Nemrég kitört a fészerünk ablakának egyik üvegtáblája, és a muter a helyére rajszögekkel feltűzött egy papirost, amelyre korábban öblös betűkkel egy viccet firkantott – atatának finom utalásféleképpen.
„– Jön a vihar, Pali, a kitört ablakot meg nem csináltad meg!
– Csináld meg te, Julis! Te törted ki, amikor hozzám vágtad a vasalót!
– No de akkor is te vagy a hibás, Pali! Miért ugrottál félre?!”
Zerencsére a zivatar elvonult, az időjósok szerint pedig a viharos hét eleje után érkezik is az első idei hőhullám, és már a napokban trópusi melegre kell számítani. Nem tudom, hogyan lehet majd odafigyelni 35 Celsius-fokos kánikulában a matematikára meg a nyelvtani csudaságokra. Különösen, ha egymás után vannak! Az egyikben káo minden logikus, a másikban meg mindenféle kivételek akadnak. Nem is tudja a zemberfia, mitévő legyen, gondolkodjék mindig észszerűen vagy lehet néha összevissza?! Amikor megosztottam eme dilemmámat a tanító nénivel, és megkérdeztem tőle, ő vajon hogyan szokott, mármint gondolkodni, mit ad isten, sértődötten felhívta a zősöket, hogy elpanaszolja nekik, mennyire zemtelen vagyok a suliban, de azok különösebben nem hatódtak meg a híren, az öreglány a vállát vonogatva annyit mondott, őtőle már kérdeztem sokkal cifrábbat is, a fater pedig, mintha csak egy mókamester lenne, azzal rázta le a kisnaccságát, hogy itthon is olykor zemtelen szoktam lenni, ők mégsem hívogatják emiatt a ziskolát.
– Én annak örülök a legjobban, Tegyula, hogy elvonult felőlünk a választási vihar – lélegeze föl amama. – Bevallom őszintén, nekem már kicsit sok volt belőle.
– A múlt vasárnapi részvételi arány alapján kijelenthető, hogy a zemberek zöme egyetért veled, Tematild, és megunta már a gyakori szavazgatást – bólogata az öreg –, a legtöbb önkormányzatban a többség ezúttal nem járult az urnák elé.
– Pláne, hogy akárhogyan is szavazzon a zember, lényegbeli változás nem nagyon történik – sóhajta a muter.
– Szerintem sokkal izgibb lenne, ha személyekre szavaznánk, nem pedig listákra – spekulála atata. – Akkor kiderülhetne, hogy politikailag ki mennyit ér!
– Főleg helyi szinten – erősíté meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd –, ahol többnyire személyesen is ismerik a jelöltek nagy részét a szavazópolgárok, és csak tudják, ki a megbízható káder a környéken.
– Én meg azt reméltem, túl vagyunk már a politikai megmérettetésekkel kapcsolatos híreken és okoskodásokon – szurkálóda az öreglány. – Kér valaki kávét?
– Remek ötlet, zomzédasszony! – örvende a Zacsek. – Egy friss tanulmányból az derült ki ugyanis, hogy a kávé véd bennünket a szív- és érrendszeri megbetegedésektől, megakadályozza a depresszió kialakulását, serkenti a metabolizmust és csökkenti az agyvérzés kockázatát.
– Amindenit! – hüledeze a fater. – Hogyhogy éppen most készült ez a korszakos jelentőségű tanulmány, amikor világviszonylatban drágul a népszerű itóka?! A hírben nem szerepel, ki a megrendelője a kutatásnak? Uopste nem csodálkoznék azon, ha valamelyik kávéforgalmazó lenne.
– Le sem tagadhatod, Tegyula, hogy sokat foglalkoztat a politika – jegyzé meg amama –, már mindenben valamiféle simlisséget vélsz felfedezni. Tudtommal a tudományos kutatások és az azokon alapuló tanulmányok nem úgy készülnek, mint egyes pártmegrendelésre fabrikált közvélemény-kutatások.
– Eszem ágában sincs, Tematild, megkérdőjelezni a tudományos eredmények helyénvalóságát – vakará a fejét az öreg –, inkább csak azok marketingfogásként történő felhasználása izgat.
A témával kapcsolatban a Zacsek nyomban elmessélt egy viccet.
Kávézás közben a smucig atyafi panaszkodik a szomszédjának.
– Tudja, én soha nem tudok egy jó kávét inni.
– De miért, szomszéd?
– Mert én a kávét két kockacukorral szeretem. Otthon azonban eggyel iszom, vendégségben pedig hárommal.
– A viccbéli ipséhez hasonlóan nekünk sem ártana itthon figyelmesebbeknek lennünk – jelenté ki titokzatosan a muter. – A legtöbben az otthonunkat a világ legbiztonságosabb helyének tartjuk, sokszor, amikor valahol máshol vagyunk, alig várjuk, hogy hazaérjünk, a statisztika azonban arról árulkodik, hogy ez egyáltalán nem igaz, merthogy a sérülések nyolcvan százaléka éppen odahaza ér bennünket!
– Lehet benne valami, Tematild – morfondíroza atata –, az ismerőseim zöme otthon sértette meg a lábujját, sarkát, bokáját. Az egyik lecsúszott a lépcsőkről, a másik átesett a biciklin, a harmadik lepottyant a létráról, a negyedik elcsúszott a fürdőkádban, az ötödik virághurcibálás közben meghúzta a derekát...
– Csak te cseszted el a térded házon kívül, Tegyula – zsémbelőde az öreglány –, olyan ostoba foglalatosság közben, mint amilyen a labdakergetés a focipályán.
– Alig várom már, hogy az otthon veszélyéről szóló statisztikáról beszámoljak a drága feleségemnek – lelkesede fel a Zacsek. – Majd azt mondom neki: ezek után ne csodálkozzon, ha olykor távol maradok otthonról, óvatosságból teszem!
Amiről a faternak az alábbi vicc jutott az eszébe.
Beviszi az apa a fiát a kocsmába. Kér két felest, majd az egyiket a fia elé teszi.
– Idd meg!
A fiú megkóstolja az italt, és megrázkódik.
– Pfuj, de rossz ez! Hogy lehet ezt meginni?!
– Na látod! – mondja erre az apa. – Anyád meg azt hiszi, szórakozni járok ide!
No de bármennyire is kerüljék a politikát, kávészürcsölgetés közben csak visszakanyarodtak a témához, igaz, ezúttal külföldi vonatkozásban. Felmerült az EP-választás, amelynek egyik sarkalatos kérdése az orosz–ukrán csihi-puhi, majd azok után, hogy a zukránok ámerikai rakétákkal lőtték orosz területen a ruszkik állásait, megest aktuálissá vált az atomháborús fenyegetettség kérdése, és ha már a jenkiknél tartottak, szóba került az ex-főserrif, a fura frizurás Trampli bácsi is.
– Hallottátok, a Trampli azt üzente, hogy visszatér! – újságola amama.
– Naná, hogy visszatér, hiszen olyan, mint egy Terminátor! – trollkoda az öreg.
– Ebben még az üzleti iratok meghamisítása miatt, hallgatási pénz kifizetése nyomán ellene folytatott büntetőeljárás sem akadályozza meg – fűzé hozzá a Zacsek.
– Pedig a minap az esküdtszék mind a 34 vádpontban bűnösnek mondta ki – közlé a muter. – Egy hónap múlva mondják ki az ítéletet!
– A Trampli úgy tett, neki semmi gondja nincs azzal, hogy börtönbe vagy házi őrizetbe vonuljon – ismerteté atata –, de vajon, hogyan reagál majd erre a közvélemény, vetette fel a sejtelmes kérdést.
– Az amcsik ezek szerint jól elvannak egymással – állapítá meg az öreglány.
– Nem kevésbé tombol a testvériség a világ túlsó végén a koreaiak közt – kuncoga a Zacsek. – Az északiak lufikkal ürülék-csomagokat küldtek déli zomzédaiknak.
– Nyilván befuccsolt náluk a futárzolgálat – csipkelőde a fater –, és ripsz-ropsz megalapították helyette a Kommunista Anyagi Küldemények Irodáját, avagy a KAKI-t.
– Még az a jó, zomzéd, hogy mi józomzédi viszonyt ápolunk – nyugtázá amama.
– Nekem mindarról, ami a világban történik – gondola bele a Zacsek –, a fészbukon bölcselkedő Pista bácsi egyik aranyköpése jut eszembe: „Mindig is voltak hüjék! Csak valahogy régen nem voltak ennyire magabiztosak.”
Pistike, logikusan gondolkodó kávérajongó
