Igen, kalapot emelek Nole előtt…, talán inkább azt kellene mondanom – családja előtt! Mert ha nincs az apa, a család álma és mindent feláldozó hozzáállása, a kis Gedzsó sosem lett volna azzá ami ma...
2026. január 18., vasárnap
Jegyzet
Amama már elkészítette a listát, hogy mit kell vennie atatának, amint megkapja a fizetést: zsák lisztet, zsák cukrot, étolajat, krumplit.
Párhuzamos világokban élünk. Egymásra nyitott és egymásra utalt párhuzamos világok ezek, olyan párhuzamo(so)k, amelyek a másik által léteznek, mint ahogy a férfit a nő (jelenléte) teszi férfivá, a nőt pedig a férfi (jelenléte) nővé.
Teréz anyát bemutató írásomban már megjegyeztem, hogy az elmúlt száz év egyik legnagyobb példaképe, akit a nyilvánosság szinte mindig csendes imába merülve, mosolyogva látott, életének utolsó évtizedeiben súlyos kételyekkel vívódott. Teréz anyát ismertük is, meg nem is.
Szerdán tértem haza Magyarhonból… Ugye milyen furcsán hangzik: HAZA – Magyarhonból! De még furcsább volt az, hogy Horgosra igyekezve a magyar határőrök azt mondták: – Tompánál tudnak csak átmenni!
Itt történetesen nem az utóbbi időszak menekültáradatáról lenne szó, bár nem vitás, hogy némi párhuzamot azért lehetne vonni a közel-keletiek Nyugat-Európába való tömeges és viszontagságos vándorlása és az ifi sportolók törekvése között, hogy sikeresen bejussanak a felnőttek mezőnyébe, és hogy ott, képességeikhez mérten, helyt is álljanak.