A mindenszentekre és a halottak napjára készülődve a héten a zősök a legtöbb zabadidejüket a temetői teendők elvégzésével töltötték, ezenfelül a piacokat járták megfelelő virágokat keresve. Zerencséjükre, elhúzódott a vénasszonyok nyara, így nem kellett dideregniük. Mi több, jócskán bele is izzadtak a sok lótifutiba. A Zacsekpeti mondta, hogy alig várja már, hogy a nagymamájával kimenjenek a sírkertbe, mert ilyenkor mindig kap sült gesztenyét. Én törökmézet szoktam kérni, ami olyan édes, hogy evés közben odaragad hozzá a fogam, és az mindig olyan vicces.
Meg számomra az is megmosolyogtató, hogy ilyentájt sokan kikérik maguknak, hogy ők nem ünneplik a boszorkányok éjszakáját, mert az nem a mi szokásunk! Meg nem akarnak szörnyeknek öltözni! Ez így igaz, és mégis, amikor a hónap végén eljön a fekete péntek, a vásárlási láztól égve a leárazásoknál uopste nem esik nehezükre zombiként viselkedni! Akkor nem jut eszükbe, hogy az is egy tengerentúlról átvett hüje szokás.
No de a téli időszámítás is megkezdődött! Ezt nem csak abból lehet tudni, hogy hátratekertük egy órával az óramutatókat – már ha valaki még le tudja őket olvasni, nekem több osztálytársam már nem –, hanem abból is, hogy az étlapon felváltotta a töltött paprikát a töltött káposzta, amit felénk egyzerűen csak szármának hívnak. A napokban a muter is rottyantott belőle egy kondérral. Azt mondta, így legalább ezen a téren néhány napig nyugodt lesz, a szárma állítólag úgyis annál jobb, minél többször melegítik! Ezt biztos valami lusta szakács találta ki, hogy kevesebbet kelljen főznie, jegyezte meg atata csipkelődve.
– Képzeld, Tegyula, azt olvastam, hogy a pizzás és az eurókrémes után van már pálmaolaj ízesítésű burek is – mondá az öreglány. – Ki kellene próbálnunk!
– Lehet, hogy már többször is ettél belőle, Tematild – legyinte a fater. – Ugyanis a mezőgazdasági felügyelőség vizsgálatai szerint minden ötödik pékség Zerbiában pálmaolaj-alapú túrót használ valódi tejtermékek helyett a „túrós burek” elkészítéséhez.
– Nahát! – hüledeze amama. – Oda jutottunk, hogy még rendes túrót sem ehetünk, hanem valami növényi zsiradékból készült löttyöt nyomnak bele helyette a rétestészták közé?!
– Úgy tűnik, egyre inkább valamiféle kamuvilágban élünk – sóhajta az öreg –, semmi sem az, aminek látszik.
Az elhangzottakról az alábbi vicc jutott az eszébe.
Egy alak bemegy a pékségbe, rendel egy túrós burekot, és helyben fogyasztani kezdi. Egyszer csak odafordul a pékhez, és megkérdi tőle:
– Mondd, hol tartod a túrót?
– A frizsiderben.
– Hallod, tehettél volna belőle a burekba is!
– Olyan nyavalyás vagyok a héten, úgy kóválygok mint egy napszúrást kapott kiscsibe – lamentála a muter. – Valószínűleg ez a zakkant időjárás tehet róla.
– Totál hasonlóan érzek én is, van, hogy egész álló nap csak ásítozok – fűzé hozzá atata. – No de ne panaszkodjunk, a karibi térségben pusztító Melissa hurrikán szeleinek a sebessége a héten elérte az óránkénti 300 kilométert, vitt magával mindent az útjába kerülő szigeteken.
– Tudod-e vajon, miért kapnak ezek az erős hurrikánok általában női nevet? – kérdé az öreglány. – Olyanok jutnak most eszembe, hogy Katrina, Sandy, Ida, Irma, Patricia, Wilma, Elsa…
– Nem tudom biztosan, csak sejtem – töprenge a fater. – Nyilván férfiak nevezik el őket, valószínűleg feleségekről és anyósokról.
– Én tudom! – kiáltá az éppen betoppanó Zacsek zoméd. – Azért, mert amikor érkezik, mind heves és nedves, amikor pedig távozik, viszi a házat és a kocsit!
– Köszönjük az értő felvilágosítást, zomzéd – élcelőde amama. – Ha már ijen jól értesült vagy, meg tudod-e azt is mondani, hogy mire lehet számítani szombaton a noviszádi vasútállomás-előtető leomlásának egyéves évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen?
– Annyi biztos, hogy rekordrészvételre számítanak a szervezők – számola be a Zacsek. – A zegyetemisták már napokkal ezelőtt tömegesen elindultak gyalogosan az ország több irányából a tartományi székváros felé.
– A kenyérgőz a legbiztosabb ezekben az energiaválságos időkben – bólogata az öreg. – Sose tudni, mikor fogy el az üzemanyag a járműben, vagy tűnik el netán az út, mint gyermekkorom egyik kedvenc rajzfilmhőse, a Menő Manó előtt.
– A legfontosabb, hogy rendbontás nélkül múljon el az egész napos rendezvény – bizakoda a Zacsek.
– Szerencsére mindenki békés megemlékezésre áhítozik – közlé a muter. – Bár azt nem értem, hogy ha senki sem akar erőszakot kirobbantani, és állítása szerint tartózkodni fog az agresszív viselkedéstől, akkor egyáltalán miért kell tartani ilyesmitől?! Ez logikus, nem?
– Logikusnak logikus, ám nem biztos, hogy egy túlontúl logikaközpontú közegben élünk, zomzédasszony – világíta rá a Zacsek.
– Itt már megszoktuk, hogy mindig előre parázunk mindenen – magyarázá atata –, mintha egy kicsit ezzel szórakoztatnánk magunkat.
– Megmondta a belügyis Ivica, hogy ha nem lesz incidens, akkor a rendőrség észrevétlen marad – tudatá az öreglány.
– Apropó rendőrök! Képzeljétek – ismerteté a Zacsek –, azt olvastam, hogy irtó kevesen szeretnének rendőrként dolgozni! 850 helyre még kétszázan sem jelentkeztek.
– Ebből az adatból úgy tűnik, hogy az utóbbi időben a szakma kissé elvesztette vonzerejét a fiatalok körében – spekulála a fater.
– Ajjaj! – sopánkoda amama. – Hamarosan oda jutunk, hogy a rendőrök vonatkozásában is nyugdíjasokat kell majd alkalmazni, mint a buszsofőrök esetében.
– No de láttátok – válta témát az öreg –, az ámerikai főseriff a változatosság kedvéért a napokban a Távol-Keletre röppent, ahol békét teremtett, kereskedelmi megállapodásokat írt alá, barátkozott és mindenekelőtt ünnepeltette magát a hódolóival.
– Elfelejtetted megemlíteni, hogy az atomfegyvertesztek újrakezdését is elrendelte – egészíté ki a muter.
– Hát még azt is – ismeré el atata. – Biztos azért, hogy le ne maradjon.
– A ruszki kollégája a múlt vasárnap tesztelte új zupperfegyverét – fanyaloga a Zacsek.
– Úgy tudni, a Burevesztnyik, avagy Viharmadár névre hallgató, atommeghajtású manőverező robotrepülőgép csudákra képes – részleteze az öreglány. – A beszámolók szerint 15 óra alatt 14 ezer kilométert tett meg, és ez nem a végső határa a teljesítményének!
– Ennek ellenére az amcsik Repülő Csernobilnak becézik – kuncoga a fater.
– No de úgy tűnik, hogy az újabb ámerikai zankciók jól beakasztottak a zoroszoknak – tájékoztata a Zacsek. – Csökken a bevétel a kőolajból, itt-ott el kell adniuk a külföldi érdekeltségeiket.
– A háttérben biztos folyik az alkudozás – gondola bele amama. – Felmerült, hogy a szorosabb amcsi–orosz gazdasági együttműködés érdekében készüljön egy Trampli–Putykó nevű alagút a Bering-szoros alatt, amely összekötné Alaszkát a zorosz Távol-Kelettel.
– A zemberek majd’ belegebednek a gürcölésbe, hogy aztán a nagyvezérek a megteremtett eszközök nagy részét arra fordítsák, hogy újféle bombák és csodafegyverek kiokoskodásával megvédjék magukat egymástól! – bölcselkede az öreg.
– Holott lehetne azt a tengernyi pénzt az egészségügyre, a tudományos kutatásokra, a kultúrára, a rászorultak megsegítésére és az oktatásra is fordítani – ötletele a Zacsek.
– Ahogyan mondod! Csak azokkal már manapság aligha lehet ország-világ előtt kérkedni – szögezé le a muter.
Pistike, törökmézet nyammoló hurrikánszelídítő
