Sok olyan esemény történt a múlt héten a sport világában, amelyet meg lehet mosolyogni, vagy pedig, tetszés szerint, szörnyülködni rajta. Számos – nevezzük nyugodtan disznóságnak – esetet lehetne felsorolni, melynek némi kegyetlenség, nyerészkedés, erős túlzás vagy pedig egyszerű tudatlanság volt az indítéka.
2026. május 25., hétfő
A vasárnapi fekete mellé
A sportbarátok valószínűleg észrevették már, bár e témával a média általában nem foglalkozik, hogy nagyon ritka eset egy egyén, vagy pedig egy csapat teljes fölénye, s az esetek túlnyomó többségére a kettes vagy hármas rivalitás jellemző. Nincs törvény ereje, de a gyakorlat azt mutatja, hogy az egyén vagy egy csapat dominálása gyakran botrányos módon, vagy pedig a sportág lényeges megváltozásával, esetenként pedig hanyatlásával és érdeklődéscsökkenéssel zárul.
Lehet, hogy igaz, lehet, hogy nem, de az anekdota szerint Nikola Pašić egykori szerb miniszterelnök egyszer, csak néhány percen belül két látogatójának is igazat adott, noha azok merőben ellentétes álláspontokat vallottak. Hallgatta az egészet a fiatal titkára, aki, amikor már magukra maradtak, megkérdezte Pašićot, hogyan adhatott igazat mindkettőnek, amikor az lehetetlen.
A nyolcvanas években lehetett, amikor a figyelmem szép lassan elterelődött a női kosárlabdáról. Egyrészt, mert erősen csökkent a színvonal már az egykori Jugoszláviában is, azután pedig, amikor az ország szétesett, az, ami maradt a sportágból, alig volt egy-két fokkal magasabb a műkedvelőnél.
A szerbiai sport legnagyobb problémája, legalábbis, ha a fővárosi média a mérce, hogy a C. zvezda fociklubban lemondott Ricardo Sá Pinto portugál edző, mondván, nincsenek meg a feltételei a munkához.
A világ legjobb teniszezői előszeretettel nyilatkozzák, hogy sikereikben jelentős mértékben közrejátszott a rivalitás. Nadal szerint talán maga sem éri el a magaslatokat, ha nincs előtte Roger Federer, Novak Đoković már két nagy ellenfelet óhajtott beérni, míg Andy Murray haladását a nagy trió létezése tolta meg.