Messék

Ez a koronavírus-mizéria óta azt tapasztalom, hogy a zősöket jobban foglalkoztatja a suli, mint minket, nebulókat. Mostanság pedig már többet csacsognak az oktatási kérdésekről, mint a járványról meg a politikáról.

Atata az egyik este vacsora után a fotelban ülve a távirányítóval sokáig váltogatta a tévécsatornákat, majd egyszer csak felkelt, és azt mondta, neki elege van, megy lefeküdni.

Úgy tűnik, hogy a zősök lassan totál elfelejtik a koronavírust, már csak a mélyhűtőben tornyosuló élesztőcsomagok és a kamrában felállított liszteszsák emlékeztet arra, hogy itt nem is olyan rég még járványhelyzet volt, és a héten szinte másról sem tanakodtak, csak az előttünk álló választásokról, amelyek káo hidegen hagyják őket.

A zősök a héten arról bölcselkedtek, hogy a koronavírus-járvány mennyiben változtatta meg mindannyiunk életét.

A tavaszias időjárásnak hála a múlt hétvégén Zerbiában a zösszes kávézó és kirándulóhely megtelt emberrel. Ez a nagyok szerint annak a jele, hogy legyőztük a láthatatlan ellenségnek nevezett koronavírust, bár a zorvosok annyira nem örülnek annak, hogy a zemberek ilyen könnyelműen állnak hozzá a helyzethez, szerintük a járvány még uopste nem csengett le, ezért aggasztja őket a polgárok laza viselkedése.

Atata a héten nosztalgikus hangulatban volt. Ült a fotelban gondolataiba merülve, és meghatódottan hallgatta a közeli épületekből hallatszó lábasverést, amivel a polgárok a hatalommal szembeni elégedetlenségüket igyekeztek kifejezni.