Jegyzet

Minden történelmi időszak objektív megítéléséhez nyilván hosszabb időnek kell eltelnie. Nincs ez másként a nagy Jugoszláviával sem.

Vannak tévécsatornák, melyeknél észre sem vesszük az idényváltást, télen-nyáron ontják a filmet, az ismeretterjesztő műsort, a híranyagot, attól függően, mire szakosodtak. Az ősz előszelével mindenesetre több tévécsatornán – különösen a közmédiában – visszatérnek az ismerős arcok, vagy ellenkezőleg, épp ismeretlenekkel kísérleteznek, új sorozatok kezdik meg képernyős pályafutásukat, sőt új vetélkedőket vetnek be, mint arra az m1 szolgált példával szeptember legelejétől.

Az iszlám világban folyton síita-szunnita ellenségeskedésekről hallunk. Ezt két nagy regionális hatalom, Irán és Szaúd-Arábia versengése is jól leképezi, és ez az iszlámon belüli feszültség megfigyelhető volt az arab tavasz alatt, valamint a jelen szíriai konfliktusban is.

Megfigyelhető emberi törekvés, hogy a szűkösen rendelkezésre álló javakból az egyén minél nagyobb arányban szeretne részesedni. Ezt a törekvést azonban – legyen bármilyen társadalmi berendezkedésről szó – nem tudja mindenki egyformán megvalósítani.

Egy alkalommal Székely János sóhaj helyett megkockáztatott egy mondatot: „Ha valaki meg tudná mondani, hogyan élhetne meg az emberi társadalom hatalom nélkül, az elképzelhető legnagyobb jót tenne az emberiségnek”. Persze, tisztában volt azzal, hogy mindez puszta illúzió, hiszen néhány sorral lejjebb már azt fejtegeti: valamiféle hatalom nélkül egyszerűen széthullana a társadalom.

Atata meg én már nagyon unjuk a befőzést, mert hol paszírozott paradicsomért kell menni, hol meg az üvegeket leadogatni a padlásról.