„Ha jár a szája, akkor már hazudik”, vagy „nem kell jobb bizonyíték arra, hogy hazudik, mint az, hogy jár a szája” – mondjuk ma is igen gyakran különböző, többségükben hiteltelen politikusokról. Az esetek többségében pedig, igencsak sajnálatos módon, igazunk is van. És nem volt ez másképp régen sem…
Történelmünk erősen kozmetikázott.
Éppen ezért van a sok-sok bizonytalanság, a rengeteg egymásnak ellentmondó információ, a felületes feljegyzés… Nem tudhatjuk pontosan, mikor születtek királyaink, és nem tudjuk megállapítani azt sem, hol és mikor játszódtak le a sorsfordító események, amelyek szereplői közül soknak a nevét sem ismerjük; és sokszor az sem derül ki a kútfőkből, hogy ki kinek a kicsodája-micsodája lehetett… Szár László személye is egy ilyen „fekete folt” történetírásunkban. Kristó Gyula mondja Szent István király című művében (Neumann Kht., Budapest, 2002.): „István unokatestvérei, Vazul és Szár László, Géza testvérének, Mihálynak a fiai voltak. Mind apjukról, Mihályról, mind róluk viszonylag keveset tudunk. Nevük mindenesetre elárulhat valamit. Mihály keresztény név, elvileg arra is mutathatna, hogy 972-ben Gézával együtt öccse is keresztvíz alá került. Ezt sem kizárni, sem megerősíteni nem tudjuk. Egyik fia, Vazul neve végső soron a görög Baszileiosz, közvetlenül pedig az orosz Vaszilij névből származik. Ez szintén keresztény név. László neve szláv eredetű, méghozzá nyugati szláv (a cseh vagy lengyel Vladiszláv, magyarosan Ulászló név származéka), azaz a nyugati egyházhoz csatlakozó szlávok nyelvéből ered. László »Szár« (azaz kopasz) jelzője viszont pogány voltára utalhat. Mihály fiainak szláv neve erősítheti azt a feltételezést, hogy Mihálynak szláv (orosz, cseh vagy lengyel) felesége volt.” Majd pedig kicsit odébb: „Vazul és Szár László mintegy tíz évvel lehettek fiatalabbak Istvánnál, 990 táján születhettek. Erre az időpontra Vazul fiainak feltételezhető, 1010–1020 közötti születési dátumaiból következtethetünk. Vazul és Szár László családi viszonyairól hiteles információt a Zágrábi Krónika tartott fenn. Eszerint »Vazul hercegnek három fia volt. Az első András herceg, akit utóbb királlyá tettek. A második Béla herceg… A harmadik Levente herceg. [Szár] László hercegnek Bonuzlo nevű fia született.«”
Meséltem már az elmúlt hetekben ugyanezeken az oldalakon két uralkodónk, I. András és I. Béla pogány édesanyjáról, akiről szinte semmit nem tudunk, csak a vallási meggyőződését és származását jegyezték fel a krónikások, akik szerint a Tátony nemzetségből származott. Kristó mindezt még annyival egészíti ki: „Még egy forrásunk van, amelyik Andrást, Bélát és Leventét Vazul fiainak mondja, a nagyobbik Gellért-legenda. A többi kútfőben a három herceg Szár László fiaként szerepel. Hogy ez a vélekedés a későbbi (és egyszersmind a hamis), azt a 14. századi krónikakompozícióban egy korábbi, a valós helyzetet képviselő állásponttal folytatott vita is elárulja: »Némelyek azt állítják, hogy e három testvér Vazul herceg fia volt, egy Tátony nembeli leánytól és nem törvényes házasságból születtek, s a Tátonyiak e kapcsolat miatt jutottak nemességhez. Biztosan tévedés ez, és rosszul mondták el. Enélkül is nemesek ők, mivel Szár László fiai, aki állítólag Oroszországból szerzett feleséget, akitől a három testvér származik.« E rövid híradásban több, különböző hírértékű információ őrződött meg. Egyrészt vita folyhatott a három Vazul-fiú törvényes vagy törvénytelen származása körül, másrészt kétségek merülhettek fel a Somogy megyei Tátonyiak nemességét illetően, végül – és számunkra ez a legfontosabb – utóbb Andrást és Bélát, a Péter után következő magyar uralkodókat fel akarták menteni annak ódiuma alól, hogy apjuk összeesküdött István király ellen, és így másik apát kerestek és találtak számukra. Vazul fiai tehát egy Tátony falubeli ágyastól születhettek (miként az immár szilárdan keresztény Vazul-fi, I. András király is nemzett egy Marót falusi nővel fiút), de hogy Vazulnak ki volt a törvényes felesége (és volt-e neki egyáltalán), nem tudjuk. Szár László feleségét Premiszláva orosz hercegnőben keresi a kutatás. Fiuk szlávos Bonuzlo (azaz Bogyiszló) neve visszaigazolja László orosz frigyét.”
Akárhogy is legyen, itt állunk 2010 végén, nagyjából ezer esztendővel mindezek az események után, és ma már nyilvánvaló – vagy legalábbis az tűnik a leghitelesebbnek –, hogy Levente, András és Béla (ebben, és nem a fent idézett sorrendben…) édesapja mégiscsak a Vazul, Vászoly, Wacilo néven ismert férfi volt.
Krónikáink meglehetősen kozmetikázottak.
A furcsán titokzatos, hiányos és egymásnak ellentmondó adatok közül kell kihalásznunk, szemezgetnünk azokat, amelyek a legvalószínűbbeknek tűnnek. Mi lett volna, ha…? Hát, Isten bizony, akkor bármi megtörténhetett volna…
Szár László tehát minden bizonnyal Vazul testvére volt, mindketten unokatestvérei Szent Istvánnak, és unokaöccsei Géza fejedelemnek. Eddig rendben is volna… Ha azonban valóban Vazul szervezte az említett összeesküvést István király ellen, és tényleg ő állt a merénylet mögött, akkor érthető, hogy az utódok inkább más, fiktív vérvonalat találtak ki, kevésbé sáros, kevésbé kínos felmenőket kerestek maguknak, és volt a családfának egy olyan hajtása is, amibe szívesen beojtották volna saját származásukat. Kicsit belehamisítottak a vérvonalba… Főleg akkor, ha mindez – mai szóhasználattal: a látszatkeltés, a torzítás, a csúsztatás, a ferdítés, a manipulálás, a kozmetikázás stb. – épp abban az időben történt, amikor folyamatban volt I. István szentté avatása. Hiszen a kor emberei még tudhatták –, sokkal pontosabb információkkal rendelkeztek, mint amilyen sejtésekkel manapság nekünk kell dolgoznunk –, hogy mi is történt azon a különös, és igencsak furcsán végződött éjszakán… És elbeszélhették egymásnak azt is, hogy ki, kivel, s milyen titkos vagy kevésbé titkos egyezséget kötött… A történteket később pedig nagyon ügyesen kiegészítette, elfedte, vagy átszínezte a krónikási, már akkoriban is a leggyakrabban felülről diktált, felsőbb érdektől vezérelt fantázia. Mert – ahogy mindig is! – akkor is voltak már olyanok, akik akár csak annyival is lelepleződhettek, hogy járt a szájuk.
