2024. június 14., péntek
RÚZSFOLT

Csodavárás

Gyerekkorom kedvenc tévéműsorai az esti rajzfilmek voltak. Persze minden alkalommal csupán egy-egy mesefilmet vetítettek, így a világért sem maradtunk volna le róla az öcsémmel. Amikor a TV Maci fogat mosott, mi már a képernyő előtt ültünk, s vártuk, hogy a Maci is bekapcsolja a televízióját. Ezekből az esti mesékből ismertük meg Süsüt, a sárkányt, Mekkmestert, a kockás fülű nyulat, Frakkot, a macskák rémét, a Vízipókot, a nagy ho-ho-horgászt, Frédit és Bénit, a Mézga családot… és még sorolhatnám. Ünnepekkor került műsorra egy-egy nagyobb lélegzetű alkotás, például a Szaffi, a Lúdas Matyi, vagy akár egy Walt Disney-klasszikus, például a Csipkerózsika, a Pinokkió, a Bambi, a 101 kiskutya, a Dumbo, Mickey egér és Donald kacsa, vagy Pán Péter, aki soha nem akart felnőni, akárcsak én. Imádtam elmerülni nemcsak a könyvből olvasott, hanem a megrajzolt mesevilágban is, hiszen színes volt, izgalmas és vicces, és amelyik alkotásokhoz még betétdal is társult, azok lettek a kedvenceim.

A videokölcsönzők korában már magunk jártunk a tesómmal mesefilmeket kikölcsönözni, így nem kellett a napi egy mesére szorítkozni, hanem többször is betehettük a videólejátszóba a kedvenceinket. A dzsungel könyve című egész estés rajzfilm kazettáját holtbiztos, hogy rongyosra néztük, Balú vagy Lajcsi dalát még a mai napig is fejből fújom, megesik, hogy félhangosan dúdolom bicajozás közben. Az Aladdin, Az oroszlánkirály és a Pocahontas című rajzfilmeket már kiskamaszként kísértem figyelemmel, a Lilo és Stitch-et meg a Mackótestvért nagykamaszként, a Jégvarázst már felnőttként, a 2021-es Raya és az utolsó sárkányt pedig érdeklődő újságíróként, aki előszeretettel ül be a moziba rajzfilmekre is, sőt írni is szeret róluk.

Magától értetődő hát, hogy a közelmúltban jegyet váltottam a Kívánság című, legújabb Disney-produkcióra, amellyel százéves fennállását ünnepli a filmstúdió. Igazán rendhagyónak ígérkezett a film, hiszen a palicsi Abbázia moziban magyar szinkronnal vetítették, ráadásul 3D-ben, szóval helyben valósult meg az a kényelem, amiért néhány éve még Szegedre vagy Pestre kellett utazni. A csodavárók izgalmával ültem be a terembe, nyolcvanéves anyukám társaságában, aki régen járt legutóbb moziban, 3D-s alkotásra pedig ez alkalommal jött velem először, és hihetetlenül élvezte.

Mintha egy régi kívánságunk teljesült volna – foglalhatnám össze mozis benyomásainkat a levetített produkció címére utalva, hiszen a Kívánság (Wish) egy ízig-vérig tipikus Disney-film, mindazon ismérvekkel, amelyek a stúdió korábbi alkotásaira is jellemzőek. Van benne finom humor, lenyűgöző képi világ, gyakorta felcsendülnek nagyívű zenei betétek, s a történet is elég érdekes, bár kissé kiszámítható a cselekményvezetése, de hát akik több évtizede néznek efféle alkotásokat, azokat már nehéz meglepni. Legfeljebb el lehet szórakoztatni, s a szórakoztatással nem is volt gond, szerencsére.

A Chris Buck rendezésében készült, jó másfél órás családi animáció egy tündérmese, amely sajátos összefoglalója a stúdió összes korábbi alkotásának. A cselekmény helyszíne Rosas, egy különleges királyság, amelynek uralkodója, Magnifico király, begyűjti alattvalói kívánságait, és varázsereje segítségével havonta egy kívánságot teljesít. Csakhogy eme uralkodói önzetlenség mögött akarnoki önkény húzódik meg, amelyet felfedez egy tiszta szívű leányzó, Asha, akinek fontos a közössége, amelyben él, és az égiektől kap segítséget, hogy megmenthesse lakóhelyét és az ott élőket. Asha maroknyi segítőjével együtt bizonyítja be, hogy a bátorság és a csillagok varázsa együttesen csodálatos dolgokra képes.

E kalandokban bővelkedő film tele van allúziókkal, rejtett vagy egyértelmű kikacsintásokkal, megidéződnek benne különböző Disney-karakterek, filmes fordulatok, szituációk, de nem tolakodóan, így azok számára is élvezetes lehet az összhatás, akik nem száz év kontextusában nézik ezt a jubileumi alkotást. A nézőtéren zsibongó gyerekek hallhatóan nagyon élvezték a látottakat, sőt a jelenlévő felnőttek száján is kicsúszott egy-egy elismerés a látványos animációt csodálva, s hát a jó és gonosz párharcából, illetve a téma aktualitásából ki-ki leszűrhette a tanulságot, hiszen ahogy egyetlen korábbi Disney-filmben, úgy a Kívánságban sem maradt el a tanulság, nevezetesen, hogy az ember soha ne mondjon le a vágyairól, mert ha igazán tenni akar értük, akkor a Világmindenség erői is összefognak, hogy támogassák ebben.

 „Vigyázz, mit kívánsz!” – hangzik ekképp a Kívánság jelmondata, s rajzfilmrajongóként a magam részéről azzal egészíteném ki e mondatot, hogy még sok hasonló filmes alkotást kívánok a jubiláló filmstúdiónak, s nekünk, örök Disney-seknek is!
 

Nyitókép: Pixabay