2024. július 15., hétfő

MagyarZó Pistike messéi

A zősök a héten azt sem tudták, hová legyenek a sok eget rengető hírtől, ami csak úgy áramlott a zújságból, a tévéből, no meg a zokostelóból. Terrorista támadás Belegrádban! Elnökjelölt bácsik vitája Ámerikában! Apokaliptikus zivatarok Zerbiában! Újabb esélyt adnának a lítiumnak! A fiatalok tömegesen jelentkeztek teológiára! Mégpedig a legeszesebbek, akik nyilván sejtik: rajtunk már csak a mindenható segíthet. Bizisten mondom, a zember még Európa-bajnokság idején sem élvezheti rendesen a focit, a sok szenzációkeltő infó folyton kizökkenti a labdakergetés követéséből!

– Tény, hogy cudar ítéletidő tombolt a hét elején országszerte, Tematild – csóválá a fejét atata –, volt villámlás, mennydörgés, szélvihar, jég meg felhőszakadás rendesen, ám miután megnézed a zivatarokról szóló tudósításokat, akkor kezdesz el csak igazán rettegni: kataklizma, Niagara-vízesés a fővárosban, autók úsznak az utakon, a szél gyökerestől csavarja ki a fákat, kíméletlen jégverés...

– Lehet, ez a nyári lapszerkesztési séma, Tegyula – találgata az öreglány –, három napig riogatnak a hőséggel, a kánikulában készítenek fel a katasztrofális viharra, utána meg napokig összegzik a szélsőséges időjárás okozta borzalmakat.

– Régen uborkaszezonban legalább érdekes hírek voltak a lapokban – nosztalgiáza a fater –, valamelyik celeb pattanást növesztett, egy mező felett ufókat láttak, valahol kétfejű kisállatok jöttek a világra meg hasonló csudaságok történtek, ma meg csak a zupercellás pszichózis tombol!

– Biztos azért, mert sok a meteoropata – trollkoda amama.

– Nem is csoda, hogy a zemberek világszerte egyre inkább kerülik a híreket – mondá az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Legalábbis erről árulkodik a Reuters friss kutatása.

– Ennek a jelenségnek a hátterében a hírdömping állhat – spekulála az öreg. – Annyi információt tár elénk a média, amennyit lehetetlen ép ésszel feldolgozni. Vannak médiumok, amelyek naponta 300–400 hírt gyártanak! És akkor még a közösségi médiáról nem is szóltam!

– Úgy vélem, ez egyféle önvédelmi mechanizmus – fejté ki véleményét a muter. – Ha nem tud tenni a rossz hír ellen, a zember elfordul tőle. Úgy van vele, jobb, ha nem tud róla.

– Szerintem meg inkább arról van szó, hogy sok az álhír meg a félinformáció – magyaráza a Zacsek. – Az emberek rájöttek, hogy a legtöbbször meg akarják őket vezetni, és ezért már inkább semmit sem követnek.

– Ami tulajdonképpen a manipulatívok malmára hajtja a vizet – konstatála atata. – Miután a zemberek elveszítik az érdeklődésüket a közügyek iránt, nekik zabad a pája!

– Azt olvastam, hogy sokak szerint ismét a lítiumban rejlik Zerbia nagy esélye – válta témát az öreglány.

– Merthogy nagy szükség van rá a villanyautók gyártásához! – mutata rá a fater.

Aminek kapcsán a Zacseknak az alábbi találós kérdés jutott az eszébe.

– Mi a közös a villanyautót vezető és a hasmenésben szenvedő krapekban?

– Mindkettő abban reménykedik, hogy időben hazaér!

– Az egyik lap azt írja, hogy az új elemzések szerint a lítiumot tartalmazó jadarit bányászása nem veszélyezteti sem a vizet, sem a földet, sem a levegőt – újságola amama.

– Furcsállom, hogy akkor a portugálok, a finnek meg a németek miért nem bányásszák! – filóza az öreg. – Úgy tudni, nekik is van belőle bőven.

– Én meg egy olyan információval találkoztam – ismerteté a Zacsek –, miszerint pár év alatt nyolcvan százalékkal csökkent a lítium ára.

– Ezek szerint mire felénk elkezdenék bányászni, már egész olcsó lesz – töprenge a muter.

– Én meg láttam a fészbukon, hogy a dió kábé ugyanannyiba kerül, mint a lítium. No de akkor miért nem ültetünk diófákat mindenfelé? Legalább jó hűvöst adnának. Meg lehetne készíteni sok finom diós tortát! – ábrándoza atata.

– A töpörtő meg még drágább! – fűzé hozzá az öreglány. – Az is lehetne Zerbia kitörési pontja.

– Közvita kellene a lítiumról – voná le a következtetést a Zacsek –, de nem politikai, hanem szakmai vonatkozásban.

– No de zomzéd – így a fater –, mennyire lehetséges egy politikamentes párbeszéd felénk bármiről is?!

– Szerintem itt még az Ember ne mérgelődj! társasjáték szabályainak a megváltoztatása se lehetne politikamentes – ada hangot véleményének amama.

– És itt mindig van min mérgelődni – állapítá meg a Zacsek –, a múlt hétvégén ukmukfukk egy számszeríjas merénylő rendőrre támadt Izrael belegrádi nagykövetségénél!

– A terrorista támadás után a zilletékesek annyiszor elismételték, hogy Zerbia biztonságos ország, hogy felmerült bennem a kérdés: valóban az? – morfondíroza az öreg.

– Ne is figyeljen rá, zomzéd – legyinte a muter –, ha valamit sokszor ismételgetnek, akkor kezd neki gyanússá válni. Sose vett meg semmit, amit rendszeresen reklámoznak a tévében. Neki az ilyen termék felettébb gyanús!

– Az eset kapcsán az fordult meg a fejemben – sóhajta a Zacsek –, hogy az rendben van, hogy igyekszünk tartani a lépést a világgal, ennyire azonban azért talán mégsem kellene.

– Az is nagy kérdés ám, hogy merre felé halad a világ – sejtelmeskede atata. – A jenki nagypapák viadalában az első elnökjelölti tévévita sokak szerint irtó kínosra sikeredett.

– A Trampli állítólag pontatlan adatokra alapozta állításait – közlé az öreglány –, a Biden pedig motyogósan kezdett, mintha nehezére esett volna megfogalmazni a mondatokat.

– Úgy tűnik, leginkább a kínaiak és a ruszkik örülhetnek annak, hogy az amcsiknak két ilyen tapasztalt elnökjelöltje van – szögezé le a Zacsek. – Egy kínai kommentátor azt írta, hogy „a két vénember fellépése negatív reklám a nyugati demokrácia számára”.

Amiről a faternak a következő vicc jutott az eszébe.

Az amerikai elnököt a tanácsadója ébreszti egy telefonhívással.

– Elnök úr, van egy jó és egy rossz hírem!

– Mondja először a rosszat!

– Idegen bolygóról származó lények támadták meg az Egyesült Államokat!

– Úristen! És mi a jó hír?

– A jó hír az, hogy újságírókat esznek és kőolajat pisilnek!

– Az egyetemi jelentkezés az idén is izgalmas eredményeket hozott – számola be amama. –  Ezúttal a legtöbb fiatal fogorvosnak, logopédusnak, pszichológusnak, politológusnak vagy teológusnak tanulna!

– Az igény eléggé sokat elárul a társadalomról – gondola bele az öreg.

– Több mint kétszer többen jelentkeztek a teológiai karra, mint amennyi hely van ott – pontosíta a Zacsek. – Állítólag a legtehetségesebb gimnazisták választották ezt a szakot.

– Bizonyára tisztában vannak azzal, hogy itt már csak Isten segíthet – nyugtáza a muter –, és a legrövidebb úton igyekeznek kapcsolatba lépni vele, nem kerülőutakon az orvosi, a jogi, a közgazdasági vagy egyéb karokon.

– Ha jobban belegondolunk, nem baj az, ha több hitoktató lesz az országban – elmélkede atata –, legalább majd rendesen megtanítják a zemberekkel a tízparancsolatot, mert bármekkora keresztények is legyünk, akadnak itt, akik még mindig nem ismerik mindet eléggé.

Aminek kapcsán a Zacsek az alábbi viccet messélte el.

Egy fiatalember gyónni megy.

– Atyám, vétkeztem.

– Mi a vétked, fiam?

– A hiúság bűnébe estem. Naponta többször belenézek a tükörbe, és csodálom magam, hogy milyen szép vagyok.

A pap ránéz a fiúra

– Ez nem bűn, fiam, csak egyszerű tévedés.

Pistike, hírfüggő meteoropata