Karácsonyra utaztunk haza tavaly, az év végén, és ahogy Röszkénél átértünk a határon, rögtön betértünk a Horgos melletti Mol-kútra. Szinte mindig megállunk itt, még ha más-más okból is, hol tankolni, hol egy kávéra, hol meg csak a kedvenc Lav sörömet beszerezni kétliteres kiszerelésben… Miközben feleségem a pénztárnál várakozott, valahogy odakeveredtem (no persze, túl nagy véletlenség nem lehetett ebben…) a DVD-s polc mellé. S látom ám, hogy az összes régi, második világháborús partizánfilm megjelent új kiadásban, némelyiken pedig még azt is hirdeti a felirat, hogy digitálisan felújított változatban: Sutjeska – az amerikai Richard Burtonnal (1925–1984) a főszerepben –, Neretva, Desant na Drvar, Partizanska eskadrila, Otpisani, és természetesen a Povratak otpisanih. No jó, persze ott sorakozott a polcon a Žikina dinastija több epizódja, sőt a Rad na određeno vreme című film is, amit még a nyolcvanas években a zentai moziban láttam – amikor még létezett ott ilyen intézmény. De ezek az alkotások lényegében már szóra sem érdemesek. Csak a Valter brani Sarajevo című filmnek nem leltem nyomát…
Mindez pedig csak azért mellékes most, mert ott lapult a sok-sok kiadvány között Jovan Aćin (1941–1991) rendező 1986-ban készült Bal na vodi című filmje is Gala Videnovićtyal és az itt szinte még kölyök Dragan Bjelogrlićtyel a főbb szerepekben. DVD-t persze nem vettünk ezen a délutánon, számla rendezve, sörös flakon repült a hátsó ülésre, nejlonzacskóban a kis csomag pedig, amit még vettünk mellé, a csomagtartóba, és már indultunk is tovább. Erre a filmre csak azért kaptam fel a fejem, mert a fordítói tévedés örök példája ez: ma már viccként, anekdotaként mesélik, hogyan jelent meg a vajdasági magyar sajtóban A bálna vezet formában. Mert tényleg, könnyűszerrel akár ez is lehetne a címe: Balna vodi. Jól példázza ez, hogy egy szóköz, vagy annak hiánya, szem elől tévesztése is mekkora galibát tud okozni.
A film címe azonban pont olyan, mintha többszörösen alá lenne aknázva, többszörös csapdát rejt a mindenkori fordító számára, amelyekbe bármikor belesétálhat. A szerb változat ugyanis egy régi amerikai filmre utal, amelyet eredetiben – és magyarul is – egészen más formában ismerünk… Az egykori Jugoszláviában Bal na vodi címen forgalmazták George Sidney (1916–2002) rendező Bathing Beauty című, 1944-ben készült musicaljét. A két címváltozatnak tehát lényegében semmi köze egymáshoz, a szerb megnevezés a mű tartalmából logikusan következik…
Esther Williams, a harmincas évek második felének és a negyvenes évek elejének ismert úszóbajnoka játszotta a magyarul A fürdőző szépség címen ismert musical női főszerepét, neki tehát nemcsak a film-, de a sportlexikonokban is rezervált helye van. És erre épül Jovan Aćin, a cselekménye szerint a korai ötvenes évek Belgrádjában játszódó filmjének címe is. Főhősei ugyanis moziba járó – a kor szellemének megfelelően: aktívan sportoló – fiatalok, akik Esther Williams és a film rajongói, és a moziban hallottak alapján igyekeznek a zongora mellett rekonstruálni a musical dalait. Innen ered a főhősnő, az egyébként Mirjanának keresztelt Eszter (vagyis, ahogy a film főcímében olvashatjuk: Естер...) beceneve is.
A fordító tehát komoly bajban lehet, ha belebotlik ebbe a filmbe valamely szövegben, sőt, azt sem tudom – mert az anekdota erre már nem tér ki –, hogy A bálna vezet címváltozat még a negyvenes-ötvenes, vagy már a nyolcvanas évekből ered, s A fürdőző szépségre vagy a Bál a vízenre vonatkozik-e. Sérelmezem azonban, hogy Jovan Aćin filmjének legundorítóbb figurája, negatív főhőse, a „főparaszt” a cselekmény szerint épp – zentai. A „provincijalac”, a vidékről a nagyvárosba került fiú, aki a történetben minden rossznak az okozója, aki semmilyen aljasságtól sem riad vissza, ebben a filmben Zentáról érkezik Belgrádba… Nagy szerencse, hogy mindezzel együtt nem magyar! Az lenne csak a hal a tortán… Mint ahogy az is, hogy az Imdb.com szerint a Bal na vodi című film címe: Hey Babu Riba. Ez volna az angol változat? A Dancing in water helyett?
S hogy mi köze mindennek a címben jelzett felszarvazott Mózeshez? Lényegében semmi… Csak hát a gondolatok és a szabad asszociációk egymáshoz kapcsolódásának kusza hálózata legalább annyira kifürkészhetetlen, mint a fordítói tévedések évezredes hagyománya. A benzinkút DVD-pultjánál állva jutott eszembe, hogy az itt említett filmek címváltozatainak tragikomikus története hasonlatos ahhoz, ahogyan például sok-sok évszázaddal korábban Michelangelo di Lodovico Buonarroti Simoni (1475–1564), a római Szent Péter Bazilikában látható Mózes-szobrának fejére is szarv került. Évszázadokon át ugyanis a dalmát származású, Csáktornyánál született, de már Rómában iskolázott Szent Jeromos, vagyis Sophronius Eusebius Hieronymus (347–419/420) által készített, latin nyelvű Biblia-fordítás – az „elterjedt” jelentése nyomán – Vulgata néven ismert változat volt a nemzeti nyelvekre készült további tolmácsolások alapja. Az ebből készült további fordítások pedig – annak ellenére is, hogy Szent Jeromos igen sokat javított a korábbi változatok tévedésein – minden hibáját továbbörökítették. Magam sem beszélem a héber nyelvet, de olvasmányaimból tudom – és anyanyelvünkből is számtalan hasonló példát hozhatnánk –, hogy a szarv és a sugár fogalmának írásmódja azonos:
קרן
A fordításkutatások pedig még több alapot adnak a tévedések felismerésére. Vannak, amelyek a sugárzás jelentésű héber „quaran” és a szarv jelentésű „queren” közötti különbségre (érdemes megfigyelnünk ezeket a magánhangzók elhagyásával is…), mások a latin változatban található, a fejet körülvevő fénysugarakat jelző „coronatus”, illetve a szarvaknak megfelelő „cornutus” kifejezésre vezetik vissza mindezt. Akárhogy legyen is azonban, ma már nagyjából nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy nem szarvak voltak Mózes fején, amikor a törvények tábláival lejött a Sínai-hegyről, hanem fénysugár ragyogott a homlokán. S lám, egy szimpla fordítói tévedés is elég volt ahhoz, hogy a bálna vezesse tévútra Michelangelo kezét…
