Már évek óta lerágott csontnak számít a nyugdíjas téma. A politikusok, amikor érdekeik úgy kívánják, szívesen hozakodnak elő azzal, hogy az állam hatalmas terhet vállalt magára a nyugdíjak rendszeres kifizetésével kapcsolatban, mivel a rokkantsági- és nyugdíjbiztosítási alap nem képes annyi pénz előteremteni, amennyire folyamatosan szükség van a társadalom e csoportja jogos igényeinek a kielégítésére.
2026. március 21., szombat
Álláspont
Ma már csak az idősebbek emlékeznek arra az időszakra, amikor a szakszervezet megkérdezése nélkül szinte egyetlen olyan (párt)határozat sem születhetett, amely a munkások jogait érintette. Igaz, akkoriban községi, tartományi, köztársasági és országos szinten is a Kommunista Párt csúcsszerveiben mondták ki a végső döntést, de még a Szövetségi Végrehajtó Tanács (ki emlékszik még erre a névre?!
Nem titok, hogy egy lakodalom ugyancsak sokba kerül az ifjú pár számára. Éppen ezért manapság egyre inkább kezd divatba jönni a készpénz ajándékozása, akár a házasulandók kérésére, akár azért, mert nincs más ötletünk.
Jugoszlávia szétverése óta mindegyik tagköztársaságban nagy gondot jelent a munkanélküliség. Az egykor jól működő gyárakat „felfalta” a félresikerített privatizálás, és ma már szinte nincs olyan község, ahol a régi vállalatok mindegyike megtalálható.
Mindenekelőtt tegyük érthetővé a cím első két szavának a jelentését: A déjà vu franciául: már láttam, vagy amikor valaki úgy érzi, hogy a konkrét helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna.
Jóformán el sem ültek a lecsapolási illeték kapcsán felborzolt elégedetlenségi hullámok, az állam egy másik hivatala újabb, töprengésre, vagy inkább méltatlankodásra alkalmas intézkedéssel lepte meg, ezúttal a polgárok egy kisebb csoportját.