Nem tudom, ki hogy s mint van vele – ítélkezni pedig nem akarok –, de gondolom, mint oly sokaknak másoknak, nekem is kora este kezdenek el bedőlni a mindenféle hírlevelek, kért és kéretlen üzenetek, tájékoztatások és értesítések elektronikus postaládámba. Ezeknek az e-maileknek egy részét tudatosan és szándékosan magam rendeltem meg, ezek rendben is vannak; más levelezőlistákra barátaim és kollégáim révén kerültem fel; egy harmadik, mindezektől teljesen elkülönítendő csoportba pedig azokat a küldeményeket sorolom, amelyeket a kutya sem kért, látni sem akartam, fogalmam sincs, hogyan és miként került az elérhetőségem a feladóhoz. Persze nem tagadom, időnként van az utóbbiak között is olyan, amelyik felkelti az érdeklődésemet, önkéntelenül és akaratlanul is „rákattanok” a tartalmukra, témájukra…
Határozottan emlékszem például arra a napra, eseményre, órára és percre, amikor a Magyar Napló hírlevelét megrendeltem. Lányommal igyekeztünk két évvel ezelőtt az Ünnepi Könyvhéten a Magyar Írószövetség folyóiratának hajókirándulására. Toldi Éva és Kontra Feri volt ott velünk Újvidékről, Végh Attila kollégám a Magyar Hírlaptól, Nagy Abonyi Árpi Zentáról, Kriják Krisztina Horvátországból… És még sokan mások! Csak azon izgulok most, nehogy bárkit is megsértsek, ha kifelejtem ebből a felsorolásból… És igen, természetesen ott volt Oláh János főszerkesztő, Erőss Kinga és Szentmártoni János is a Magyar Naplótól mint házigazdák, s akkor még utóbbi sem volt a Magyar Írószövetség legfiatalabb elnöke.
A hajóhídon, mintegy belépőként – ami igazából nem is volt, s még a meghívót sem kérte el senki – kaptunk egy-egy nyomtatványt, s kérték, hogy töltsük ki. Akkor rendeltem hát meg a Magyar Napló hírlevelét, és azóta is érkezik szépen, rendszeresen, kiegyensúlyozottan. Az meg már persze mindig épp az időmtől, munkámtól, rátermettségemtől függ, hogy milyen alaposan böngészem át a beérkező e-maileket. Nos, az elmúlt hetekben többször is megküldtek egy értesítést, amiről úgy gondolom, hogy érdemes forwardolni, vagyis továbbküldeni…
A szervezők meghosszabbították a pályázat beküldési határidejét, ezért még mindig nem késő felhívnunk rá a figyelmet: idén is megrendezik a Kárpát-medencei diákírók, diákköltők – immár jubiláris, harmincharmadik – irodalmi pályázatának táborát. A pályázatot három kategóriában hirdették meg: március 1-јéig (ez lehet a postai bélyegző legkésőbbi dátuma…) várják a tizennégy–tizennyolc éves középiskolások magyar nyelven írt verseit, prózai írásait és tanulmányait. A kiírásban megszabott maximális terjedelem tizenöt, írógéppel, számítógépen – tizennégy pontos betűnagysággal –, vagy kézzel írt kéziratoldal. Az Írók Szakszervezete, az Írók Alapítványa, a Sárvári Tinódi Gimnázium és Sárvár Város Polgármesteri Hivatala április 7-e és 10-e között rendezi meg idei irodalmi táborát Sárváron.
A kiírók kérik, hogy a pályázók postán, egy jól olvasható példányban küldjék el munkáikat, és a borítékra kívülről írják rá, hogy melyik kategóriában pályáznak (például: „verspályázat”, „prózapályázat” vagy „tanulmánypályázat”). Tehát annak, aki két kategóriában is pályázik, két külön borítékban kell beküldenie írásait a következő címre: Írók Szakszervezete, Írók Alapítványa, 1068 Budapest, Városligeti fasor 38., Magyarország. Fontos: az e-mailen beérkező pályamunkákat a szervezők nem nyomtatják ki, és nem veszik figyelembe!
A szervezők kérik továbbá, hogy mindenki tüntesse fel a pályázata belső címlapján a saját nevét és címét, iskolája nevét és címét, továbbá a saját (vagy az iskolája) e-mail címét, telefonszámát. A pályázat nem jeligés. A neves költőkből, írókból álló zsűri által kiválasztott legjobb ötven pályázónak megadott címére március 29-ig meghívólevelet küldenek. Az irodalmi táborban csak a meghívottak vehetnek részt, számukra a rendezvény díjmentes. Sőt, szükség esetén a pályázó útiköltségét is megtérítik a szervezők.
Aki tehát teheti, még ma-holnap, de legkésőbb kedden adja postára írásait. Azt hiszem, hogy ez van annyira csábító lehetőség egy pályakezdő költőnek, írónak bármelyik vajdasági magyar középiskolában, hogy érdemes így – a meghosszabbított beküldési határidőnek köszönhetően –, az utolsó utáni pillanatban is felhívnunk rá a figyelmet.
Kedvcsinálónak pedig álljon itt végül Buda Ferenc Legenda című verse, a költő Holt számból búzaszál című kötetéből (Magvető Kiadó, Budapest, 1982.): „Pásztorok, háromkirályok útja / nem hatol el / a házig. / Fönn virraszt József egymaga, / cigarettázik. / Kisjézus alszik, / fölretten, / sikoltó csecsemőhang csapdos / a csendben, / száj tátog – / fuldokló madár csőre. / Mit lát vajon, / miféle iszonyokat / jóelőre? / Pribéket, szöggel, szekercével? / Római katonát? / Heródes dühödt lovát? / Mária kimerülten fekszik, / fekszik / magában. / Jó pásztorok, / bárányvivők, / Keletről jött királyok lába / hova süppedt el, / micsoda sárba! / Virraszt fönn József, az ács / reggelig ébren. / Szívja a keserű füstöt / szeliden / eltökélten.” Ehhez pedig szerintem már nem is kell magyarázat. Egyszerűen csak azért, mert jó!
