Vannak olyan szülői, nagyszülői mondatok, mondások, amelyek egy életen át végigkísérnek bennünket. Lovas Ildikó legújabb regényének hősnője, Kiss Piroska egész eddigi életében nagyanyja alábbi sommás kinyilatkoztatásával, zsörtölődésével szembesült: „Nagy kár, hogy az ember valaminek születik és nem valamivé lesz.
2025. július 20., vasárnap
Olvasólámpa
Gyermekhősének szuggesztív elbeszélése révén egy zártkörű falu (paraszt)társadalmának kegyetlen kritikája elevenedik meg Borbély Szilárd Nincstelenek című regényében. A múlt század hatvanas éveiben játszódó történet egy település, azon belül pedig egy család sorsát meséli el egy kisfiú alulstilizált monológján keresztül.
A magyar irodalomban az elmúlt század utolsó harmadában – nem külföldi előképek nélkül – elharapódzott az epikai nagyműfaj fragmentálása iránti törekvés: álljon a teljes helyett a rész, a folyamatosság váljék töredékek sorozatává, az elmondandó ne hasson direkt, hanem támasszon kihívást az olvasó elé. Aztán begyűrűzött a posztmodern, sok egyéb sallangja mellett visszakövetelte a történetet a narrációba, és a történetmondás visszanyerte, legalábbis úgy tűnik, hegemóniáját a prózában.
„Ezért aztán feltétlenül szükség van a vesztesekre. A magunkfajtákra.
A fülszöveg tanúsága szerint Farkas Péter Nehéz esők című kötete prózaszimfónia – hat variáció egy örökzöld Bob Dylan-témára, a Hard Rains’s A Gonna Fall című dalra, amelynek irodalmi előzménye pedig egy 18. századi skót ballada, a Lord Randal.
Ez a címe Balázs Attila legújabb, a zentai zEtna kiadónál megjelent könyvének: Szép kis történetek. Nagyon kézenfekvő a címadás, csak éppen ki kellett találni.