Ez a harmadik ausztráliai kirándulásom, melyen azzal búcsúzkodom mindenkitől, hogy ez volt az utolsó! Mindenki megmosolyog, s int egyet, mondván: „Ezt már hallottuk!
2024. május 9., csütörtök
Karosszék
Az elmúlt hét közepén a két sydneyi klub ugrott egymásnak. Ünnep, fociünnep volt a javából.
Ha már a múltkor Ćiro Blaževićtyel kapcsolatban a viccről, a futball különleges tehetséggel megáldott játékosairól regéltem, hadd mondjam el felnőttcsapatom első éveinek három viccmestere történetét. Azzal kezdeném, hogy egy sem a mi iskolánkból nőtt ki!
A családban mindenki irigyel, mert én könnyen viselem a repülős utazásokat, mármint akkor alszom el, amikor akarok, csak éppen nem vagyok nagyon jókedvű, ha felébredek, vagy még kevésbé, ha felébresztenek. Márpedig felébresztenek, amikor megérkezel a világ legnagyobb repterére Abu-Dzabiban.
A napokban egész véletlenül rákattintottam egy tv-állomásra, s kit látnak szemeim? Ćiro (Miroslav) Blažević mondta a „magáét”… Pontosan úgy, mint évtizedekkel ezelőtt, 1988 elején, amikor két meccsen egymásnak estek a csapataink.
Régóta „szentírás” a következő mondás: kis pénz, kis foci, nagy pénz… Na, ne túlozzunk: nem midig nagy foci!