Donald Trump elnök vámokkal fenyegette meg mindazokat, akik szerinte kihasználják az Amerikai Egyesült Államok korábban tanúsított „jóindulatát”. Már a puszta bejelentések is megrengették a tőkepiacokat. A történelmileg példátlan mértékű vámemelés messzemenő és káros gazdasági következményekkel járna.
A számháború azonban bizonyos határok felett értelmetlen, hiszen több mint száz százalékos vámok gyakorlatilag a forgalom megszűnését jelentenék. Trump elnök végül visszatáncolt ugyan, de annak ellenére a vámemelés okozta negatív hatások félő, hogy nem szűnnek meg, csak elaprózódnak. Az eseményeket nem könnyű naprakészen végigkísérni, a dolgok olyan gyorsan változnak most. Trump péntek délután még azzal fenyegetőzött, hogy június 1-jétől 50 százalékos vámot vet ki az Európai Unióból importált árukra. Azzal érvelt, hogy a kereskedelmi tárgyalások nem jó irányban haladnak. Trump már sokadszor megismételte meglátását, mely szerint az Európai Uniót azért hozták létre, hogy kiszúrjanak az Egyesült Államokkal. Az amerikai elnök szerint az unió rendkívül erős kereskedelmi korlátokkal védi a piacát, legyen szó az áfáról, a nem pénzügyi korlátokról, a monetáris manipulációról, valamint az amerikai cégeket támadó igazságtalan eljárásokról. Mindez ahhoz vezetett, hogy az Egyesült Államoknak 250 milliárd dolláros kereskedelmi hiánya alakult ki az EU-val szemben. Trump szerint ez elfogadhatatlan, miközben a tárgyalások sem haladnak, ezért június 1-től 50 százalékos vámok bevezetését javasolta az EU-val szemben. Ez a vámszint jóval magasabb, mint a Trump által áprilisban bejelentett, 20 százalékos kölcsönösségi vám.
A kölcsönösségi vámok bevezetésének 90 napos szünetéről április 9-én döntött az amerikai elnök. Lényegében a határidő még nem járt le, de a kereskedelmi tárgyalások valóban nehézkesen haladtak, ezt kívánta nyilván Trump elnök felgyorsítani. Nem kellett azonban még hétfőig sem várni. Ursula von der Leyen felhívta Trumpot, a beszélgetést követően pedig az amerikai elnök újabb haladékot adott az EU-nak, hogy tárgyalások útján megállapodásra jussanak a vámháborúban. A hétvégi kemény hangnem után mindkét fél nyitottabbá vált a jelek szerint az újabb tárgyalásokra. Trump bejelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok július 9-ig elhalasztja az Európai Unióra kivetett vámok bevezetését. Brüsszel a hétvégén még hajthatatlannak tűnt, és kemény hangnemben reagált a legújabb fejleményekre, de a hírek aztán arról szóltak, hogy Ursula von der Leyen felhívta Trumpot és haladékot kért.
Az amerikai elnök lépéseit sokat elemzik, esetenként azonban láthatóan a jobb tárgyalási pozíciók elérése céljából lengeti be a vámok, amolyan „ha te így, én majd úgy” elvet követve. Többnyire hatni is tudott így tárgyalópartnereire, legalábbis a kereskedelmet illetően. Mert az egyéb célok, például az ukrajnai béke elérése, még várat magára. Az elnök már a kampányban azt tűzte ki célul, hogy Amerikát ismét naggyá teszi. Azt sem titkolta, hogy a külkereskedelmi mérleghiány csökkentése, a stratégiailag fontos termelés „hazavitelét” preferálná. Ugyanakkor már első mandátuma során is megmutatta, menyire tehetséges „bizonytalanságkeltő”. A bizonytalanság pedig arra sarkallja a gazdasági szereplőket, hogy inkább a biztosabbnak tűnő hazai források felé orientálódjanak, még ha egy-egy pillanatban az tűnik is a drágább megoldásnak. Vannak olyan vélemények, miszerint mindez egy mesterterv része, Trump többdimenziós sakkjátszmában húz meg remek lépéseket. Az elnök és tanácsadói nyilván tisztában vannak azzal, hogy a világban most dől el, kik lesznek az elkövetkező évek, évtizedek nyertesei. A mesterséges intelligencia felfutásának korszakában a járműgyártásban, valamint más stratégiailag kiemelkedően fontos ágazatokban most „osztják le a lapokat” éppen. Ugyanakkor mások sem tétlenkednek. A többség egyelőre kivár, de az amerikai extra vámok áthárításának számos technikáját lehet már látni a világban. A vámháború átrendezi az erőviszonyokat, és a vállalati profitok mellett az inflációra is hatást gyakorol. Amerikán kívül is van élet, ezt is igazolják a fejlemények. A Kínára kivetett 145 százalékos, majd 30 százalékosra redukált amerikai vám miatt rengeteg kínai vállalat a termékekre más piacokon keresett vevőt. A vámok őserdejében azonban még számos meglepetés érheti a kormányokat és a vállalatvezetőket. Most mindenki a kereskedelmi háború fejleményeire figyel, melynek talán túl vagyunk már a csúcspontján. A háttérben azonban zajlik több olyan folyamat, mely a későbbiekben az Egyesült Államok és a nagyobb feltörekvő gazdaságok összeütközését okozhatja. A BRICS-országok közösen kezdtek fejleszteni egy saját fizetési rendszert. Több tagország már saját devizában végzi az egymás közti kereskedelmet. Az orosz–kínai relációban ennek aránya meghaladja a 90 százalékot. Ezt elsősorban az orosz–ukrán háború miatt kivetett nyugati szankciók tették szükségessé. Az is a várható következmények egyike, hogy amennyiben az USA-val lebonyolított kereskedelem visszaesik, kisebb lesz a dollárral szemben támasztott igény. A jegybankok devizatartalékaikba olyan eszközöket vesznek, amelyek értékállóságában bíznak, illetve amivel aktívan kereskedhetnek. Trump politikájának következménye lehet a dollár nemzetközi tekintélyének további leépülése. Az amerikai fizetőeszköz túlértékeltsége ugyanis éppen abból eredeztethető, hogy az USA kereskedelmi deficitjét dollár nyomtatással és eladással finanszírozza.
A dolgok egyik lehetséges végkifejlete, hogy a következő évtizedekben Latin-Amerikában még jobban elterjed az amerikai dollár használata, az ázsiai országok széleskörűen kínai jüanban fognak egymás között elszámolni, miközben Afrika az euró alapú kereskedelemre válthat. Most is éppen az történt, hogy emelkedett az ázsiai részvénypiac, és az euró árfolyama is erősödött, miután Donald Trump elnök – sokak számára váratlanul – több mint egy hónappal meghosszabbította az EU-s termékekre kivetendő 50 százalékos vámfenyegetés határidejét.
Nyitókép: Tehetséges „bizonytalanságkeltő” – Donald Trump (Fotó: AP via Beta)
