Jegyzet

Gyakran hallom különböző korú emberektől, hogy rohanok, mert szorít az idő. A munkám, a tanulmányaim és egyéb kötelezettségeim miatt nem jut szabadidőm erre meg arra, lemaradok erről meg arról.

Jó helyre jön az orosz elnök. Szerbiában ugyanis óriási a népszerűsége Vlagyimir Putyinnak.

Az új esztendő elején hajlamosak vagyunk nagy ígéreteket tenni: holnaptól ezen meg ezen változtatunk… Miért tesszük? Valójában magunk miatt fogadunk meg valamit, döntünk valamiről, amiről úgy érezzük, ez a legégetőbb dolog az életünkben.

Állítólag az ősi szkíták elégették azokat a jövendőmondókat, akiknek a jóslatai később nem igazolódtak be. Ha ez a „barbár” szokás ma is divatban volna, nagyon sok közgazdász végezné máglyán, illetve valószínűleg kevésbé bátran fogalmaznának meg olyan felelőtlen jóslatokat, amilyeneket manapság gyakran olvashatunk.

A héten sokat ábrándoztam arról, milyen szép lesz majd, ha egy nap matematikus leszek, nem halmozom majd az élvezeteket, hanem élvezem a halmazokat, egész napon át a legnagyobb prímszámot kutathatom, ki tudja, lehet, hogy egyszer még állami kitüntetésben is részesülök, ám a felnőtteknek ismét sikerült totál szertefoszlatni rózsaszín álmaimat.

Az elvándorlás olyannyira szerves részét képezi a mindennapi valóságunknak, hogy már meg sem lepődünk, ha azt halljuk, hogy a fiatalok fele külföldön képzeli el a jövőjét, vagy ha újabb szomszédunk...