A világ gyorsabb, hangosabb és kiszámíthatatlanabb, mint valaha. A mindennapok nyomása, a határidők szorítása, az egzisztenciális kérdések, a kapcsolatok bonyolultsága, mind olyan tényezők, amelyek lassan, de biztosan kikezdik idegrendszerünk ellenálló-képességét. A felnőttek között egyre többen panaszkodnak nyomott hangulatra, testi panaszokra, alvászavarra, vagy éppen arra, hogy mintha nem tudnák már élvezni az életet. A háttérben sokszor ugyanaz a kórkép húzódik meg: a szorongás.
A szorongás nem új keletű jelenség. Az ember ősidők óta rendelkezik ezzel az érzéssel, tulajdonképpen ez volt túlélésünk záloga. Állandó szorongásunk és félelemérzetünk figyelmeztetett a veszélyre, mozgósította az energiáinkat, és segített elkerülni a fenyegető helyzeteket. Amíg régen a vadállatok vagy az éhínség jelentették a fő veszélyforrásokat, ma már egészen más jellegű ingerek okoznak bennünk ugyanilyen mély, zsigeri riadtságot.
A stressz, amely a szorongás előszobája, természetes része életünknek. A probléma ott kezdődik, amikor a kihívásokra túlzottan hevesen reagálunk, vagy azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk megbirkózni velük. Ha például egy vizsga vagy állásinterjú nem csak egészséges izgalmat, hanem bénító félelmet vált ki belőlünk, akkor érdemes odafigyelni. A szorongás az az érzés, ami nem feltétlenül kapcsolódik konkrét, azonosítható veszélyhez, mégis képes uralni testünket és lelkünket egyaránt. Nyugtalanság, félelem, tehetetlenség – ezek az érzések határozzák meg a szorongó ember világát.
Persze a szorongás testi tünetekben is jelentkezhet. Heves szívdobogás, mellkasi nyomás, fejfájás, izomfeszülés, szédülés, fáradtság, alvászavar, csak néhány a leggyakoribb panaszok közül. Egyesek gyomorpanaszokkal, mások pánikrohamokkal küzdenek. Gyakran előfordul, hogy a szorongó ember visszavonul a társas élettől, teljesítményproblémákkal küzd az iskolában vagy a munkahelyén, és képtelen koncentrálni. A szorongás hosszú távon önpusztító viselkedésekbe sodorhat, túlzott alkoholfogyasztás, drogok, önsértés, sőt, súlyos esetben öngyilkosság is lehet a következmény.
A szorongás gyakran nem a felszínen meghúzódó félelmekről szól. Sokkal inkább mélyebb, tudattalan félelmek húzódnak meg a háttérben, például a kapcsolat elvesztésétől, az elhagyatottságtól vagy a kudarcélménytől való rettegés. Ezek az alapszorongások sokszor gyerekkori élményekre vezethetők vissza. A korai anya–gyermek kapcsolat minősége jelentősen befolyásolhatja, hogy felnőttként mennyire leszünk képesek megbirkózni a stresszel. Bár a szorongásra való hajlam öröklött tényező is lehet, a környezeti és pszichológiai hatások legalább ennyire meghatározók.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a szorongás nem minden esetben ártalmas. A neves amerikai pszichológus, Rollo May szerint a szorongás nem pusztán kóros állapot, hanem az emberi létezés alapvető velejárója, amely fejlődésre is ösztönözhet, ha megfelelően kezeljük. Egyfajta jelzésként is értelmezhető, figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben. Arra sarkallhat, hogy változtassunk életmódunkon, kapcsolatainkon, vagy éppen jövőképünkön. Ugyanakkor, ha a szorongás tartóssá válik, a szervezet kimerülhet, aminek testi és lelki következményei is lehetnek. Pszichoszomatikus betegségek, mint a magas vérnyomás, gyomorfekély, asztma vagy bőrproblémák, egyaránt lehetnek a hosszan fennálló belső konfliktus testi megjelenési formái.
A szorongásos zavarok a leggyakoribb mentális problémák közé tartoznak. Ide sorolhatjuk többek között a pánikzavart, a generalizált szorongásos zavart (GAD), a kényszerbetegséget (OCD), az agorafóbiát vagy épp a szociális szorongásos zavart. Minden típusnak megvannak a maga sajátos tünetei, a közös vonás, hogy a szorongás nem arányos a kiváltó okkal, és jelentősen befolyásolja az egyén mindennapi működését. A tünetek testi, érzelmi, viselkedéses és kognitív szinten is megjelennek – és súlyosságuk változó lehet.
A kezelés több pilléren nyugszik. A pszichoterápia, különösen a kognitív viselkedésterápia, az egyik leghatékonyabb eszköz. Emellett szóba jöhet az expozíciós terápia, relaxációs technikák, rendszeres mozgás és társas támogatás is. Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet, melyet kizárólag pszichiáter írhat fel. Fontos, hogy nem a tünetek elnyomása a cél, hanem a szorongás forrásának feltárása és feloldása. Jó hír, hogy megfelelő kezeléssel a szorongásos zavarok többsége jól gyógyítható, de ehhez a beteg együttműködése, motiváltsága is nélkülözhetetlen.
A jegyzet ezen pontján ki kell térnünk egy olyan eseményre, amely alapjaiban rengette meg a társadalmak kollektív lelkiállapotát, mégpedig a koronavírus-járványra. A pandémia nem csupán egészségügyi, hanem mély pszichológiai krízist is előidézett. A karantén, a bezártság, a szeretteinktől való elszigeteltség, a bizonytalanság, a félelem, az anyagi veszteségek, az információhiány, az egzisztenciális szorongás sosem tapasztalt mértékben hatott a modern ember mentális egészségére. A járvány idején sokan poszttraumás stresszhez hasonló tüneteket éltek át: alvászavar, pánik, harag, fásultság és teljesítményzavarok váltak uralkodóvá.
A COVID–19 nem egy átmeneti állapot volt, hanem egy olyan sokk, amely új töréseket nyitott a kollektív psziché repedésein. Rávilágított arra is, hogy milyen sebezhetővé váltunk. A világ ideges, nyugtalan és fáradt volt már a járvány előtt is, a klímaválság, a terrorizmus, a migrációs krízis, a háborús fenyegetettség mind-mind feszültséget generált. A pandémia azonban mindezt egy időben és globális szinten hozta el. És a világ azóta sem tért magához. Egy új világrend formálódik a szemünk előtt, az orosz–ukrán háború, az izraeli–palesztin konfliktus, az egyre nyíltabb Kelet–Nyugat-szembenállás és a nyugati társadalmak belső megosztottsága tovább fokozzák az emberek alapvető biztonságérzetének hiányát.
Popper Péter pszichológus már évtizedekkel ezelőtt rámutatott, hogy a modern ember szorongása gyakran nem is a valós fenyegetésekből, hanem az értékvesztett, elidegenedett társadalmi közegből fakad. Szerinte az ember nem csupán a problémák súlya alatt roskad meg, hanem akkor is, ha már nem látja azokat értelmesen elhelyezhetőnek az életében. Ma már nem kell frontvonalban lennünk ahhoz, hogy megroppanjon bennünk valami. A hírek, képek, videók pillanatok alatt elérnek hozzánk. Olyan közel kerülnek a világ bajai, hogy már nem tudunk elfordulni tőlük. Ez a digitális közelség paradox módon elszigeteltté is tesz minket, a valós kapcsolatok elhalványulnak, miközben az információk áradata szüntelenül ostromol bennünket.
A szorongás tehát nem csak egyéni küzdelem. Kollektív állapot is, amely egyre inkább meghatározza korunk életérzését. Nem elég tehát a tüneteket kezelni, szembe kell néznünk azzal a világgal is, amelyben ezek a tünetek burjánzanak. Az ember pszichéje nem különül el attól a társadalmi közegtől, amelyben él. Bár a szorongás meglepően jól alkalmazkodik az adott kor körülményeihez, azt is tudnunk kell: kezelhető. Fontos, hogy felismerjük, elfogadjuk és segítséget kérjünk, mert a félelemből fakadó csend az, ami igazán veszélyes.
Nyitókép: Pixabay
