A génmanipulációról sokan úgy vélekednek, hogy az inkább gén money puláció, aminek az eredménye hosszú távon az egész világot eluraló gén-populáció lesz (money nélkül, mert az a manipuláció nyomán az emberek zsebéből a multinacionális cégek kasszájába vándorol majd át). Pénztárca-módosító tudományos találmánynak is nevezhetnénk. Kinek soványító-, kinek hízókúrát fog jelenteni ez az élővilág testi-lelki berendezkedésének alapjaiba belepiszkáló szupermodern technológia – a buksza tömöttségét illetően is, de nemcsak arra nézve. Csak idő kérdése, hogy mikor dobják a piacra, mondjuk, a soványító csodaszert tartalmazó génmanipulált csemegekukoricát vagy az agyműködést serkentő, „kiokosító” GMO-sárgarépát.
Titokban egyszer irányított fogyasztásra serkentő vágykeltőket is beépítenek majd a jövő (g)énmanipuláló élelmiszereibe. Nem élnénk fogyasztói társadalomban, ha ez nem történne meg. Korlátlan lehetőségek rejlenek ebben az istent játszó isteni játékban!
Mesés üzleti lehetőség a GMO a multinacionális vállalatoknak. Igazából csak nekik, és azoknak, akik beállnak mögéjük a sorba, a génmódosított szervezetek előállításához szükséges dollármilliárdokat fölemésztő, évekig tartó kutatást, kísérletezést ugyanis egyedül ők engedhetik meg maguknak. Egyetlen óriáscég, az amerikai székhelyű Monsanto, a GMO-üzletágban több mint 90 százalékos részesedéssel bír. Ezt alapul véve, már világos, hogy miért épp Amerika a GMO alapú élelmiszerek termesztésének és forgalmazásának a zászlóvivője.
A génmódosított termékek fölhasználási lehetőségeiről szóló előbbi utalások egyelőre még csak futurisztikus elképzelések. A jelenre nézve a jövő élelmezési stratégiájáról döntő agrárpolitikai és környezetvédelmi vita, valamint az Amerika és Európa között egy évtizede zajló kereskedelmi háború juthat eszünkbe az angolból meghonosodott betűszó hallatán. És a dühödt ellenzők hibavaló tiltakozása, az ellenkórus, a lelkes támogatók üdvrivalgása mellett. Mindkét tábor a tudomány tekintélye mögé bújtatja az állításait, ezért a kérdésben járatlan elemzőnek nem könnyű állást foglalni az érveknek és az ellenérveknek ebben az átláthatatlan dzsungelében. Egyvalami mégis eldőlni látszik: Amerika Európával szemben, úgy tűnik, hamarosan megnyeri a GMO-fölhasználás körül kialakult kereskedelmi háborút. A George Bush vezette amerikai kormány a szabad kereskedés akadályozására hivatkozva a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO) jogi úton megtámadta az EU 1998-as moratóriumát, s ennek nyomán az unió 2004-ben a GMO-tilalom föloldására kényszerült. Ez a csatavesztés, a jelek szerint, a háború végső kimenetéről is döntött. Azóta egymás után adják ki a génmódosított termékek forgalmazására és termesztésére vonatkozó engedélyeket, a tilalom mellett kitartó országokra pedig – köztük Magyarországra is – egyre nagyobb nyomás nehezedik. Az Európai Bizottság az utóbbi időben mintha a GMO-termesztés határozott pártfogójává vált volna. Ettől is fontosabb, hogy az európai kormányok a nyomás hatására az egymás melletti termesztést szabályozó koegzisztencia-törvények elfogadására kényszerülnek. Az ellenzők szerint ennek a végső eredménye az addig GMO-mentes területek teljes génszennyeződése lesz, amivel kész tények elé állítják a világot.
Ebben a pattanásig feszült helyzetben döntött úgy a szerb mezőgazdasági minisztérium, hogy a génmódosított szervezetekről szóló új törvényben megtiltja a GMO-termékek kereskedelmi célból történő termesztését és forgalmazását. Ebben a kérdésben még egy olyan kis ország sem maradhatott észrevétlen, mint Szerbia. A törvény tavaly szeptemberi elfogadása után rögtön kemény amerikai nyomás nehezedett a kormányra, hogy vagy változtat a jogszabályon, vagy elbúcsúzhat az ország a WTO-ba való fölvételétől. A kiszivárgott hírek alapján tudhatjuk, hogy az agrártárcában csendben már dolgoznak a törvénymódosításon, amelyben – minisztériumi jóváhagyással – engedélyezni fogják a GMO termesztését és forgalmazását. A csendben készülő jogszabály-változtatást – a jól értesültek szerint – a nyári uborkaszezon idején bocsátják majd „közvitára”, és gyorsított ütemben, médiavisszhang nélkül fogadtatják el a parlamenttel. Ezután következhet a beígért WTO-tagság, és az azt kísérő, kötelező médiataps.
