Emberemlékezet óta nem tapasztalt időjárás és árvíz sújtotta Szerbiát. Ami történt nem más, mint katasztrófa.
2026. március 28., szombat
Jegyzet
Az alanyi jogon, feltétel nélkül járó alapjövedelem bevezetésének ötletéről gyakran hallani az utóbbi időben. Az újszerűnek tűnő elképzelés már évszázadokkal ezelőtt is felmerült.
Olvasóim javának nem ismeretlen ez a mondás. Azokban a „szép időkben” hangzott el, amikor mindenki, aki elmúlt 18 és „lábra tudott állni”, az a hadsereg tagja volt, hogy védje a hazát, ha kellett, az ellenségtől!
Lehet, hogy nem illik viccelni és a szerbiai sport problémáit feszegetni, amikor a kétnapos eső az országban bibliai méretű, emberi életeket követelő és tetemes anyagi kárt okozó özönvízzel jár, amelyek jó részét voltaképpen a több évtizede halogatott megelőző intézkedésekkel mérsékelni lehetett volna. Abban az országban, ahol az Alan Ford képregényből is jól ismert „elveszem a szegényektől és a gazdagoknak adom” filozófia uralkodik nemcsak bűnügyi alapon, hanem egyes törvényes rendelkezések által is támogatva.
A fagyos szentek már megint amamának adtak igazat, aki úgy hisz a népi hagyományokban, mint az ukrajnai oroszok a megváltó Putyinban. Mert Bonifácék olyan ronda időt hoztak, hogy újra elő kellett szedni a meleg holmit.
Kevesebb mint egy hónap van a nyári focivilágbajnokságig, és én már előre félek. No, nem a mérkőzések minőségétől, vagy esetleg attól, hogy egyik-másik stadion nem készül el időben, sokkal inkább attól, hogy milyen kommentátori ténykedést leszek kénytelen elszenvedni a torna alatt.