabálás, sértődékenység, sírósság, kötözködés, izgágaság. A jellemzők már fiatal korban is megmutatkozhatnak. A generalizált szorongásban szenvedő csak ritkán ébred rá, hogy reakciói rendszeresen túlméretezettek.
TESTI-LELKI TÜNETEK
A valamilyen vélt vagy valós ok miatti folyamatos rágódás, aggódás következménye a nehéz elalvás vagy a gyakori felébredés és a visszaalvás nehezítettsége. Általános tünet a feledékenység, a szétszórtság, a memóriazavar, az örömtelenség. A testi tünetek között gyakoriak az akaratlan izomfeszülések, az összeszorított állkapocs, az alvás közbeni fogcsikorgatás, a görcsös fogás, a szédülés. Ezek következményei lehetnek végtagfájdalmak, állkapocs- és fogfájdalmak, tompa fejfájás.
KIVÁLTÓ OKOK
A generalizált szorongásban szenvedők az átlagnál érzékenyebbek. Családtagjaiknál gyakori az aggódás, valamint a depresszió, a pánikbetegség, az egyszerű fóbiák és az alkoholizmus. A kiváltó okot a kutatóknak még nem sikerült kideríteniük, de az öröklött hajlam, az agy biokémiájának zavara, a nevelés, a stressz, a megterhelő életesemények szerepe nagy valószínűséggel elősegíti vagy előidézi a betegség kialakulását.
KEZELÉSE
A legtöbb szorongásos zavar jól kezelhető pszichoterápiával. A terapeuta segítségével a beteg először megismeri saját gondolkodásmódját és új viselkedésmódokat tanul – ami nem könnyű, ráadásul időigényes folyamat. Föl kell ismernie és el kell fogadnia, hogy szorongásait nem ritkán maga váltja ki a gondolkodásával; hogy viselkedésével tartja fenn és erősíti meg újra és újra; hogy önmagában hordja a szorongás forrását. A szorongásoldó benzodiazepinek („benzók”) fél–egy órán belül, vagyis „azonnal” hatnak. Minden, ezt a kémiai szerkezetű anyagot tartalmazó gyógyszer fokozza az agy gátló hírmolekulájának, a gamma-aminovajsavnak (GABA) a hatékonyságát. (Gátló funkció nélkül az idegsejtek állandó izgalmi állapotban lennének, ami teljes kimerüléshez vezetne.) Bármi okozza is a szorongást, a „benzók” képesek azt csökkenteni. Alkalmasak valamennyi szorongásos betegség tüneti kezelésére, enyhítésére – de csak rövid távú szedésre alkalmasak. Az antidepresszánsok a tartós eredmény eléréséhez célszerűbbek, de ezeket legalább fél évig rendszeresen kell szedni, s szorongásoldó hatásuk is csak hetek elteltével jelentkezik. A beteggel való törődés, a beszélgetés, a jó szó, az érintés mind-mind szorongásoldó. Sokszor elég nehéz a figyelem elterelése, de a munka és a sport segíthet, csakúgy, mint a meditáció, a relaxálás és a különböző lazítási technikák. A jól megválasztott gyógyteák fogyasztása szintén javasolt.
