Lehet, hogy nem illik viccelni és a szerbiai sport problémáit feszegetni, amikor a kétnapos eső az országban bibliai méretű, emberi életeket követelő és tetemes anyagi kárt okozó özönvízzel jár, amelyek jó részét voltaképpen a több évtizede halogatott megelőző intézkedésekkel mérsékelni lehetett volna. Abban az országban, ahol az Alan Ford képregényből is jól ismert „elveszem a szegényektől és a gazdagoknak adom” filozófia uralkodik nemcsak bűnügyi alapon, hanem egyes törvényes rendelkezések által is támogatva.
2026. május 18., hétfő
Jegyzet
A fagyos szentek már megint amamának adtak igazat, aki úgy hisz a népi hagyományokban, mint az ukrajnai oroszok a megváltó Putyinban. Mert Bonifácék olyan ronda időt hoztak, hogy újra elő kellett szedni a meleg holmit.
Kevesebb mint egy hónap van a nyári focivilágbajnokságig, és én már előre félek. No, nem a mérkőzések minőségétől, vagy esetleg attól, hogy egyik-másik stadion nem készül el időben, sokkal inkább attól, hogy milyen kommentátori ténykedést leszek kénytelen elszenvedni a torna alatt.
Ismét megszólalt Nouriel Roubini. A közgazdász professzornak a világsajtóban gyakran felbukkanó beceneve: dr.
Manapság sok ember minden fenntartás nélkül rábízza magát az értelem által felkínált válaszokra, és fél betenni a lábát a hit birodalmába. Nem tetszik neki a hit „dogmatizmusa”.
Ljubodrag Duci Simonović, a hetvenes évek válogatott kosarazója, pályafutása kényszerű befejeztével Robotok lázadása címmel adott ki könyvet, amelyben a társadalmi körülmények és a sport viszonyának árnyoldalát taglalja. Nehéz ugyan eldönteni, hogy a szerzőnek milyen mértékben volt igaza, amikor a sportot és sportolókat a társadalmi rendszerek és a különböző nemzetközi szövetségek túszainak és rabszolgáinak nevezte, akik nemcsak elfogadják az embertelen mércéket, hanem azokat örömmel és lelkesedéssel tartják be a remélt anyagi haszon – óriás...