Igen termékeny (szak)író volt, aki az adataink szerint 1856-ban kezdett el irodalommal és publicisztikával foglalkozni.1 Százszámra írta cikkeit, tanulmányait.2 A Magyar Néplap és a Religio levelezője és munkatársa, majd 1858-tól a Szépirodalmi Közlöny és a temesvári Delejtű cikkírója volt.3 Ugyanakkor külmunkatársa is az aradi Alföld című politikai napilapnak, s munkatársa és levelezője az Idők Tanújának, a Magyar Államnak meg a Temesi Lapoknak.4 Tájtörténeti tanulmányokat közölt a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Értesítőjében, a Történelmi Adattárban, valamint a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban.5
Kanonok-plébánosunk, aki kortársai szerint erős, tagbaszakadt ember volt, a millennium évében, 1896. február 14-én hunyt el Orsován. A Budapesti Hírlap szerint halála hirtelen következett be.6 Gyomorfekélye fakadt el, s az okozta halálát.7 „Február 12-én délelőtt 9 órakor a még erőteljes öreg ember, rendes napi sétájára indult, de a Cserna-híd közelében egyszerre összerogyott, s a több ízben megújuló, belső vérzés a lelkész életét harmadnapra kioltotta.”8
Halálával félbemaradt kutatómunkája is: kéziratban maradt fenn Herkülesfürdő9 és Orsova története, melyet plébánosunk az ezredéves kiállításra írt, de megjelenését már nem érhette meg.10
1 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
2 Boleszny Antal. Magyar Sion, 1889. III. évf., 6. füzet, 465.
3 Hamary Dániel: Boleszny Antal. Figyelő, 18. (1885), 54–55.
4 Uo.
5 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. Budapest, 1891, 1193–1194.
6 Nagy idők tanúi. Budapesti Hírlap, 1896. febr. 20.
7 Boleszny Antal. Krassó-Szörényi Lapok, 1896. febr. 23.
8 Nagy idők tanúi. Budapesti Hírlap, 1896. febr. 20.
9 Herkulesfürdő múltjának megírásához 1891 nyarán fogott hozzá, és megjelentetését 1892-re tervezte, de arra nem került sor (Herkulesfürdő története. Krassó-Szörényi Lapok, 1891. júl. 19.)
10 Boleszny Antal. Krassó-Szörényi Lapok, 1896. febr. 23. – Az orsovai római katolikus plébánia-egyház történetét 1895-ben olvasta fel a Társulatban (Történelmi és Régészeti Értesítő, 1895/4. füzet, 123)
Mint halálakor írták, „történetíróként tette ismeretessé nevét, az Al-Duna földrajzi viszonyait, történeti múltját több műben ismertetvén.”11 Egy másik értékelés szerint, „tősgyökeres magyarságát már a ruhájával is kifejezte s a zsinóros attilához hű maradt élete végéig.” (…) „Az Al-Duna e vidékén egyik őre és terjesztője volt a magyarságnak.”12 Érdemeként könyvelték el, hogy „sok becses, tudományos adatot kutatott, hordott össze és dolgozott fel, (…) Történelmi olvasottsága és képzettsége egyáltalában magas fokon állott.”13
Temetésére, 1896. február 16-án, Desewffy püspök dr. Szentkláray Jenő temesvári kanonokot küldte ki, s a derék papot általános részvét mellett helyezték örök nyugalomra.14
TURISZTIKAI KÉZIKÖNYVE AZ AL-DUNA VIDÉKÉRŐL (1870)
Szinnyei József megfogalmazása szerint Boleszny 176 oldalas Kézikönyve15 volt az első magyar könyv, amely a Határőrvidék területén megjelent16, ugyanakkor, a szakirodalom szerint, magyar nyelvterületen alighanem az első kézikönyv volt az utazók részére, azaz a mai értelemben vett útikönyvek előde.17 Kalapis Zoltán szerint „munkája azonban mégsem tudományos mű, jóllehet igényesen készült, s még csak nem is útirajz, hanem pontosan az, amit a címben jelzett: kézikönyv az utazók részére. (…) Boleszny önálló kutatásokat végzett a leírt területen, útjai során közvetlenül értesült a tényekről, eseményekről. Előszavában írja, hogy »jelen értekezésünk nagyobb része személyes észleleteink és tapasztalataink kofolyása«. Jólértesültsége igen sok helyen kimutatható.”18
11 Boleszny Antal. Vasárnapi Ujság, 1896. febr. 23.
12 Nagy idők tanúi. Budapesti Hírlap, 1896. febr. 20.
13 Boleszny Antal. Krassó-Szörényi Lapok, 1896. febr. 23.
14 Nagy idők tanúja. Budapest, 1896. febr. 21.
15 Boleszny Antal: Kézikönyv at Al-Dunán, Szerbország- és Bolgárországba utazók számára. Handl Józsefnél, Ó-Orsova, 1870. E munkának volt német nyelvű kiadása is.
16 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. Budapest, 1891, 1193–1194.
17 Kalapis Zoltán: Régi bácskai és bánáti utazók. Forum, Újvidék, 1987, 73–77.
18 Uo.
Pontosításra szorul az is, hogy e munka nem szorítkozik kizárólag az Al-Duna vidékére, hanem kiterjed azon országok és nemzetek viszonyaira is, melyek a Duna mentén terülnek el.19 A szerző még 1869 végén előfizetési felhívást tett közzé a lapokban20, amelyben beharangozta, hogy munkája várhatóan 1870 februárjának végén jelenik meg.
A Kalauz végül is 1870 júniusában hagyta el a nyomdát, s megjelenését a sajtó is beharangozta.21 A kiadó a potenciális olvasótábor figyelmét az alábbi szöveggel próbálta felkelteni: „Aki az Al-Duna vadregényes tájait meglátogatni szándékozik, el ne mulassza ezen könyvet megszerezni, melyben igen jó történeti, földrajzi és népismei leírását találandja, azon félig-meddig terra incognitának.”22
Boleszny arról sem feledkezett meg, hogy munkájának egy példányát ajándékul megküldje Erzsébet királynénak. Könyvét beköttette pompás, kék brokátba, és Nopcsa báró főudvarmester közvetítésével, „alattvalói hódolata jeléül”, megküldte őfelségének. Az ajándékot Erzsébet királyné táviratban köszönte meg neki, tolmácsolva egyben elismerését is a munkáért.23
Ez volt első önálló kötete, amellyel magára vonta a közvélemény figyelmét. Egyesek szerint máig megkerülhetetlen forrásmunka, amely a maga korában „roppant praktikus, idegenforgalmi kézikönyv” volt.24
„A DUNA KATARAKTÁI”25 (1874)
Plébánosunk 1874 tavaszán újabb munkájára hirdetett előfizetést, amelyet korábban felolvasott a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat ülésén, s amely „nagy érdekeltséggel fogadtatott”. 26 A német nyelvű munka címe ez volt: „Die Donaukatarakte, veteranische Höchle und Festung Peth, zwischen Buzias, Orsova und Turn-Severin.”27 A több mint 110 oldalas, Josef Handl nyomdájából kikerült munka megjelenése, 1874 júniusának végére volt várható, és magyar nyelvű kiadása is volt (A Duna kataraktáiról és az ősi Peth váráról).28 A mű méltatásában olvassuk, hogy három fejezetben „sok, még eddig ismeretlen adatot közöl a fölkarolt vidék múlt és jelen viszonyairól s a fáradhatatlan szerző sok helyütt saját búvárlatainak és történelmi combinátióinak eredményét hozta abban nyilvánosságra. A munkához egy pontosan tájékoztató térkép is van csatolva, mely a Veteráni barlangot s annak vidékét az 1788. évből állítja elénk.”29
19 Kézikönyv. Földrajzi Közlemények, 1875., 58.
20 Boleszny Antal. Kecskeméti Lapok, 1869. dec. 4.
21 Megjelent könyvek és zeneművek. A Hon, 1870. jún. 24.
22 Kézikönyv. Figyelő, 1871. ápr. 8.
23 Erzsébet királyné ő felsége. Történelmi Értesítő, 1887/1. füzet, 52.
24 Boleszny Antal. Székelyföld, 2021. aug. 1.
25 A katarakta (németül Katarakt, többes számban Katarakten) a folyók zuhatagos, vízeséses szakaszát jelenti, ahol a víz meredek lejtésű, sziklás medren zúdul alá. Voltaképpen, a folyó olyan szakasza, ahol a mederben lévő sziklazátonyok, lépcsők és szintkülönbségek miatt a víz gyorsan áramlik, örvénylik, és kisebb-nagyobb zuhatagokat képez. Leggyakrabban a folyó nagy esésű, sziklás medrű részén alakul ki. Nem feltétlenül egyetlen vízesés, inkább zuhatagok sorozata. A hajózást gyakran akadályozza vagy teszi lehetetlenné. Ezeket dolgozta fel Boleszny az Al-Duna térségében.
26 Boleszny Antal. Pesti Napló, 1874. ápr. 18.
27 Uo.
28 E hónapnak elején. Történelmi és Régészeti Értesítő, 1875/1. füzet, 38.
29 Uo.
