Jegyzet

„Idős korban nem kevesebbé válunk napról napra, hanem egyre többé, amíg érett gyümölcsként nem hullunk Isten kezébe, jó Atyánk szívére.” Anton Gots atya szép gondolatai ezek az ember életének arról a szakaszáról, amely őt testileg-lelkileg-szellemileg leépíti és igen próbára teszi.

Bár a vénasszonyok nyarából épp hogy csak beléptünk az igazi őszbe, amama már a tavaszi teendőkön töri a fejét: a nappalit és a fürdőszobát be kell majd meszelni, a konyhabútort meg kell reparálni, a nyári konyhát pedig végre be kellene tapasztani.

Egy héttel ezelőtt igen nagy horderejű döntés született Európában, aminek a jelentőségével a lapok, még ha be is számoltak a hírről, nem igazán foglalkoztak. Elsőre gazdasági hírnek tűnik, de sokka...

A hetekben a sárga mellényes mozgalomról lehetett hallani Franciaországból. Ez a spontán, interneten szerveződő mozgalom az üzemanyagár jövő évre tervezett adóemelése ellen szervezett tüntetéseket...

Megszoktuk már, hogy ha Amerikában kitalálnak valamit, akkor az előbb-utóbb nálunk is megjelenik, függetlenül attól, hogy vidékünkön az adott jelenségnek van-e gyökere, értelme, jelentősége. Globalizált világunkban természetesnek vesszük, hogy az Egyesült Államokban keletkező hóbortok viharos gyorsasággal meghonosodnak Angliában, Németországban, Finnországban, Oroszországban, Japánban, és a világ legtöbb országában, tehát nálunk is.

Egyelőre töretlen a világgazdaság fellendülése, noha bizonyos intő jelek rendszeresen arra figyelmeztetnek, hogy bármikor jöhet egy lejtmenet is. Ha tízéves ciklusokban gondolkodunk, akkor ahhoz szépen illeszkedne is.