Csontjaink folyamatos átalakuláson mennek keresztül, ahogy idősödünk a lebomlás üteme gyorsabb lesz, mint a leépülést, a csontok mésztartalma csökken. Ennek következtében a csontszövet szivacsossá válik, magyarán, meggyengül, ezért a csontok már kisebb terhelés esetén is törés veszélyének vannak kitéve. Ezt az állapotot nevezzük csontritkulásnak vagy latinból tükörfordítással lyukacsos csont a megfelelő kifejezés rá. A nőknél, akik eleve kisebb csonttömeggel rendelkeznek, mint a férfiak, a változó kor után a petefészekhormonok csökkenése miatt ez a csontveszteség még kifejezettebb. Ez az oka annak, hogy a csontritkulásban szenvedők többsége nő. Csontritkulás jöhet létre ezenkívül különböző anyagcsere és hormonális rendszert érintő betegségek esetében, de egyes gyógyszerek mellékhatásaként, sőt örökletes tényező is szerepet játszhat a megbetegedés kialakulásában.
Hogyan előzhető meg a csontritkulás?
A válasz talán egyértelműen hangzik, a folyamat mérséklésében fontos tényező a helyes táplálkozás. Ez magába foglalja a csontfelépítő folyamathoz elengedhetetlenül szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és tápanyagokat. Nagyon fontos, hogy az étrend már gyermekkorban tartalmazza a megfelelő kalciummennyiséget, ezáltal biztosítjuk a szükséges kalciumraktárat a csontok számára. A megelőzés másik alappillére a rendszeres testmozgás és a speciális szempontok alapján összeállított tornagyakorlatok. Mivel az olyan káros szenvedélyek mint a mértéktelen alkoholfogyasztás, a dohányzás és az túlzott mértékű feketekávé-fogyasztás gátolja a kalcium beépülését a csontokba, ezért a sikeres gyógykezelés érdekében ezek mérséklése vagy teljes elhagyása kívánatos.
Mit tartalmazzon az étrendünk?
Naponta 800–1000 mg kalcium felvétele javasolt a felnőttek részére, a csontritkulásban szenvedő betegek napi kalciumszükséglete 1000–1500 mg. Ez a mennyiség fedezhető sovány tej, tejtermékek, sajtok, túró, joghurt fogyasztásával. A sok fehérje (a kalciumszükséglet 18-20 százaléka fehérje legyen, ez 1,4-1,5 gramm testsúlykilogrammonként) fokozza a kalcium bélből történő felszívódását, s a vitaminokkal együtt elősegíti a csontokba való beépülését.
A kellő mennyiségű C-, D- és K-vitamin is feltétlenül szükséges, az A- és a C-vitamin a csontok vastagságbeli növekedését serkenti, a D-vitamin a kalcium beépülését, a K-vitamin pedig a csontfehérje képződését. A zsírokból kevesebbet fogyasszunk, mivel ezek rontják a kalcium felszívódásának esélyét. Viszont a diéta során magas foszfortartalmú tápanyagokat is lehetőség szerint kerülni kell, mert az ajánlott arány a kalcium és a foszfor esetében 1:1. A túlzott fehérjefogyasztás is káros lehet, főként akkor, ha ez alacsony kalciumfogyasztással és magas foszforbevitellel párosul, mivel ez is egyik oka lehet a csontok fokozott kalcium vesztésének.
A magnézium a csontszövet alkotórésze, ezért fontos a megfelelő mennyiségű magnéziumbevitel is. Az ajánlott napi mennyiség 400 mg. Csontritkulás esetén ez további 400-500 milligrammal emelhető, természetesen ügyelni kell a kalcium- és a foszforfogyasztás arányos növelésére.
A táplálkozás során a csontanyagcserében biztostani kell jelentős további ásványi anyagok bevitelét, mint például a bór, fluor és a stroncium.
Kalciumforrások
Ajánlott a tej, a tejtermékek, olajos hal, mák, mogyoró, dióbél, mandula, napraforgó, búza, szója, kakaó, száraz bab, spenót, sóska, banán és a mazsola fogyasztása. A szervezet számára szükséges kalciummennyiséget főleg a tej és a tejtermékek fogyasztásával biztosíthatjuk. A D-vitaminban gazdag élelmiszerek a következők: halmájolaj, máj, tojás, dúsított margarinok, tej és a tejtermékek. A C-vitamin-források pedig a zöldségfélék és a gyümölcsök.
Még egy jó tanács: a túlzott kalciumfogyasztás bizony következményekkel is járhat, vesekő és epekő kialakulásához vezethet, gátolhatja a vasfelszívódást és székrekedést okozhat.
