2024. június 22., szombat

Határon átnyúló vadjáratok

Könyörtelen megtorlást ígért Izraelnek az iráni vezetés. A fenyegetés azután hangzott el, hogy a múlt héten vélhetően izraeli harci gépek lecsaptak a szíriai fővárosban működő iráni nagykövetség épületegyüttesére és ott szétlőttek egy objektumot. A megtámadottak szerint a konzulátust. A rakétatámadásban heten (más forrásokban nyolcan) meghaltak, köztük két magas rangú iráni katonatiszt is.

Az egyikük, Mohammad Reza Zahedi tábornok, aki az iráni Forradalmi Gárda elithaderő külföldi bevetésekben élenjáró és jeleskedő al-Kudsz különleges alakulatának egyik parancsnoka volt. Ő irányította a lőszerek és precíziós fegyverek Libanonba csempészését, illetve eljuttatását az Irán felügyelte helyi milíciákhoz, amelyek közül a legerősebb és a legfontosabb a – szomszédos Izraelt az utóbbi fél évben rendszeresen rakétákkal támadó – Hezbollah.

Zahedi a legmagasabb rangú iráni főtiszt az al-Kudsz főparancsnokának, Kászim Szulejmáni tábornoknak 2020 januári meggyilkolása óta. Szulejmánival az amerikai légierő drónja végzett Bagdadban. Az ő feladatkörébe tartozott egyebek mellett Irán külföldi hadműveleteinek összehangolása a Közel-Keleten. Ezeket az akciókat az al-Kudsz fegyveresei és a szintén Teherán utasításait követő félkatonai egységek hajtják végre, főként Irakban, Szíriában, Libanonban és Jemenben.

Ezekben az országokban évtizedek alatt kiépült egy fegyveres és politikai struktúra, amely kitartóan követi Teherán utasításait, illetve képviseli érdekeit. Ha kell, egy-egy országon belül a hatalommal szemben is, de inkább Izrael ellenében, amelyet Irán halálos ellenségként, és az Egyesült Államok bábjaként kezel, s legszívesebben teljesen elpusztítaná.

Szulejmáni meggyilkolását néhány nappal a tragédia után meg is torolták: rakétákat lőttek ki az iraki kurdisztáni Erbílre, illetve a nyugat-iraki el-Anbár kormányzóságbeli Ain al-Aszad légi támaszpontra, ahol az amerikai vezetésű nemzetközi katonai koalíció kontingensei teljesítenek szolgálatot. A csapásokban több amerikai katona megsebesült, halálos áldozatokról nem érkeztek hírek.

A konfliktus látszólag lecsillapodott. Bár a nyílt háború elmaradt, Washington és Teherán több évtizedes ellenségeskedése tovább éleződött.

A közvetlen katonai összecsapás jelenleg valószínűtlennek tűnik Irán és Izrael között is. De a Teherán befolyása alatt álló közel-keleti milíciák, fegyveres csoportok, terrorszervezetek bármikor megbosszulhatják az iráni külképviselet ellen a minap Damaszkuszban végrehajtott izraeli légicsapást.

Irán és Szíria szinte azonnal Izraelt vádolta meg a pusztítással. A nemzetközi jog szerint egy nagykövetség megtámadása az általa képviselt ország elleni támadásnak minősül. Irán így akár háborús oknak is tekintheti a történteket.

Teherán rendkívül súlyos incidensnek minősítette a konzulátusnak mondott objektumra mért csapást (amelynek következtében az egész épület romba dőlt) és súlyos válaszlépéseket helyezett kilátásba. Sőt az Egyesült Államok felelősségét is felvetette, amiért támogatja Izraelt. (Washington állítólag sietve felvette a kapcsolatot Teheránnal és biztosította arról, hogy nincs köze a támadáshoz.)

Ali Khamenei ajatollah, Irán legfontosabb vallási és politikai vezetője azt üzente Izraelnek, hogy „megbánja ezt a bűncselekményt”. A Teherán által felügyelt Hezbollah libanoni terrorcsoport is büntetést és bosszút ígért. Az Iránból koordinált jemeni húszi lázadók, valamint a különböző milíciák Irakban és Szíriában szintén az öklüket rázzák.

Izrael hivatalosan nem ismerte el, hogy a támadáshoz bármi köze lett volna, de nem is tagadta azt. A zsidó állam hadseregének (IDF) szóvivője elmondta, hogy az al-Kudsz katonai épületére csaptak le Damaszkuszban. Daniel Hagari – az izraeli hírszerzésre hivatkozva – közölte: az eltalált objektum „nem konzulátus és nem nagykövetség” volt, hanem egy civil épületnek álcázott katonai létesítmény, amelyet az al-Kudsz használt.

Izrael az utóbbi években sok légicsapást hajtott végre szíriai célpontok, főként a Damaszkusszal szövetséges erők, köztük az iráni Forradalmi Gárda helyi emberei, és infrastruktúrája ellen. A zsidó állam többször jelezte: mindent megtesz azért, hogy Irán ne vethesse meg a lábát Szíriában. A Gázai övezeti háború tavaly októberi kirobbanása óta Izrael fokozta támadásait a szíriai célpontok ellen is. A csapásokban sokan meghaltak; többnyire katonák, akiknek egy része az al-Kudszhoz tartozott, mások pedig a szír hadsereghez.

Teherán sokféleképp reagálhat a múlt heti damaszkuszi légicsapásra. A Szíriában tevékeny fontosabb iráni főtisztek meggyilkolását, vagy az Irán által a térségben működtetett kiemelt katonai létesítmények, kémközpontok megsemmisítését a múltban gyakran követték megtorló akciók, amelyeket a Teherán felügyelete alatt álló szíriai, iraki, vagy libanoni iszlamista szervezetek, milíciák hajtottak végre izraeli, olykor amerikai (katonai) célpontok ellen. 

A szolgálatába állított szervezeteknek Teherán ezúttal is elrendelheti, hogy (egy vagy több országban) hajtsanak végre véres merényleteket izraeli diplomáciai képviseletek ellen. De utasíthatja a Hezbollahot is. Akár arra, hogy az eddiginél gyakrabban „küldjön” rakétákat Izraelre, vagy egyéb módon mérjen csapást rá Dél-Libanonból.

Ha erre sor kerülne, az magában hordozná a háború kirobbanásának veszélyét Izrael és a Libanonban jelen levő Irán-barát fegyveres csoportok között. (A Gázai övezetben fél éve dúló háborúval együtt ez óriási próbatétel elé állítaná Izraelt, amelynek a palesztin területeken folytatott hadműveletei heti 650 millió dollárt emésztenek fel, az emberi és egyéb áldozatokról nem is beszélve.)

Ha az iráni rezsim az USA-t is bántani akarja, reagálhat akár úgy is, hogy hagyja szabadabban tevékenykedni iraki és szíriai milíciáit, amelyek ismét odapörkölhetnek az ott állomásozó amerikai erőknek. Sokan attól tartanak, hogy ebben az esetben nyílt katonai összecsapásra kerülhet sor az Egyesült Államok és Irán között. Mások ezt nem tartják valószínűnek, s úgy vélik: Teherán igyekszik elkerülni a hagyományos háborút, ám a térségben vállalkozhat szabotázsakciókra és korlátozott katonai műveletekre Izrael és az amerikai csapatok ellen. Amint erre sor kerül, következik a válaszcsapás, arra meg a visszacsapás, utána meg a megtorlás, majd a kontra... Mindenre elszánt vadak módjára.

 


 

Nyitókép: AP via Beta