Álláspont

December lévén közeledik az Európai Tanács soron következő ülése. A jól bevett szokásnak megfelelően ebben az időszakban a belgrádi sajtóban csak úgy hemzsegnek a találgatások – olykor összeesküvés-elméletek – Szerbia európai útjának következő állomásával, illetve annak elérésével kapcsolatban.

Vajon mi a fontosabb, az evés vagy a televíziónézés? Az első ránézésre talán kissé furcsának tűnő, ám mégis igen elgondolkodtatónak tekinthető felvetés nem tőlem származik, hanem Esther Duflótól, akit sokan az egyik legtehetségesebb olyan fiatal közgazdásznak tartanak, aki forradalmian új megközelítéssel igyekszik kutatni a szegénységet.

Az elmúlt hetekben ismét a művészek nemzeti nyugdíja foglalkoztatta leginkább a szerbiai közvéleményt. A sajtó először arról cikkezett, az „egyszerű” nyugdíjasok sérelmezik, hogy azoktól, akiknek a szerbiai művészetért tett szolgálataikért ítélték oda a havi 50 ezer dináros juttatást, nem vonják le a 10 százalékot.

Nem kérdéses, hogy az emberiség jelenleg legambiciózusabb utazási terve az emberes Mars-expedíció. A holdra szállást követően az emberes űrtevékenység az alacsony Föld körüli pályára korlátozódott, jelenleg sem távolabb a 400 kilométer magasan keringő Nemzetközi Űrállomástól.

Hogyan védekezik a téli járványok ellen?

Kelet-Közép-Európában és a Balkánon újból terveket és álmokat temetnek, a bibliai Nabukonodozor királyról elnevezett Nabucco gázvezeték után most a Déli Áramlatot is (oroszul Juzsnyij Potok, angolul South Streem) a megvalósulatlan ötletek tömegsírjába helyezhetjük. A nagyszabású projektumot nem tudom, miről nevezte el az ötletadó, de nem is fontos.