Jegyzet

Hatvanadik alkalommal is megnyitották az egykor meglehetősen nagy térségre kiterjedő pulai filmfesztivált, mely a távolinak tűnő 1953-ban is ugyanúgy a hazai filmnek adott otthont, mint most, még ha a „haza” időközben meg is változtatta alakját. Aki vételezni tudja a horvát tévécsatornákat, az erről már értesülhetett, hiszen a pulai Aréna két hete alatt nem maradhat észrevétlen.

Ferenc pápa a riói katolikus ifjúsági világtalálkozóra teljes búcsút hirdetett, amelyet mindenki megkaphat, méghozzá úgy, hogy nem is kell feltétlenül jelen lennie Brazíliában. Július 22-e és 28-a között elég csupán lelkiekben jelen lenni, a tömegtájékoztatási eszközökön követni az eseményt, és teljes búcsút nyerhetünk.

Néha az egy kevés, a kettő meg túl sok. Számtalanszor beigazolódott ez a különféle rendezvények esetében: ugyanazon városban egy időben tartanak például irodalmi estet meg koncertet.

Persze ezzel a címmel nem oldottam meg azt, hogy mi volt előbb, a tojás, vagy a tyúk, de talán nem is igaz az egész, mert egy-egy Abramovics (s a többi milliárdos) nem éppen arról ismert, hogy a fogukhoz vernek minden krajcárt. De egyébként is, ha ezek az egyedek tönkremennek, senki sem fog gyászolni, sőt a sok irigy táncba kezd.

Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de az anekdota szerint Nikola Pašić egykori szerb miniszterelnök egyszer, csak néhány percen belül két látogatójának is igazat adott, noha azok merőben ellentétes álláspontokat vallottak. Hallgatta az egészet a fiatal titkára, aki, amikor már magukra maradtak, megkérdezte Pašićot, hogyan adhatott igazat mindkettőnek, amikor az lehetetlen.

Amennyire tudom, egy államnak sem sikerült ennyire rendezetlen helyzetbe hoznia a közszolgálati médiát, mint a szerbiainak. Az újvidéki és a belgrádi állami rádió és televízió működtetése korántsem volt felhőtlen az utóbbi években, a rendszer akkor kezdett mégis düledezni, amikor a jelenlegi hatalom színeiben Aleksandar Vučić kimondta, hogy választási igéretéhez híven megszüntetik az előfizetést.