A legtöbb ember számára a rák diagnózisa súlyos sokk. Első lépésként ezért gyakran sokk-kezelésre van szükség, amit általában súlyos balesetek, családi halálesetek vagy egyéb súlyos veszteségek után alkalmaznak.
A HITTÉTELRŐL
A betegnek szembe kell néznie saját hittételeivel, amelyek személyére, betegségére és egészségére, életére és halálára vonatkoznak. Ilyen például az a kijelentés, hogy „rákban kell meghalnom”, amihez gyakran az is csatlakozik, hogy „nincs mit tenni” vagy „borzalmasan szenvedni fogok és kínlódva halok meg”. Ezeket a kijelentéseket, amelyek gyakran nagy titokban egyfajta árnyéklényünkké válnak, azonosítani kell és egészséges gondolatokká változtatni. Különbséget kell tenni a pozitív gondolkodás (például: holnapra eltűnik a betegségem!) és az egészséges gondolkodás között. Átfogó értelemben az egészséges gondolkodás azt jelenti: elhatározom, hogy olyan dolgokat fogok tenni, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy egészséges legyek. Az egészségtelen hittételek ezzel ellentétes érzéseket váltanak ki: szorongást, depressziót, kétségbeesést, haragot, és mindezzel jókora adag energiát emésztenek fel. Ezért kell tőlük megszabadulni. Ha az egészségtelen és az egészséges hittételeket sikerül azonosítani, akkor kezdődik a tényleges munka. Gyakorolni kell a gondolatok átalakításának képességét. Idővel az egészséges gondolatok megerősödnek, akárcsak az izmok, ha sokat edzik őket. Tanácsos naponta háromszor az egészséges meggyőződésekre koncentrálni, hogy idővel mindez ne csak a fejünkbe, hanem testünk mélyebben fekvő részeibe is beépüljön.
KERÜLJÜK AZOKAT, AKIK MEGFOSZTANAK A REMÉNYTŐL!
A remény-elv nem mást jelent, mint azt, hogy az embernek szilárd meggyőződése, hogy a kívánt dolgok rendelkezésre állnak, függetlenül megvalósulásuk valószínűségétől. A betegségre vonatkoztatva ez azt jelenti, hogy a remény arról való meggyőződésünk, hogy segítséget kapunk és lehetőleg egészségessé válunk, függetlenül attól, milyen betegek vagyunk. El kell kerülni minden olyan embert, aki aláássa reménykedésünk erejét, mert folyton azt hangoztatja, nem kellene ennyire reménykedni. Ebben iránymutatónak kell tekinteni a német filozófus, Hans-Georg Gadamer kijelentését: „Az egyetlen mondat, amelyet mindig védelmezni fogok, hogy az ember nem élhet remény nélkül.”
AZ ÉLET EGYENSÚLYA
Ehhez két lista felállítása szükséges. Az egyikre azok a dolgok, emberek és gondolatok kerüljenek, amelyek békét, örömet és értelmet hoznak a páciens életébe. A másikra pedig azok, amelyek stresszt váltanak ki vagy félelmet ébresztenek. Ezekből a jövőre nézve számos következtetés vonható le. Egyrészt megtanulhatjuk jobban felismerni az életünkben a stresszt, akár okilag felszámolni, akár másképpen bánni vele, másrészt minden további tervet abból vezethetünk le, hogy életünkben mi az igazán fontos, mi tesz bennünket boldoggá és az életünket értelmessé. A betegség bizonyos értelemben engedélyt ad arra, hogy a páciens új szemszögből nézzen az életére, és minden eddigi dolgot radikálisan megkérdőjelezzen.
A HALÁLFÉLELEM LEGYŐZÉSE
Nagyon fontos foglalkozni a halál, a haldoklás és a betegség visszatérésének témakörével. Ennek az az értelme, hogy legyőzzük, illetve minimalizáljuk a halálfélelmet. Aki nem fél a haláltól, az jobban, nagyobb örömmel és egészségesebben élhet. Különösen a mi kultúránk terhel meg minket egészségtelen hittételekkel, amelyeket évszázadokon át ápoltak. A jó hír az, hogy megfelelő gyakorlatokkal ezeket is alapvetően meg tudjuk változtatni. Ezzel nagy energiatartalékok szabadulnak fel, amelyeket addig lekötött az egzisztenciális szorongás vagy a halálfélelem. A filmsztár Doris Dörrie joggal jelentette ki: „Fel kell hagynunk azzal, hogy féljünk a haláltól. Csak aki szembenézett már a halállal, az tudja teljesen élvezni az életet!”
A KOMMUNIKÁCIÓ FONTOSSÁGA
A pszichoonkológiai tanácsadás és kísérés másik fontos pontja a jó kommunikáció. Ez mindig az önmagunkkal való beszélgetéssel kezdődik. Előbb nekem kell tudnom, mit akarok, és csak utána tudok értelmesen beszélgetni másokkal. Végső soron a beszélgetőpartner is hozzásegít ahhoz, hogy megvalósítsam a célkitűzésemet. Ezekhez a beszélgetésekhez nyugalomra és időre van szükségünk. A belső hang bizonyosságot és tisztánlátást ad, olyat, amilyet a racionálisan gondolkodó fej nem tudna. Lehetőleg minden rákos betegnek rendelkeznie kell egy segítő személlyel, aki végigkíséri őt betegsége során, védi és támogatja. Fontos, hogy aki ezt elvállalja, az önmagát is tudja védelmezni és segíteni, hiszen ők ketten együtt járják be az utat, sok szép és meglepő élménnyel gazdagodva. Ez az út nem szabad, hogy kemény és nehéz legyen, hanem nevetés és öröm kísérje. Belátható, hogy a fent leírtak az egészséges ember számára is fontosak, és soha nincs késő elkezdeni.
