„Az államnak nincs pénzraktára, ahonnan a miniszter kivehet egy zsák pénzt, utazgathat Szerbia-szerte és annak adja a pénzt, akinek éppen kedve szottyan” – mondta a napokban gazdasági miniszterünk. Nemrég még azt hittük, a dolgok ilyen módon és szinten történő megnevezésére nagyon sokat kell várni.
2026. május 18., hétfő
Jegyzet
Kissé meghökkentem Francis Bacon állításán, pedig érvelése valóban világos és megtámadhatatlan. A brit filozófus egy helyen a „régi” időkről szólva megállapítja, hogy azok csak a mai, „új” világunk viszonylatában tűnnek öregnek, holott „a világhoz mérten újabbak, fiatalabbak”, hiszen „azóta a világ öregebb lett, és végtelen sok tapasztalattal, megfigyeléssel gazdagodott”.
Emlékszem, óvodás koromban megrajzoltatták velünk, hogy mi várható majd az ezredforduló után. A huszadik század végén számos misztikumot és nagy jelentőséget tulajdonítottak az ezredfordulónak.
Végre elérkezett a boldog ünneplések ideje! Amikor már olyan keveset megyünk suliba a sok ünnepből kifolyólag, hogy a végén még a matek dolgozatírást is meg fogjuk kívánni.
Eszem ágában sincs komolyan filozofálni a sportszerűségről, hisz a sport már nagyon régen sokkal több, mint azt a neve mondja. Ma szinte mindenki tudja, hogy melyik nemzet ebben vagy abban a sportágban a világ legjobbja, azt is, hogy a férfiak vagy a nők hány érmet szereztek a legutóbbi nagy versenyeken.
Alig töltött száz napot a sportminisztérium élén, máris elégedetlenségének adott hangot a poszton levő Vanja Udovičić. Kijelentette, hogy semmilyen tiszteletet nem tapasztalt a saját irányában, hogy a sportban, csakúgy mint az egész országban, rendetlenség, tétlenség, nemtörődömség és neveletlenség uralkodik, hogy minden szinten ellenállást tapasztalt az ötleteivel szemben, s hogy az a kevés új vagy renovált sportlétesítmény is sokkal rosszabb és használhatatlanabb állapotban van, mint az feltételezte volna.