Jegyzet

Kezdenek komoly aggályaim lenni a felnőttekkel kapcsolatban. Lassan már uopste nem értem őket.

Amiatt szeress legjobban, ami a legrosszabb bennem – üzeni olvasóinak korunk talán legmegbotránkoztatóbb, legsötétebb üzeneteket közvetítő gondolkodója, Michel Houellebecq. Az elidegenült társadalmunknak hű tükröt állító írót már egy éve „kerülgeti’ egy belgrádi, alig pár, lelkes tagból álló, irodalomnépszerűsítő egyesület, nagy nehezen sikerült rábeszélniük arra, hogy a múlt hétvégén jelenjen meg egy harminc perces beszélgetés erejéig egy fővárosi, irodalmi fesztiválon.

Érdekes megfigyelni, hogy milyen sokféle módon adható el az információ, hány típusú tálalási módja van egy-egy hírnek. A napokban röppent fel a hír, mi szerint készítenek egy olyan törvényjavaslatot, melynek értelmében Szerbiában akár 70 éves korukig halaszthatják a nyugdíjba vonulást azok, akik szeretnének még dolgozni, és akiknek a munkájára a munkaadók is igényt tartanak még.

Léteznek olyan vélemények, hogy a gazdasági és vele együtt az általános globalizáció a növekedés serkentésével hosszú távon a környezet minőségét is javítja. Léteznek kimutatások is, melyekkel azt szeretnék alátámasztani, hogy a negatív ökológiai hatások messze felülmúlják a pozitívakat.

Szent János evangélista elbeszéli az első tanítványok találkozását Jézussal (Jn 1,35–43). Elmondja, hogy András volt az, aki hallotta, amit Keresztelő János a feléje közeledő Jézusról kijelentett: „Íme, az Isten Báránya.

A zősök totál lehidaltak az ENSZ azon kimutatásától, hogy először a világtörténelemben az a helyzet állt elő, hogy a 65 éven felüliek száma meghaladta az 5 éven aluliak számát. Bár én nem értem, mi ebben a meglepő, amióta az eszemet tudom, akárhova mentem, kivéve talán a bölcsődét, mindig több volt körülöttem a néni meg a bácsi, mint a bepisilős gyerkőc.