Gasner János (1955–2009) gitáros, zeneszerző, több, ma már méltán a legendásak közé sorolt magyar alternatív zenekar egykori tagja, és Bada „Dada” Tibor (1963–2006) költő és festőművész áll egymás mellett egy régi felvételen, Gass épp cigarettára gyújt, Bada valami gömbszerű tárgyat pörget maga előtt a kezében. A budapesti Gödör Klub szendvicses pultja előtt állnak, s a jelenetből egyértelműen kitűnik, hogy halkan, meghitten beszélgetnek, miközben a pincérnő a hátuk mögött lesi, rendelnek-e valamit. Van egy hölgy is a társaságban, de őt nem ismerem… Késő éjszaka (vagy inkább már hajnalnak kellene mondani…) készült ez a felvétel, Gass arcán, és a cigarettát tartó karjának mozdulatában is nyilvánvalóan látszik, hogy rettenetesen fáradt, kimerült. 2006 márciusában, nem egész három hónappal akkori beszélgetőtársának halála előtt fényképeztem őket, s mint tudjuk, az újvidéki születésű multimediális alkotó röviddel negyvennegyedik születésnapja előtt elhunyt rákoskeresztúri műtermében. 2006. július 4-én történt, hogy önkezével vetett véget életének, de mit sem sejthettünk még ilyen indíttatásairól márciusban, ezen a 19-ére virradó éjszakán, amikor ez a felvétel is készült. (A felvételt néhány napig még bárki megnézheti a http://kep.tar.hu/szpray/50245696/20509801#2 internetes címen…)
Bada „Dada” Tibor vendégként vett részt a Sziámi zenekar maratoni koncertjén, amikor Gasner János, Dési Tamás (dob), Havas Miklós (basszusgitár), Horváth Bálint (billentyűk), Szalai Anesz, Záhonyi Enikő és Müller Péter Sziámi (ének) felállította a megszakítás nélkül, tehát egyhuzamban leghosszabb ideig játszó zenekar – később hivatalosan is elismert – Guinness-rekordját. Negyvennyolc órát koncerteztek egyvégtében, és a nemzetközi rekordminősítő hivatal szabályzata alapján csak kétóránként tarthattak tíz-tíz perces szünetet, hogy mindenki elintézhesse apró-cseprő ügyeit, elszaladjon vécére, elszívjon egy cigit, harapjon néhány falatot. És több kísérőprogramot is szerveztek a koncert mellé, voltak performance-ok, kiállítások, Bada pedig festőként, a Gödör egyik szegletében, helyben alkotott. Ő volt az első, akibe belebotlottam, amikor megérkeztünk… És talán nem is csak én voltam ezzel így!
Ez a régi felvétel pedig nem véletlenül került most elő… A tájékoztatás a maga módján – végső soron – még korrektnek is mondható: „Az X3.hu, a tar.hu és az AltaVizsla.hu oldalak kép-, tárhely- és levelezőszolgáltatásai jelenlegi formájukban rövidesen megszűnnek. A váltást részben az elavult szoftverkörnyezet teszi indokolttá, illetve elengedhetetlenül szükséges is ahhoz, hogy új, több igényt kielégítő, korszerűbb szolgáltatással állhassunk elő a közeljövőben” – január utolsó napján érkezett ez az e-mail, amelyik egyebek mellett még arról is tájékoztat, hogy az érintett honlapokon tárolt anyagokat február 20-ig áll módjukban lemenekíteni a szolgáltató szervereiről a felhasználóknak.
Valamikor 2004 őszén kezdtem használni a Képtár (kep.tar.hu) szolgáltatását, az erdélyi Szőke Laci kollégám és haverom mutatta meg, akivel az igencsak rövid életű Reggel című napilapnál dolgoztunk együtt. Később pedig már afféle fotóblogként kezeltem, a friss felvételeimet azonnal feltöltöttem ide, de régi fotóalbumokat és különféle újságokat, gyermekkorom kedvelt ifjúsági lapjait (Mh…, Scarabeus, Ifjúsági Közlöny, Quo Vadis, Követendő kísérlet, Öröm, Aqualung és egyebek…), különféle gyűjteményeimet is folyamatosan szkennelgettem, tematikusan csoportosítottam, rendezgettem, gondozgattam… A jelek szerint: mindhiába. Feleslegesen elvesztegetett idő volt mindaz (márpedig nem kevés…), amit ennek az anyagnak az összeállítására fordítottam.
Nézegetem most a jövő vasárnap veszendőbe menő anyagot: III. Versíró és Szövegillusztráló Tábor, Topolya, 2002. július 8–14.; II. Vajdasági Magyar Drámaíróverseny, Újvidéki Színház, 2002. szeptember 21.; Naplós találkozó, Zenta, Brioni, 2002. november 7.; Sziámi-koncert, Amnesia Diszkó, Zenta, 2002. december 21.; JUMP Fesztivál, Kanizsa, 2003. július 4-5-6.; Nyári Ifjúsági Játékok, Zenta, 2003. július 23–26. – és ez még mindig csak néhány esemény és rendezvény azok közül, amelyek fotóit régi cédékről, helyreállított merevlemezekről előkotortam. Jó, persze, letöltöm, lementem most újra az egyszer már feldolgozottnak (lezártnak…) vélt anyagot, de hát ez csak amolyan pótcselekvés, hiszen az anyag ettől még nem lesz, nem marad elérhető az interneten, s ha bármit is akarok vele kezdeni, újra el kell végezni ugyanazt a rendszerező, gondozgató munkát. Amit egyszer már lezártnak hittem… A fenének sem lesz már erre még egyszer ideje és energiája!
Ez az ingyenes tárhelyek, ingyenes szolgáltatások átka! Eddig azonban úgy tudtam, hogy amikor az üzemeltetők különböző fejlesztéseket hajtanak végre, általában a szerint az alapelv szerint járnak el, hogy az új rendszert a régi szoftverkörnyezethez igazítják: felülírják ugyan az elavult szisztémát, de annak egyszer már felépített rendszere (és főképp: tartalma…) továbbra is elérhető, és az új szoftverkörnyezet számára is értelmezhető marad. Hát, most nem ez történik… Ezt a történetet most úgy zárják rövidre, hogy semmi sem marad meg belőle. Csak a pótcselekvés…
Akit esetleg érdekel, annak szíves tájékoztatására még elmondom itt, hogy a http://kep.tar.hu/szpray internetes címen – már csak egy hétig ugyan, de még mindig – elérhető szinte a teljes Asterix és Talpraesett Tom képregénygyűjteményem is…
