Nemrég került elő a bajsai Zákó család újvidéki magántulajdonban lévő családi irategyütteséből, igazi irodalomtörténeti kuriózumként, Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805) A Reményhez című, ismert és népszerű költeményének egy kéziratos szövegvariánsa, amely első ízben kerül itt közlésre.
Mindent egybevetve, meggyőződésünk, hogy a most meglelt, öt versszakos kézirat egy korábbi (már folklorizálódott) ősszövegváltozatra utal, akárcsak a sárospataki, amelynek végleges, ma is ismert változatát Csokonai csak az 1803. évi közlés előtt tisztázta le. A későbbiek során ez maradt fenn „hivatalos” változatként, noha folklorizálódása, énekelt volta miatt folytatódott, a saját, belső törvényszerűségei szerint, amiről a fennmaradt kéziratos énekeskönyvek is tanúskodnak. S ha már a „hivatalos” szövegváltozatot említettük (Szilágyi 2002, 188–190), lássuk, milyen egybeesést mutat vele a Zákó-féle szöveg. Az első, ami szembeötlik a két szöveg egybevetésekor, hogy a Zákó-féle kézirat, amely nyilván valamely korabeli énekeskönyvből kimásolt szövegváltozat lehet (vagy akár az 1799. évi, váci Énekes Gyűjtemény szövege is), több elírást is tartalmaz, amely másolási elírásnak tekinthető. Az első szakaszban a „Védangyalának” helyett „Víd Angyalának” áll, a „kétes kedvet” helyett „kettős kedvet” találunk, a „biztatóm valál”-nál pedig elmaradt a birtokos rag, s csak „biztató valál” olvasható. A második szakaszban az „egy híjját esmértem” helyett „egy héjjat ismertem”; a harmadik szakaszban a „kiszáradtanak” helyett „kiszáradának”, a „tavaszom, vígságom” helyett „tavaszi vígságom” áll; értelemváltoztató megfogalmazásokat is találunk: „S a gyöngy-koszorúkat nem irígyleném” helyett „s a gyöngy-koszorúkat meg érdemleném”; a negyedik szakaszban már komolyabb szövegeltérés mutatkozik, tekintettel arra, hogy a Zákó-féle szövegben a költemény nem zárul le a negyedik szakasszal (mint a hivatalos változatban), hanem egy ötödik is követi, ami a letisztázott változat előtti állapotára utal. Itt már komolyabb eltéréseket, szövegtorzulásokat, szórendcserét találunk. Például: „mert ez a keménység úgyis eltemet” helyett „úgyis e keménység engem eltemet” olvasható; a „Fáradt lelkem égbe, testem földbe vágy” felcserélődik, s lesz „Fáradt testem földbe, lelkem égbe vágy”; a „nekem már a rét hímetlen” helyett „Nékem már ez rét kietlen” áll; nyilván másolási elírás, hogy „a mező kisült” helyett „a mező ki hűlt” olvasható, a „zengő liget kietlen” helyett pedig „a zengő liget kedvetlen”; „A Nap éjre dűlt” helyett „Minden gyászba dűlt” olvasható. A negyedik versszak a Zákó-féle kéziratban az alábbi, közismert Csokonai-sorok helyett:
„Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! LILLÁK! –
Isten véletek!!!”
(Szilágyi 2002, 188–190).
Az alábbi két sor olvasható:
„Hozd el azt az órát, hozd el oh halál
Melyben lelkem ismét Lillámra talál.”
A negyedik szakasz ilyen befejezése lehetővé tette az ötödik szakasz hozzáragasztását is, a Zákó-féle kéziratban, amely a kínos szerelmi kiábrándulás, szakítás megnyilatkozása, méghozzá „hamis vád” miatt. Befejező sorai: „Mivel eltemet / Engem a hamis Vád, és a hamis hír / Elnyomván szivemet készen vár a sír”, figyelemre méltóan, arra a következtetésre juttatták Szilágyi Ferencet, hogy (a költemény szerelmi tárgyától függetlenül), „utalhat az elfogott jakobinus, Szulyovszky Menyhért helyzetére is, arra, amit Kazinczy írt, hogy a család vigasztalására szerezte a dallamot Kossovics József – s bizonyára ehhez igazodott az ősszövege is” (Szilágyi 2002, 221).
ÖSSZEGZÉS
Csokonai A Reményhez című költeményének, nemrég, a bajsai Zákó család hagyatékból, azaz, egy újvidéki gyűjteményből előkerült négyoldalas, kéziratos szövegváltozata ismét felkeltette az érdeklődést a költő verseinek folklorizálódása iránt. Legismertebb költeménye keletkezéstörténetének felvázolása szolgáltatta a támpontokat a most fellelt irodalomtörténeti kuriózum hozzávetőleges datálásához és esetleges elhelyezéséhez a fennmaradt szövegváltozatok közé. Az Ékes Daal pontos eredetét nem sikerült megállapítanunk: nevezetesen azt, hogy ki, hol és honnan másolta le a Zákó család részére. Annyi azonban bizonyos – s ezt az itt részletezett szövegegybevetési vizsgálatok is megerősítették – hogy ez esetben nem egy szokványos szövegvariánssal állunk szemben. E munka szerzőjének nem volt ugyan lehetősége ténylegesen is kézbe venni és összevetni a Zákó-féle kéziratot a Stoll-féle bibliográfia azon kéziratos énekeskönyveivel, amelyek A Reményhez szövegvariánsait őrzik. Ám ennek ellenére, a viszonylag redukált szövegegyeztetés is kimutatta a Zákó-féle kézirat figyelemfelkeltő voltát, további elemzésének szükségességét. A munkában ismertetett szövegegybeesések elemzése arra utal, hogy a Zákó-féle szövegvariáns egy még „letisztázás előtti” ősszövegváltozat lehetett, tehát, keletkezését mindenképpen 1803 előttre kell datálnunk, azzal a megjegyzéssel, hogy már akkor egy folklorizálódott változatról lehetett szó, amit a szövegelemzés- és összehasonlítás eredményei, azaz szövegegyszerűsítései is bizonyítanak.
Mindenképpen figyelmet érdemel, hogy több mint kétszáz év után, vidékünkön is felbukkannak még Csokonai-szövegvariánsok – igazi irodalomtörténeti kuriózumok.
IRODALOM
Borovszky Samu (szerk.). 1909. Bács-Bodrog vármegye I–II. Budapest. (Internetes forrás: http://mek.oszk.hu/11800/11859/pdf/11859_02_1_1.pdf letöltve: 2017. jún. 28.)
Csetri Lajos. 1973. Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1973/6., 687–697.
Harsányi István. 1927. Csokonai A Reményhez című versének dallama. Adalék Kossovich József működéséhez. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1927/1–2., 119–120.
Juhász Géza. 1966. Talányos Csokonai? – Néhány kiadatlan szövegváltozattal. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1966/3–4., 400–408.
Kazinczy Ferenc. 1916. Kazinczy Ferenc Tübingai pályaműve a magyar nyelvről. 1808. Kiadta Heinrich Gusztáv. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
Kemsei István. 2003. Az a bizonyos Lilla-ügy, avagy a ragasztott vers. Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez. = Kortárs, 2003/1. (elektronikus forrás: http://epa.oszk.hu/00300/00381/00065/kemsei.htm letöltve: 2017. jún. 15.)
Kenyeres Ágnes (főszerk.). 1967. Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Akadémiai Kiadó, Budapest
Molnár Gábor. 1918. Kazinczy Ferencz ismeretlen levele. = Irodalomtörténeti Közlemények, 1918/4., 421–426.
Nagy Iván. 1865. Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Ráth Mór, Pest, XII k.
Sebestyén Gyula. 1913. A váczi Énekes Gyűjtemény. = Ethnografia, 1913/1., 104–115.
Stoll Béla. 2002. A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája (1542–1840). 2. javított és bővített kiadás. Balassi, Budapest. (elektronikus forrás: http://www.balassikiadó.hu/BB/netre/html/stoll.html letöltve: 2017. jún. 17.)
Szilágyi Ferenc. (sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta). 2002. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Költemények 5. 1800–1805. Akadémiai Kiadó, Budapest
(Vége)
