Nem tudom, hogy a polgárok közül pontosan mennyien követték mostanában országunk közéletét. Ha kevesen is voltak, Aleksandar Vulin védelmi miniszter gondoskodott róla, hogy a férfilakosság jelentős része most élénk figyelemmel kísérje a belpolitikai híreket.
2026. március 24., kedd
Jegyzet
Okostelefon, okosóra, okostévé, okoshűtőszerkrény, okosház, okosváros. Ezek a kifejezések az utóbbi időben honosodtak és „okosodtak” meg nyelvünkben, és valójában a 21.
A tavalyi év derekán – hosszú éveken át tartó párbeszéd, időhúzás, konfliktuskezelés, problémaokozás, majd -rendezés után – felmerült egy a pristinai és belgrádi vezetők által is megszellőztetett javaslat, melynek értelmében a végleges megoldást a Szerbia által déli tartománynak, Koszovó által független államnak tekintett területen új határvonal megrajzolása jelenthette volna. Azzal, hogy mindenki kapott volna, s mindenki el is veszített volna valamit, ahogyan azt a szerb államfő is sokszor elmondta a mögöttünk álló hónapokban.
Egy alkalommal Jézus, amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak koldus ült az út szélén és kéregetett. Hallotta, hogy nagy tömeg vonul el arra, megkérdezte hát, hogy mi történt.
A zősök észrevették, hogy gondban vagyok, mert szinte egyszerre telepedtek mellém, hogy megkérdezzék, mi bajom, mondjam meg nyugodtan, ha rossz fát tettem a tűzre, nem esik bántódásom. Igazából miattuk aggódtam, vagyis azon, hogy a jövőben hogyan szólítsam majd őket, mert láttam a tévében, hogy a francia politikusok egy része azt akarja, hogy az állami iskolákban ezentúl az „anya” és „apa” helyett az „1-es és 2-es számú szülő” megnevezést használják az iskolai nyomtatványokon.
Oswald Spengler több mint száz évvel ezelőtt, 1917 tavaszán fejezte be A Nyugat alkonya című, első kötetének kéziratát. Az egy egészen más kor volt, mondhatnánk a 21.