A múltkor a zősök azon elmélkedtek, hogy az év eleji depresszió következtében ez az időszak kiváló a lélekturkászok számára, van nekik munka dögivel. Na de ez a megállapítás az elmúlt időszakban az ortopédekre is vonatkozik, mert a csúszós utakon meg a jeges járdákon közlekedők közül többen is eltörték a kezüket, lábukat. Javasolták is az orvosok, hogy a legjobb nem kódorogni ilyen időben. Én is ugyanezzel érveltem a zősöknek, hogy jobb lenne egy ideig még itthon maradni, de ők makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy megkezdődött a második félév, és ha csúszik, ha esik, akkor is suliba kell menni. Pedig én csak orvosi utasításra szerettem volna otthon maradni. Mint egy szófogadó, példás polgár. Végül meg leteremtettek!
– Azt mondják az ügyvédek, Tematild, hogy az önkormányzat kártérítést fizethet azoknak, akik balesetet szenvedtek a jeges járdán – újságolá atata.
– A dörzsölt prókátorok pedig nyilván kivennék a részüket a kifizetett összegből, Tegyula – fűzé hozzá az öreglány.
– Képzeld, minden eltört csont után fizethet az állam – gondola bele a fater.
– Hát én inkább elkerülném ezt a lehetőséget – jegyzé meg amama –, nem szeretném később még inkább érezni a csontjaimban az időjárás-változást.
– Az elmúlt napokban a sok hó volt a probléma – morfondíroza az öreg –, ám attól tartok, hogy hamarosan a megduzzadt folyók miatt a hóolvadás lesz a gond.
– Közölték a zilletékesek, hogy jelenleg uopste nem kell árvíztől tartani – ismerteté a muter.
– Ajjaj! – hüledeze atata. – Bárcsak ne tették volna! Jobb lett volna, ha ezt nem is tudom. Én ilyen kijelentések után kezdek el csak úgy istenigazából rettegni!
– Nem kell aggódnia, zomzéd – nyugtatá meg az éppen betoppanó Zacsek –, azt mondják a zokosok, hogy érkezik az újabb hideghullám. Olyan zimankó jön, hogy még a Duna is befagy!
– Bizony! – bólogata az öreglány. – Valami szibériai anticiklon közeleg, állítólag már most hétvégén ideér, a jövő héten pedig beköszönt a zorosz tél.
– Halljátok, ilyen tekintetben onnan nem sok jó szokott érkezni! – dünnyöge a fater.
– Legfeljebb a gáz – mondá a Zacsek.
– Az lenne viszont nagyon gáz, ha az megszűnne jönni ebben a fagyos időszakban! – zörnyülköde amama.
– Mindenesetre nem ártana nagyon óvatosan jósolni... akarom mondani előrejelezni az időjárást – spekulála az öreg. – Van ojan hely a világon, ahol irtó zigorúan veszik az ilyesmit. Dél-Afrikában pénzbírságot kell fizetnie és még börtönbe is kerül a meteorológus, ha hibás az előrejelzése!
– Nekem erről egy legendás időjárás-jelentés jut eszembe – emlékeze a Zacsek. – „A holnapi időjárásról pontosat csak holnap este mondhatunk.”
– Ez a tuti! – kuncoga a muter, és elmesséle egy idevágó viccet.
Két barát beszélget.
– Mondd, milyen az új munkád a Meteorológiai Intézetben?
– Még nem tudom, remélem, holnapra kiderül.
– Egy bíró több száz jogi érdekességet gyűjtött össze szerte a nagyvilágból – számola be atata –, abban szerepel többek között a meteorológusok említett büntetőjogi felelőssége is a Dél-afrikai Köztársaságban.
– Mondj még valami ehhez hasonló izgit vagy különöset – noszogatá az öreglány.
– Például Franciaországban állítólag van ojan előírás, amely tiltja, hogy egy malacot Napóleonnak nevezzenek el, az ámerikai Miamiban nem engedélyezett gördeszkázni a rendőrőrsön, Alaszkán nem szabad sörrel itatni a jávorszarvast, Kanada bizonyos régiójában tilos söröskorsóból vizet inni – sorolá a fater –, legkevesebb tizenöt országban pedig a feleség csak a férj beleegyezésével vállalhat munkát, mint például Iránban.
– Ha már Iránt említed – így a Zacsek –, az ott zajló több hetes tüntetéssorozat következtében ezreket letartóztattak már, és az ottani főbíró gyors kivégzéseket helyezett kilátásba.
– Nem kellene előtte büntetőeljárást is lefolytatni?! – csóválá a fejét amama.
– Mi tagadás, ez is egyféle jogi furcsaság – értékelé az öreg. – Úgy látszik, ott előre tudják, mi lesz az ítélet.
– Míg a Trampli oda nem pörköl nekik ismét – veté fel a lehetőséget a Zacsek. – Már figyelmeztette is őket!
– Igyekszem kísérni a világpolitikai eseményeket – ismeré el a muter. – És őszintén mondom: minél inkább követem őket, annál inkább veszítem el a fonalat, már fogalmam sincs, ki kivel van!
– Szerintem ez irtó egyszerű: mindenki mindenki ellen – szögezé le atata. – Ebben ezzel értünk egyet, abban amazokkal, valamiben meg megyünk a saját fejünk után.
– A világ megértéséhez szerintem el kell fogadni azt a bölcs mondást – okoskoda a Zacsek –, miszerint okos vagy, ha csak a felét hiszed el annak, amit hallasz; zseni pedig akkor, ha még azt is tudod, hogy melyik felét!
– No de mi lesz a zerencsétlen Grönland sorsa? – érdeklőde az öreglány.
– Azt mondják az amcsik, hogy az lenne a legokosabb, ha csatlakozna hozzájuk 51. államként – válaszola a fater.
– Ez azt jelenti, hogy az ámerikai zászlón ezentúl 51 csillag lenne az eddigi 50 helyett – közlé a Zacsek.
– Akkor a most meglévő amcsi zászlók már nem lennének érvényesek, és újakat kellene helyettük készíteni? – merenge amama.
– A kínai ipar biztosan csitt-csatt belendülne és elárasztaná a világpiacot 51 csillagos ámerikai zászlóval – trollkoda az öreg.
– Szerintetek a Trampli ezeket is megvámolná? – kíváncsiskoda a muter.
– Nem tudom, de nem ártana időben levédetni az 51 csillagos változatot – ötletele atata.
– Jól mondod, zomzéd – biztatá a Zacsek. – Lehet, egyszer még majd bőséges hasznot hoz!
– Továbbra is próbálom kibogozni ezt a turbulens világpolitikai helyzetet – töprenge az öreglány. – Itt van Ukrajna, Venezuela, Irán, Grönland… Minden csak a hatalomról és a befolyásról szól?
– Többnyire igen – helyesele a fater. – És még mindarról, ami azokat segíti.
– Ilyen például az olaj is? – sóhajta amama.
– Van ott még ez meg az – pontosíta a Zacsek –, de ha már az olajat említed, zomzédasszony, száz nap után érkezik ismét a pancsovai finomítóba.
– Lesz elegendő benzin az év végére esedékes választási kampányra – csipkelőde az öreg. – Lehet majd korlátlanul vozikázni le-fel országszerte!
– Addig még mennyi minden fog történni – legyinte a muter.
– A jövő héten érkezik például az Európai Parlament küldöttsége az országba – tudatá a Zacsek.
– A Vučko azonban közölte, hogy nem fogadja őket, mert „más elfoglaltsága” van, és „nem vesztegeti rájuk az idejét” – tájékoztata atata.
– Azért, mert állítólag nem jelentkeztek be – egészíté ki a hírt az öreglány.
– Ez különös – értetlenkede a Zacsek. – A jelentéstevő Picula szerint a látogatást már rég hivatalosan előre jelezték. Hát még mi is tudunk róla!
– Szerintetek az EU-ból érkező pénz esetében is ijen rátartiak a hazai halljakendek?! – tűnőde a fater. – Ha nem közlik időben, mikor küldik, akkor már nem is kell, és nyomban visszautaljuk?!
– Naná! – vevé a lapot amama. – S közben hangzatos kijelentéseket teszünk!
Az elhangzottakról a Zacseknak az alábbi vicc jutott az eszébe.
A tanárnő ráüvölt Mórickára feleltetés közben.
– Móricka, minden marhaságot összehordasz, semmi értelme az egésznek, ellentmondasz önmagadnak! Hát mi lesz így belőled?
– Hogyhogy mi?! Hát meteorológus.
Pistike, iskolába csúszkáló, leendő időjós
