„Sokszor mondották, sokszor le is írták, hogy Mikszáth Kálmán az eddigi magyar irodalom legnagyobb regényírója. Az ilyen kijelentés mindig kockázatos, mert a kultúra, a művészet világában nincs hossz- vagy súlymérték, amely első vagy második helyet igazoljon a legnagyobbak között… annyi bizonyos, hogy nem lehet oly szűken megszabni a legjobb, legszebb, legjelentékenyebb magyar széppróza irodalom körét, hogy Mikszáth ne a legelsők között foglaljon helyet” – ezzel a Hegedűs Gézától, a szerzőnek A magyar irodalom arcképcsarnoka című művéből vett idézettel buzdította előfizetésre olvasóit a budapesti Kossuth Kiadó, amikor (a Metropol című ingyenes napilap médiatámogatásával…) az idei Mikszáth-év jegyében elindította huszonkét kötetes könyvsorozatát, amelyikből egyelőre három kiadvány jelent meg, a legutóbbi díszkötéses példány, a szerző Két választás Magyarországon című műve épp most szerdán, október 13-án került az üzletekbe. Ebben a regényében Mikszáth Kálmánt (1847–1910) elsősorban az foglalkoztatta, hogyan torzul el torz viszonyok közepette minden emberi érzés. Khmmm, ez napjainkban is egy különösen aktuális kérdés…
Katánghy Menyus alakját a szerző először egy karcolatban mutatta be, amelyben a képviselővé válásáig követte nyomon életútját, majd két esztendő múltával, A körtvélyesi csíny címmel újabb választási „cselfogását” örökítette meg. A két elbeszélést csak később vonta össze egy kötetbe, a már említett címmel: Két választás Magyarországon. A regényből 1995-ben Félix László rendező forgatott tévéfilmet Béres Ilonával, Hirtling Istvánnal, Rékasi Károllyal, Szilágyi Tiborral és Sztankay Istvánnal a fontosabb szerepekben. Mikszáth Kálmán regényéből Szakonyi Károly írt forgatókönyvet ehhez a produkcióhoz.
Legeza Ilona jegyezte fel a Mikszáth-műről készült ismertetőjében: „A hangsúly a jellemrajzon van: maga a cselekmény elhasznált, jellegtelen, hírlapokból szedett, esetleg Dickenstől kölcsöntött motívumokból épült. Katánghy feudális úri előítéletekkel élve akar felülmaradni a másfajta törvényekhez igazodó polgári világban is, s így törvényszerűen lesz parazitává, az élet hamisjátékosává. Főhősének jellemét, egyéniségét rajzolva Mikszáth itt egyértelmű ítéletet nem mondott. Stílusában legfőbb ellentmondása tükröződött. Jól látta a kiegyezés úri társadalmának elposványosodott életét, de jövőt idéző társadalmi eszmények híján némi legyintő cinizmus is belopakodott művészetébe; vállat vonó egykedvűségre késztette a tehetetlenség érzése.” Habár Mikszáth Kálmán műveiről számtalan elemzés, kritikai vélemény, tanulmány, ismertető, dolgozat és esszé, valamit az elmaradhatatlan stb. született nemcsak a halála óta eltelt száz esztendőben, de már a szerző életében is, tehát kölcsönözhető idézetért bármelyikhez folyamodhattam volna, sőt, rövid tartalmi ismertetőt saját kútfőből akár magam is kanyaríthattam volna ide, mégsem véletlenül választottam Legaza Ilona írását. Ennek a kis ismertetőnek, ha nem is egyértelműen irodalomelméleti vagy irodalomtudományi, mégis különleges jelentősége van, ugyanis a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének hangoskönyvtára számára készült.
„A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Hangoskönyvtára 1994-ig nem rendelkezett olyan számítógépes katalógusprogrammal, amely a könyvtári tételek puszta felsorolásán kívül egyéb szolgáltatásokat is nyújtana a számítógéppel rendelkező sorstársaimnak, s adódott az ötlet: jó lenne egy olyan katalógusprogramot írni, amely a Hangoskönyvtár könyveiről hosszabb-rövidebb ismertetést is adna. Ez az ismertetés a tartalomközlésen túl tájékoztatna az adott mű műfajáról és az irodalomban elfoglalt helyéről. A könyvismertetők nem titkolt célja az olvasók irodalmi ízlésének formálása, fejlesztése, a minél értékesebb olvasmányok felé történő orientálása is. Az azóta – a látássérültek körében – TALLÓZÓ néven megismert programot Csapó Endre (vak programozó matematikus) közreműködésével készítettem. A program a látássérültek igényeit figyelembe véve készült, a BRAILAB-PC beszélő adaptert támogatja. Természetesen ügyeltünk arra, hogy látó és gyengénlátó felhasználók számára is esztétikus, jól áttekinthető és jól olvasható felületet biztosítsunk” – olvashatjuk Legaza Ilona könyvismertetőinek bevezetőjében. A szerző gyűjteményének pedig az Országos Széchényi Könyvtár biztosított internetes tárhelyet. Különösen érdekes ez ma, a Fehérbot Nemzetközi Világnapján másnapján. A vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszközének gondolata mellesleg a francia Guilly d’ Herbemont grófnőtől származik… Világnapját pedig minden évben október 15-én tartják, vagy, hát – ki hogy van vele? – tartjuk… Ebből az alkalomból most szerdán például a szegedi Somogyi Könyvtárban kiállítás nyílt látássérült emberek művészeti munkáiból, valamint neves szegedi művészek alkotásaiból. Ez is szabadon lájkolható…
Végezetül pedig Szűgyi Zoltán, adai születésű, de Budapesten élő vajdasági magyar költőnk versét választottam ide – Katánghy Menyus fehérbotja mellé – befejezésül, mert azon kevesek egyike ő, aki egyik korábbi könyvének megjelenésekor (Élet és lélek, Szivárvány Könyvek 18., Budapest–Chicago, 1993.) fontosnak tartotta, hogy a vak és látássérült olvasók is megismerhessék műveit. Ezért a kötetbe sorolt versek egy része Braille-írással is olvasható volt a kiadványban. Nagyszerű gesztus, minden elismerés megilleti ezért a szerzőt.
…„szabadság dúl / a szamártövisek között // tombol a tavasz // de / meghajol gyökeréhez / az igaz // tanítsd már / örömre / e népet is / Uram” – írta Magyar fohász című versében Szűgyi Zoltán. Így, alig egy héttel október 23-a, az 1956-os forradalom és szabadságharc ünnepe előtt külön aktualitásuk van ezeknek a soroknak is.
