A Délvidék csodáinak sorába tartozik a Delibláti homokpuszta is, melyről azt olvasom a Pallas Lexikonban, hogy a történelmi Magyarország idején „Európa legimpozánsabb sivataga” volt. Úti tanácsadóm, a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című kiadvány szerint azonban a 300 km² kiterjedésű homoktenger korántsem homoksivatag, hullámain közel 700 féle növény él, olyan különlegességek, melyek kifejezetten ehhez a szélsőséges környezethez alkalmazkodtak, közöttük is különleges tisztelet övezi a bánáti bazsarózsa ma már csak elvétve található bokrait.
2026. február 9., hétfő
Gyűrődések
A magyar Délvidékünk száz csodája között minden bizonnyal az egyik legpompásabb a Ferenc-csatorna óbecsei torkolatának kettős zsilipje, melyet a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című kötet is kellő tisztelettel méltatott, amikor kiemelte: európai csoda volt, amikor a XVIII. század végén a mérnökök megálmodták és létrehozták a kontinens leghosszabb csatornahálózatát – a Ferenc-csatornát, melynek zsilipjei Bezdánnál és Óbecsénél ma is állnak.
Becses útikönyvem, a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című kötet, melyre mostanában gyakran rábízom magam, szülővárosomat, Óbecsét az 1751-ben a határőrvidék helyén létrejött Tiszai koronakerület székhelyeként tartja számon, s a XIX. századi látványos fejlődését a központi szerepének tulajdonítja.
A történeti forrásokban Szabadka először 1391-ben szerepel Zobotka alakban, 1779-től azonban a szabad királyi várost már Maria Theresiopolis névvel illették, s csak 1835-től nevezték ismét Szabadkának – olvasom a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című, mostanában sokat forgatott, kiváló útikalauzunk lapjain. A pompás városháza közelében, a főtér mögött helyezkedik el az egykori szabadkai vár alapjaira épült ferences rendi templom, a Barátok temploma, falaiban gondosan őrizve a város legősibb építményét.
Zombor valamikor a város népszerű Czobor családjáról, és pompás templomának védőszentjéről, Szent Mihályról kapta a Chobor-Szent-Mihály nevet – olvasom a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című kiváló útikalauzunk lapjain. Első írásos említése 1391-ből származik, de sem dicső csaták, sem hősies ostromok nem színezik a történetét: Zombor és környéke a rétektől, mocsaraktól és a Mosztonga folyótól elhódított lapályos területen mélységes-mély csöndben vészelte át a török hódoltság másfél évszázadát, s lett 1786-ban, a fölszabadító háborúk után a...
Pétervárad sokkal távolabbi múltra tekint vissza, mint a vele szemben, a Duna túlsó oldalán elhelyezkedő Újvidék – olvasom a Kincses kalauz – Tájhangok (2020) című útikönyvben, s nekem azonnal történelmi olvasmányaim sora jut az eszembe. Mégis elsőként Dévai Gyula 2006.