Az idei Eurovíziós Dalfesztiválon negyvenegy ország dalát hallhattuk, a rendezvény mégis sok mindenről szólt, legkevésbé talán épp a dalokról. Rég elmúltak már azok az idők, amikor a kedélyeket leginkább az borzolta, hogy az Euróvízió túlzottan látványközpontúvá vált.
Jegyzet
Az idős ember nehézségeit, mindennap tapasztalt testi-lelki korlátait, küzdelmeit önmagával és a környezetével, a fokozatos leépüléssel járó csalódását csak azok érthetik meg, akik nagy kort éltek meg. Egy újságíró hölgy a 90.
Atata világ életében felvágott földrajzi ismereteivel, merthogy neki irtó jó földrajz szakos tanára volt, aki rendkívüli módon tudta átadni tanítványainak a tudást, valljuk be, manapság már ritka az ilyen, a héten azonban még ő is elbizonytalanodott egy kissé.
Sokat hallunk az utóbbi években arról, hogy mennyi volt és mennyi lesz a GDP-növekedés, hogyan bővül majd a gazdaság, és ehhez hasonlókról. Az utóbbi hetekben pedig már arról cikkeznek, hogy elérhetjük az évi 7 százalékos növekedési ütemet is, ami valóban páratlan és kiemelkedő eredmény lenne.
A három leggyakrabban emlegetett szó mostanság mindenekelőtt a fasiszta, a siptár és a patriotizmus. Az ezekkel a kifejezésekkel kapcsolatos fogalomzavar általános, úgy a tágabb közvélemény, mint a politikum körében.
A Földön számos olyan válságterületet találni, elég csak a Közel-Keletre vagy Afganisztánra gondolnunk, amelyekért a nagyhatalmak egymás után vívták véresebbnél véresebb háborúikat. Annak, hogy ezek a területek, bolygónk szerencsésebb tájaival ellentétben, ekkora mértékben kiérdemelték a nagyhatalmak érdeklődését, egyszerű gyakorlati okai vannak.

