Mi tagadás, azok a sportágak, amelyeknél a bírók vagy a zsűri dönt mindenről, az átlagos nézőnek pedig fogalma sincs, hogy helyesen-e vagy tévesen, sose tartoztak a kedvenceim közé. Ilyen például a szertornán és ritmikus gimnasztikán kívül az összes, amelynek neve „mű”-vel kezdődik, mint a műúszás, műugrás és műkorcsolyázás.
Jegyzet
Dédanyával járták a temetőt. A kálvária mögötti két sírhalmot csak köröszt jelölte.
Talán a választék is a legnagyobb, de vitathatatlanul a horvát tévécsatornákat részesítem előnyben az ex-yu térség tévékínálatából. Változatosabb, igényesebb, nézhetőbb, mint a többi.
A primitív népek úgy képzelték, hogy a lelkek öröktől fogva a legfőbb lénynél élnek, tőle szállnak le a földre, és hozzá térnek vissza. Ezért lehetségesnek tartják az ősök újramegjelenését az utódokban.
Szeptember 14-én volt öt éve annak a történelmivé váló eseménynek, amikor csődbe ment a Lehman Brothers befektetési bankház. Előtte évszázadokon át számos pénzintézet és vállalkozás ment már csődbe, ez az eset azonban azért kerül be a történelembe, és valószínűleg a jövőben minden valamirevaló közgazdasági szakkönyvbe is, mert – ma már így tudjuk – ez volt az emberiség történelmének eddigi legnagyobb globális világgazdasági válságának kezdete.
Az embernek nyilván igencsak meg kell fontolnia, hogyan válaszolna, ha mellének szegeznék a kérdést: a könyvnyomtatás bő ötszáz éves múltjából melyik az a magyar nyelven írt könyv, amelyik legnagyobb hatású olvasmánya volt. Pedig éppen erről (is) faggatta az írókat a budapesti Új Írás c.

