Amerika is babonás. Minden tizedik ember hisz a számmisztikában, a kritikus és szerencsés napokban. A toronyházakból hiányzik a 13. emelet, számos kórházban nincs 13-as számú kórterem. Továbbá 13-án sokan egyszerűen nem mennek el dolgozni, nem ülnek vonatra vagy repülőre, sőt nagyobb szabású bevásárlásra sem vállalkoznak. Sokan rettegnek attól, hogy tizenhárman üljenek egy asztalhoz, mert a hiedelem szerint valaki közülük hamarosan meghal. A 13-as szám állítólag egymilliárd dolláros veszteséget okoz évente a világ nagyhatalmának. A 13-as számmal bajban vannak az emberek Európában is. Amikor például az angol királynő Nyugat-Németországba látogatott (1965-ben), a vágány számát, amelyről a királynő vonata indult volna, 13-ról 12-re cserélték fel.
Nem csupán a tanulatlan emberek babonásak. Az idevonatkozó kutatások azt mutatják, hogy a társadalmi háttér nem döntő tényező a babonásságban, a diákok és a szellemi foglalkozásúak között is szép számban vannak olyanok, aki hisznek a csillagok állásában, a kártyalapok járásában vagy a tenyérjóslásban. A tudományos szemlélettel és a hétköznapi józan ésszel ellentétes hiedelmek, cselekvések, magatartások azonban különféle mértékben (és nem egyforma mélységben) jellemzik az embereket. Vannak művelt emberek, köztük neves tudósok és művészek is, akikben kisebb-nagyobb szigetként kimutathatóak babonás elemek. Az átlagemberek gondolkodásában, képzeletvilágában a hiedelmek kiterjedtebben vannak jelen, nagyobb teret foglalnak el, de keretek közé tudják szorítani őket. És vannak, nem is kevesen, akik képtelenek kellő kritikával viszonyulni ezekhez a jelenségekhez, őket szoktuk „babonás embereknek” nevezni.
