Könnyű, meg egyben nehéz is világos magyarázatot találni, miért az északibb részeken élő írók és művészek vonzódása Itáliához, mi az a hiányzó elem, amelyet ott, egyfajta ősi ösztöntől dél felé hajtva és „menekülve” – kiegészítőként – megtalálnak. Minden bizonnyal Goethe példája említendő kezdetként, akinek lelkében – miként Bálint Aladár írja – egy pillanatra sem halványodott el az olasz föld iránti vonzódás, s végtelen rajongással, az újjászületés örömének szédületével emlékezik meg naplójában benyomásairól.
2026. március 29., vasárnap
Jegyzet
A Zacsekpeti már számolja, hogy hányat alszunk még a nyári szünetig, mert marhára unja a matekot. Főleg a törteket utálja, a múltkor is egyest kapott a feleletére az Angéla matektanárnőtől.
Ezekben a napokban, jobban mondva a múlt héten sok minden rendhagyó történt velem. Először kaptam egy aranytollat a Vajdasági Újságírók Egyesületétől… Meglepően ünnepi hangulatban adták át a báni palota nagytermében.
Minden sportág, még a lövészet is, arra törekszik, hogy minél tömegesebb és nézettebb legyen. Utóbbi alatt azt kell érteni, hogy a tévé képernyőjén is helyet szorítson magának, aminek viszont egyetlen prózai oka a reklámpénzekből való részesedés lehetősége.
Mindenki pontosan tudja, mi az ébrenlét és mi az álom, ennek ellenére lehetetlen megragadni a két állapotot megkülönböztető pillanatot. Sokszor majdnem ugyanennyire nehéz a gyakorlatban megállapítani, hogy hol húzódik a határ a jogos védelem és annak túllépése közt.
Néha határozottan hiányolom a magával ragadó kalandot a képernyőről, épp ezért májusi szabadságom idején kíváncsian fogadtam A kincses sziget legújabb, tavaly készült változatát Elijah Wooddal, Donald Sutherlanddel a főszerepben. A háromórás minisorozatot az RTL Klub vetítette, méghozzá abból az alkalomból, hogy a hónap folyamán, 23-án volt kereken 130 éve Robert Louis Stevenson legismertebb kalandregénye megjelenésének.