2024. április 21., vasárnap

MagyarZó Pistike messéi

A zősök a héten annyi mindent összehordtak, hogy kénytelen voltam erőst összpontosítani, ha tartani akartam velük a lépést. Kezdték a zörnyülködéssel az újabb kanyaró-esetek kapcsán, merthogy nem elég nekünk ez a semmilyen tél, ami miatt teli vannak a rendelők olyan páciensekkel, akiket a nátha, az influenza, a korona meg a többi hasonló nyavalya kínoz, hanem naponta olvasni himlőről, bélféregről, tetvekről meg hasonló undi izékről, Belegrádban pedig a napokban kanyaró-járványt jeleztek.

– A ruszkiknál meg, úgy tűnik, már jó néhány éve a „hirtelen halál-szindróma” tombol – közlé atata. – A napokban a börtönben váratlanul elhunyt Alekszej Navalnij, Putykó legfőbb politikai ellenfele.

– Állítólag abban az óriási országban vannak a fehér éjszakák, Tegyula – spekulála az öreglány –, innen nézve azonban nekem eléggé sötétnek tűnik ott minden.

– Ezért ne is képzelődj annyit, Tematild – javasolá a fater –, térjünk inkább vissza a zerb fővároshoz, ahol még mindig nem tudni, hogy a decemberi választások után van-e többség vagy nincs.

– Jól elhúzódott az alkudozások ideje – bólogata amama. – Állítólag a Nestorović doki nevével fémjelzett Mi – a nép hangja elnevezésű mozgalom tagjai közül egyesek koalícióznának a haladókkal, valakik pedig mégsem.

– Hol van már a tavalyi hó?! – legyinte az öreg. – Dr. Háosz a napokban otthagyta a mozgalmat, amelyet alapított, és egy újabb frakció létrehozását jelentette be Igazi mi elnevezéssel. Biztos kevesellette a mozgalmon belül a kék- és zöldszemű ufókat!

– Miféle badarságokat beszélsz, Tegyula?! – értetlenkede a muter.

– Nem is így van, Tematild – védekeze atata. – Egyszer azt nyilatkozta a celebdoki, ahhoz, hogy ufókkal találkozzunk nem kell elmenni a Holdra vagy a Marsra, elég megismerni egy világos szemű hölgyet, mert ő biztos a Marsról származik.

– Ahogy mondja, zomzéd! – erősíté meg az éppen betoppanó Zacsek. – Az emberi faj pedig állítólag a Marson keletkezett, és onnan érkezett a Földre, amely egy kicsit behajlított lapos korong.

– Nahát! – gondola végig az elhangzottakat az öreglány. – A mozgalom diadalittas tagjainak két hónap alatt sikerült összerúgniuk a port. Ez aztán a teljesítmény! Csak még mindig nem tudom, lesz többség vagy sem, és mi lesz a zegény Dr. Háosszal?!

– A celebdokit, azt hiszem, uopste nem kell félteni – szögezé le a fater. – A magánrendelőjében hónapokig kell várni egy vizsgálatra, amely nyolcezer, sőt akár tizenegyezer dinárba is kerülhet!

– Képzeljék – válta témát a Zacsek –, a héten a kedves feleségemmel hüje statisztikákon rugóztunk, egészen pontosan azon, hogy egy átlagos zerbiai lakos évente 42 kiló húst fogyaszt el, 25 kilóval kevesebbet, mint egy uniós polgár, és 23 kilóval kevesebbet, mint 1991-ben!

– Vajon mi lehet ennek az oka? – töprenge amama.

– Több oka is lehet, zomzédasszony – fejté ki a Zacsek –, először is megdrágult a minőségi hús, aztán ott vannak az egészségi tényezők, nem utolsósorban pedig megváltoztak az étkezési szokások, most már irtó sokan a zöldségekre meg a különféle bogyókra esküdnek.

– Én meg észrevettem, hogy az utóbbi időben vékonyabb lett a pljeskavica! – árulá el felfedezését az öreg.

– Már akinek, zomzéd – mondá a Zacsek. – Olvastam a sajtóban, hogy a csácsáki vezetés két hónap alatt több mint kilencmillió dinárt költött reprezentációs költségekre! Állítólag csak Szvéti Nikola napján elfogyasztottak 432 kiló rostélyost félmillió dinár értékben a város zámlájára!

– Pedig az bizony böjti ünnep! – csóválá a fejét rosszallóan a muter.

– Lehet, hogy nagyon sok volt a vendég – találgatá atata.

– Biztos a sok finom husi vonzza ide a sok turistát is – jegyzé meg a Zacsek. – Azt mondta a héten a Vučko, hogy tavaly több volt a külföldi turista az országban, mint a hazai. Ez először fordult elő a történelem folyamán!

– Lehet azért, mert több pízük volt utazgatni – kukacoskoda az öreglány.

– Én meg azt mondom, hogy a zállamfőnk a történelem nagy rajongója – állapítá meg a fater. – Rengeteg cselekedetét meg egyéb eseményt történelmi jelzővel lát el. Úgy látszik, nagyon be akar kerülni a történelemkönyvekbe!

– Kétségtelenül be is fog – nyugtázá amama –, más kérdés, hogy épp olyan kontextusban, ahogyan azt ő szeretné, vagy egy kissé más olvasatban. Ezt sose tudni előre!

– Végül meg jön egy aszteroida, és lőttek a történelemnek meg minden másnak, kezdhetünk mindent elölről – gonoszkoda a Zacsek.

Ezzel a zomzéd haza is sietett, mert eszébe jutott, hogy megígérte a családtagoknak, elviszi őket vásárolni, és ha ez kimarad, neki meg sem kell várnia a végzetes kisbolygó becsapódását.

A zősök közben az elhangzottakon merengtek.

– Szóval, Tematild – sóhajta az öreg –, az elmúlt évek alatt csökkentettük a húsfogyasztást, de attól tartok, hogy hamarosan a csokifogyasztást is kénytelenek leszünk, merthogy drágul a csoki! Az év eleje óta százhúsz százalékkal megemelkedett a kakaó világpiaci ára!

– Az biztosan nagy csapás a cukrásziparra, Tegyula! – morfondíroza a muter. – De sebaj, Tegyula, nézd a szebb oldalát! Leszokunk eme árucikkekről és zép kecsesek leszünk!

– Nekem ez egyáltalán nem tetszik – dünnyöge atata –, mi mindig azt hangoztattuk, hogy nem a külső számít, hanem csakis a belső.

– A viccben a legjobb példa erre a hűtőszekrény – kuncoga az öreglány. – Na de azt tudod-e, hogy Zerbiában egyes nők képesek kiadni négytől hatezer dinárt, hogy kikölcsönözzenek egy napra egy márkás táskát!

– Azannyát! – hüledeze a fater. – Mi a manóból készül az a tatyó, ha a napi bérlése ennyibe kerül?! Én ennyi pénzt akkor sem adnék egy táskáért, ha örökre az enyém maradna!

– Ily módon minden alkalommal másmilyen táskával jelenhetnek meg – magyarázá amama –, és még mindig olcsóbb bérelni, mint megvásárolni ezt a drága luxuscuccot.

– De egyáltalán mihez kell nekik?! – köté az ebet a karóhoz továbbra is az öreg. – Hogy pózoljanak vele a fészbukon, és sok lájkot kapjanak, amiért ilyen csúcszuperek?! Őszintén, én fel sem ismerem, hogy melyik táska fancy, és melyik nem az.

– Nem is miattad töltenek fel magukról ilyen képeket – fintoroga a muter. – Ők egymással versenyeznek, hogy ki a csinibb és menőbb maca!

– Hát ha csini és menő egy maca, akkor biztos nem a táskáját nézem! – évőde atata. – Mindenesetre betegesnek tartom, hogy valaki leperkál hat pirosat azért, hogy felvágjon egy szatyorral, bármilyen márkanév is szerepel azon. Ez egy súlyos probléma, amely rámutat, milyen elferdült értékrend uralkodik a társadalomban, amelyben élünk! A táskára azért van szükség, hogy beletedd a szükséges motyódat, esetünkben azonban csakis státuszszimbólumról beszélhetünk!

– Az efféle trendet az influenszerek, a divatguruk meg a folyamatos fogyasztásra buzdító marketing diktálja – érvele az öreglány. – A pénz az egyetlen érték, ami ezen hölgyek körében számít, ezért gazdagabbnak akarnak látszani, mint amennyire azok.

– Egy feliratért fizetnek horribilis összeget, ahelyett, hogy magukon dolgoznának – zsörtölőde hitetlenkedve a fater. – Belülről meg közben a legtöbben olyan üresek, mint a hűtőszekrényünk!

Pistike, vászonszatyorral vagánykodó ufó