Biztosan észrevették, hogy néhány a hete a zújságban kártyalapok vannak elrejtve. Zép lassan mindannyian nagy kártyaspílerek leszünk! A muter erre kajánkodva azt mondaná: abból majd meg is élünk! Szerintem azonban faja ötlet! Alig várom már, hogy minden lap meglegyen, és atata megtanítson kaláberezni, ultizni meg lórumozni, mert most még csak a hetesezés megy, bár az öreglány valami bornyúzásra esküszik. Firkászék biztos így akarnak rávenni bennünket arra, hogy kevesebbet nyomkodjuk a zokostelót meg a többi kütyüt, és inkább egymással foglalkozzunk. Elárulom, azon ábrándozom, hogy a hosszú, forró nyár alatt majd megtanulom, hogyan kell verni a blattot, és a télen majd benevezek a ludasi kártyaolimpiára!
– Képzeld, Tematild – álmélkoda a fater –, a meteorológusok perzselő nyárral fenyegetőznek, ami már májusban megkezdődhet: csak az a kérdés, hogy rekkenő vagy elviselhetetlen hőség lesz-e!
– Láttam, Tegyula! – sóhajta amama. – Meg azt is, hogy eszeveszetten támadnak a kullancsok. A hirtelen jött melegnek hála, idén korábban aktívak lettek.
– Még csak azok hiányoztak! – dünnyöge az öreg. – Mintha nem lenne elegendő társadalmi vérszívó, még ezek a természetesek is keserítik az életünket!
– Mi következik ezután?! – tűnőde a muter. – Azt mondják, az idei nyár sokkal melegebb lesz, mint ahogy azt eddig megszokhattuk.
– Én még az előzőeket sem szoktam meg! – tiltakoza atata. – Sőt már az áprilisi nyár is zavar: fáj a fejem, alvási zavarokkal küszködöm és állandóan fáradtnak érzem magam.
– Megnyugodhatsz, az időjósok szerint a jövő hétre lehűlés várható – mondá az öreglány. – A nyavalyáid meg az időjárás helyett inkább a sok hírkövetés következményének tudhatók be.
– Igaza van, zomzédasszony – erősíté meg az éppen betoppanó Zacsek –, izgi hírekből meg a héten sem volt hiány! Mialatt a zellenzék még azt sem tudja, részt venne-e vagy sem a belegrádi helyhatósági választásokon, a haladók és a széles körű kompániájuk már meg is kezdték a kampányt a megmérettetésre.
– Olvastam, hogy a Šapić főellensége újabban a Titó elvtárs lett – jegyzé meg a fater –, a belegrádi ideiglenes városvezetés első embere visszaküldené a néhai jugoszláv elnök földi maradványait Kumrovecre.
– Meg kell hagyni, nagy víziói vannak ennek az ex-pólósnak – állapítá meg amama. – Nemrég még az állatkertet szerette volna elköltöztetni a Kalemegdanról, most a Titót a virágházból, ha nem vigyáznak a fővárosiak, lassan az Ada Ciganlija népszerű fürdőzőhelyet is áthelyezi máshová.
– A jelek szerint a Titó-gyűlölő réteg szavazataira is szükség lehet – élcelőde a Zacsek.
– No de a hét eseménye mindenképpen a Vučko párizsi látogatása volt – konstatála az öreg. – A zerb államfő a francia elnökkel állítólag 14 fontos témáról tárgyalt: a kimaradhatatlan Kozovótól kezdve a mesterséges intelligencián, metróépítésen és repülőautókon át a katonai repülőgépekig.
– Úgy tudni, hogy hárommilliárd euróért tizenkét Rafale típusú vadászgépet vásárolunk a galloktól, csak uopste nem értem, kire akarunk mi vadászni! – töprenge a muter.
– A Micron jó kereskedőnek bizonyult, rásózta a Vučkóra a sok repcsit. Mostanában irtó divatos hadfejlesztésre költeni, fegyvereket meg harci eszközöket vásárolni, fegyvergyárakat nyitni és fejleszteni – magyarázá a Zacsek.
– Miközben mindenki állandóan a békéről beszél – kommentálá kuncogva atata. – Mintha óvszervásárlás közben az önmegtartóztatásról prédikálna valaki!
– A Vučkót mindenesetre totál lenyűgözte a katonai tiszteletadás meg úgy általában a fénszi fogadtatás – közlé az öreglány.
– Biztos attól hatódott meg, hogy kétoldalt kismotoros rendőrök haladtak az őt szállító autó mellett – találgata a Zacsek. – Különben meg már korábban kijelentette, hogy ez lesz „az utóbbi harminc évben a legfontosabb találkozó országunk számára”.
– Nem tartottam fejben a zösszes fontos találkozót, de ha utánaszámolok, az utóbbi harminc évben már jó néhány országunk is volt – akadékoskoda a fater.
– No de az igaz, hogy a Vučko és a Micron valamiféle francia–zerb atompaktumról is megbeszéléseket folytattak?! – hüledeze amama. – Hogy állítólag a gallok segítenének majd nekünk a nukleáris energia fejlesztése terén.
– Remélem azért, hogy ha felépülne felénk egy atomerőmű – csóválá a fejét a Zacsek –, nem olyasvalaki dolgozna benne, aki a feketepiacon vagy valami gyorstalpaló képzésen szerzett oklevelet, és pártalapon kapott munkahelyet.
– A rossznyelvek szerint lehet, nem is zerb atomreaktor építéséről, hanem a francia atomhulladék hazai tárolásáról tárgyaltak – spekulála az öreg. – Bár igazából ehhez még a jogi keret is hiányzik.
– Én meg azt olvastam, hogy a párizsi látogatás hozadékaként 2026-ban jön a Louise Vuitton menő divatház Zerbiába – újságola a muter. – A divatmárka táskái a legismertebbek, van köztük olyan, amely egymillió dollárba kerül! Persze, a kisebbek és egyzerűbbek már 5500 vagy akár potom 1800 euróért is kaphatók náluk!
– Egészen pontosan a Belegrád a vízen városrészben nyílik majd a bolt – fűzé hozzá a Zacsek. – Egyes környéken élők szerint jobb lenne, ha előtte inkább rendeznék a luxusnegyed kanalizációját, ne ömöljön a sok trutyi a Szávába.
– Iszonyat kíváncsi vagyok, vajon ez a beruházás kiket szólít meg – merenge atata.
– Azt mondják a zokosok, ha jön a Louise Vuitton, utána más nagyok is érkeznek – érvele az öreglány. – Meg jönnek a turisták tatyókat vásárolni.
– Más okosok szerint meg ez porhintés – nyugtázá a Zacsek. – Puszta marketingfogás.
– Már a lelki szemeim előtt látom a Vučkót, a Kicsit meg a Mómót, ahogyan bepakolnak a méregdrága szatyorba egy rúd párizsi szalámit, egy vekni Száva kenyeret, egy tasak majonézt meg egy flaska joghurtot, és elvonulnak megreggelizni – csipkelőde a fater.
– Mi tagadás, én néha már nem tudom követni, hogy most akkor zerények vagyunk vagy urizálók – filóza amama.
– Hát igen, hiányzik a mély meggyőződés – szögezé le a Zacsek. – Ezzel ellentétben a csecsen vezetőségnek például még a zene tekintetében is szilárd álláspontja van.
– Csecsenföldön bizony betiltották a túl gyors és túl lassú muzsikát – vakará a fejét megilletődve az öreg –, csak a percenként 80-tól 116-ig terjedő ütemű zeneművek engedélyezettek, ami megfelel a csecsen „ritmusérzéknek és mentalitásnak”.
– Kadirovék így kívánják csökkenteni a szennyező nyugati befolyást a konzervatív muszlim lakosságra – egészíté ki a Zacsek. – A szamba, rumba, trénsz, dénsz, tehnó eleve szóba sem jöhet, de még tán a valcer sem. Csecsen ritmusban kell, hogy szóljanak a nóták. Nincs andalgás, se vadulás. Rend van!
– Az efféle rend minden keménykezű vezető álma – zörnyülköde a muter.
Amiről a Zacseknak egy találós kérdés jutott az eszébe.
– Mire táncolnak a programozók a buliban?
– Algoritmusra!
Atata pedig egy viccbe ojtott tanulságos leckét mondott el.
A tánctanár a „politikustánc” nevű új gyakorlatot mutatja be az osztálynak.
– Roppant egyszerű a koreográfia, könnyű megtanulni. Kezdem: három lépést előre, kettőt vissza, egyet jobbra, egyet balra, majd teljes fordulat…
Pistike, a korai nyárban kánkánt járó kártyaspíler
