Emlékeznek még arra a régi viccre, amelyben a bosnyák Mujónak felteszik a kérdést, ha választani kellene, mi lenne inkább, szép vagy ostoba? Mujo gyorsan megoldotta a dilemmát.
2026. május 18., hétfő
Jegyzet
Az egyik szemem sírt, a másik kacagott! Ha van (jobban mondva volt) két klub, melyeknek szurkoltam – külföldiekre gondolok –, azok az utóbbi majdnem félszázadban kétségkívül a Liverpool és az Arsenal voltak.
Amama kiadta az ordrét atatának: sürgősen be kell szerezni egy-egy zsák lisztet, cukrot meg krumplit, továbbá egy bödön zsírt. De nem ártana néhány szál kolbász és szalonna se.
Azóta nem nézem a hazai tévéállomások műsorait, amióta az egyik kivénült belgrádi slágerénekes egy bennlakó-kukkolósorozatban elővette a vesszőjét, és kitette azt az üvegasztalra. Félreértés ne essék, az említett műsorfajtát ezen erotikus momentum előtt sem értékeltem, soha nem követtem mások életét sem tévéképernyőn, sem egyéb módon, a szóban forgó hőstettről is utólag értesültem, ha jól emlékszem, a nyomtatott sajtóból.
Mircea Eliade híres vallástörténész szerint az ember azért tud a szentről, mert az megnyilatkozik, és a profántól tökéletesen különbözőnek bizonyul. Hozzáteszi, hogy töretlenül folytonos út vezet a legelemibb kinyilatkoztatásból, például a szent megnyilvánulásától valamilyen tárgyban, kőben vagy fában a magasabb rendű megnyilatkozásig, mint például a keresztény ember számára Isten Jézus Krisztusban való megtestesüléséig.
Az olimpiának a sportról kellene szólni. A politika azonban (majdnem) mindig beleszól.