Érzékeny lelkű ember ne járjon focimeccsre. Legalábbis a Balkánon és annak környezetében. Ott a lelátón ugyanis beleborzonghat, hogy körülötte mekkora utálat terjeng. A szurkolók rettenetes mértékben ki nem állják egymást, a bírót, a focistákat, az edzőket, a klubvezetőket, a szövetség tisztségviselőit, egyszóval mindenkit, akár megérdemlik, akár nem.
A lelátói irracionális őrület nem itt született. Behozatali termék. Például Angliából. Errefelé az emberek inkább szellemeskedni próbáltak, erről megannyi anekdota létezik, amikor a szigetországban már igencsak randalíroztak. Azután ott erélyesen rendet tettek, itt pedig teljes erővel szabadult el a pokol, és semmi jele, hogy a megfékezés bárkinek is célja lenne.
Az elmúlt héten azután kiderült, hogy a büszke Albionban nem változtak meg. Tettlegességre ugyan még gondolni sem mernek, mert annak esetleg nagy árát fizetnék, a szélsőséges érzelmek viszont verbális módon könnyen előtörnek.
Minden nagy sportrendezvény alkalmával valakik elmondják, hogy mi ragadta meg őket a legjobban, mire fognak tartósan emlékezni. Engem az atlétikai világbajnokságon az a mérhetetlen szeretet ragadott meg, amellyel a nézőtér Usain Boltot fogadta, és az a hasonló mértékű utálat, amellyel a 100 méteres síkfutás másik hírességét, mint kiderült, új bajnokát, az amerikai Justin Gatlint illették.
Mondani lehetne, hogy ennek az egyik oldalon Bolt fantasztikus sorozata és gyerekes, de minden tekintetben példás magaviselete és pályája, a másikon pedig Gatlin múltja lenne az oka. Az amerikai még tizenévesként doppingbotrányba keveredett, két évre eltiltották, de részben tisztázta magát, ezért a büntetést megfelezték. Azután olimpiai és világbajnok is lett. Utóbbi sikere után egy évvel ismét a vádlottak padjára került. Megint dopping miatt, és nyolc évet kapott. Mivel az egész eset eléggé gyanúsnak tűnt, edzőjének és orvosának a keze is benne volt, ismét félig megkegyelmeztek neki, és 2010-ben tiszta lappal visszatérhetett. Titulusokat nem nyert, akkor már Bolt volt a vágta egyeduralkodója, de leginkább feljutott a dobogóra. Egy évben, amikor Bolt sérült volt, és nem tartottak sem olimpiát, sem pedig vb-t, annyi mindent megnyert, hogy felkerült az év atlétája jelöltjeinek listájára. Kiderült, az atlétikai világ sem nem felejtett, sem nem kegyelmezett, és a többi kandidátus jelezte, hogy visszavonja a nevét, ha Gatliné ott marad a listán. Nem maradt, az illetékesek őt törölték. Gatlin mégsem csüggedt, szerényen és visszahúzódottan élt, és szorgalmasan edzett, mintha előre tudta volna, hogy csaknem hat évvel idősebben ugyan, de még eljön a nap, amikor ráver minden idők legjobbjára. És mit kapott ezért? Akkora füttykoncertet a londoni lelátóról, hogy azt bárki más talán el sem viselte volna. Soha még 35 éves férfi nem futott olyan gyorsan, mint Gatlin, aki biztosan felkészült az ellenséges hangulatra, arra, hogy szemébe kiabálják: nem elég, hogy örökre megbélyegezett atlétikai bűnöző vagy, még az imádott kedvencünket is le merészeled győzni?
