Daniel Arasse művészettörténész mond valami nagyon izgalmasat a perspektíváról. Szerinte a festészetben a perspektivikus ábrázolás elterjedésének az élethűbb ábrázolás mellett politikai céljai is voltak.
2025. július 21., hétfő
Olvasólámpa
Talán a magyartanárnő adta a kezünkbe, talán magunktól találtunk rá, vagy egy könyvbemutató hozadéka volt, már nem emlékszem, de azt tisztán fel tudom idézni, ahogy a Messzike gyermekverskötetet kézről kézre adtuk azon a tavaszi délutánon. A Tisza-part lépcsőjén ültünk, egy csapat középiskolás diák, önképzőkörösök, meg akik még hozzánk csapódtak, és fejünket összedugva hangosan olvastuk, hogy fáklyaként emeltem fagylaltomat málna ribiszke puncs, meg hogy Vadliba hangja, az égi harang: őszi levélként télbe kereng.
Az idei ünnepi könyvhétre időzített könyvújdonságok közül Tóth Krisztina Akvárium című kötete is gyakorta szerepelt a sajtóban megjelenő ajánló-listákon, mint egyik lehetséges sikergyanús kiadvány. Annál is inkább a figyelem középpontjába került a könyv, mert a népszerű írónő verseskötetek és novelláskötetek, illetve tárcagyűjtemény után regénnyel jelentkezett.
A koncentrációs tábort megjárt Jákob és a Duna-parti sortüzet túlélő Edit szerelmi történetének töredékes ábrázolásával Csobánka Zsuzsa Majdnem Auschwitz című regényében az emberi kapcsolatok bonyolult természetrajzának sejtetésére vállalkozott. „Jákob Zinger.
Bene Zoltán Farkascseresznye című történelmi regénye a megálmodott valóság és a mindennapok mezsgyéjén egyensúlyoz. Bár a regény elsősorban a XVI.
Azt olvastam valahol, hogy György Attila a Bestiarum siculorum kötetében huszonnégy székely állatot ír le. Hát kérem, az állat ezen a helyen igencsak tág gyűjtőfogalomként értendő, ugyanis a szerző bestiáriumában több az emberi tulajdonság, a jellemkép, a képzelt lény, mint a valós állat.