Jegyzet

„Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó” – mondta állítólag a Nobel-díjas Niels Bohr, de esetenként ezt a mondást másoknak is tulajdonítják, és nem zárható ki, hogy valóban mások is tettek hasonló vicces kijelentést. A máig tartó következményei miatt még mindig aktuális tíz évvel ezelőtti válságot is kevesen „jósolták meg”, ezért válhatott közhelyes szállóigévé, hogy a részkockázatokat sokan látták, magát a válságot nagyon kevesen.

Azt mesélik a zősök, hogy azok után, ami a belgrádi képviselő-testület előtt történt, a Belügyminisztérium a jövőben biztos kiskosztümökbe és magas sarkú cipőkbe ruház be, hiszen ez a női biztonsági szolgálat sokkal hatékonyabban működik, mint a rendőrség. A rendőrök közt olyanok is akadhatnak, akik netán a tüntetőkkel vagy az ellenzékkel szimpatizálnak, de eme harcias amazonok körében ez a jelenség teljesen kizárt, ők még annak árán is kiállnak a vezér mellett, ha felszalad a harisnyájuk.

Az elmúlt években a későn fekvő, későn ébredő, ugyanakkor mindenhova pontosan érkező személyből egy korán fekvő, korán ébredő, de mindenhonnan elkéső emberré váltam. Mindkét állapotnak megvannak a maga előnyei és hátrányai, s valószínűleg az arany középút lenne az ideális, de akárhogy is igyekszem – egyelőre – nem tudok változtatni a szokásaimon.

A gazdasági sikerekről, illetve a gazdaság felélénkítésének fontosságáról gyakran esik szó ezen a politikailag is eléggé „zűrössé sikeredett” tavaszon. Közben magyaráznak dolgokat így is, meg úgy is.

Divattá, sőt bizonyos szempontból státuszszimbólummá vált az egészség. Az átlagos, magára valamit is adó egyén napjainkban már nemcsak szép és fitt kíván lenni, hanem egészséges is.

A kísértő mindenkit próbára tesz. Sokszor éppen akkor, amikor úgy érezzük, lelkileg megerősödtünk.