2024. február 25., vasárnap
KOMMENTÁR

Lassan olvadó jéghegyek?

A nemzetközi politika Szerbiára eddig még talán sosem tekintett ilyen kettősséggel, mint most. Szerbia pedig – miközben a hatalmi párt egyrészt csendben, az ellenzéki pártokat támadva igyekszik csökkenteni a rá nehezedő felelősséget, másrészt hangosan kérkedik a „tengerentúli minigyőzelmével” – úgy tűnik várakozó álláspontra került.

Szerbia számára izgalmasan alakult az elmúlt hét. Egyrészt csütörtökön az Európa Parlament (EP) megszavazta azt a határozatot, ami a december 17-i választásokon felmerült szabálytalanságok kivizsgálására vonatkozik. Vagyis a megtartott köztársasági, tartományi és helyhatósági választások – különös tekintettel a belgrádi önkormányzati választások – kerülnek a tekintélyes nemzetközi jogi szakértők és intézmények nagyítója alá. A választások elcsalásával kapcsolatos vádakat vizsgálják ki, többek között azt, hogy voltak-e visszaélések a választók szervezett migrációjával. Ezek ugyanis nem ölelték fel az ODIHR (az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának) jelentéseit.

Nagy jelentősége van ennek a döntésnek, legalábbis a polgárok mindennapjai és az ország fejlődése szempontjából, hiszen a revíziós eljárásokat szorosan az EU pénzügyi alapjaihoz kötötték. Szabálytalanságok esetén, sőt az együttműködés visszautasítása esetében is csökkenthetik az eurointegrációs alapok, így az IPA III pénzforrásait. És ha erre sor kerül, sok minden leállhat és lelassulhat. Az IPA III ugyanis egyrészt a zöld átalakuláshoz kötött: jelentős beruházásokat terveztek, illetve kezdett el Szerbia a környezetbarát energia-előállítás, a megújuló energiaforrásokra való átállás terén, továbbá a versenyképes piacot, a jó szomszédi viszonyokat, a határon túli együttműködést, a joguralom fejlesztését is érinti ez az alap, legyen szó jogszabályok összehangolásáról, infrastruktúráról, vagy esetleg gazdaságról, tőkebeáramlásról. Ha az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy Szerbia büntetést érdemel a választásokban elkövetett szabálytalanságok miatt, egy újabb, elsősorban gazdasági stagnálásra számíthatunk (ha nem leépülésre is).

A hatalmi párt éppen ezt a mozzanatot használta ki az ellenzéki képviselőkkel szemben, ugyanis az ellenzék tett panaszt az EP-ben, miután az illetékes szervek Szerbiában elutasítottak minden panaszt a választások elcsalásával kapcsolatban. Az EP-meghallgatáson az ellenzéki pártok rámutattak ugyanakkor, hogy az európai testületek jól gondolják át lépéseiket, találjanak olyan megoldást, amivel nem a polgárokat büntetik, hanem a vezető politikát a határozataikkal. Ez viszont nyilván nem lehetséges, a pénzalapok nem a politikai pártok felé irányulnak, hanem az országos projektek felé. Éppen ezért az államfő és a kormányfő is azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy az ország ellen ténykednek.

Pénteken este az Atlanti-óceán másik oldalán, New Yorkban ugyanakkor az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendkívüli ülést hívott össze Szerbia kérésére, mégpedig azért, mert Koszovó területén az euró, mint egyedüli fizetési eszköz bevezetésével, leállt a dinárforgalom, ezzel pedig több ezer család megélhetése vált bizonytalanná. Aleksandar Vučić kisebb sikernek élte meg az ülést, hiszen a nagyhatalmak többsége kritikát intézett Koszovó, azaz a jelenlevő Albin Kurti, koszovói kormányfő irányába, hogy meggondolatlanul, szervezés és előkészítés nélkül hozta meg a kormány a döntését. Ugyanakkor, mint arra a politikai elemzők később rámutattak, hosszú évek után Koszovó újra az ENSZ Biztonsági Tanácsának napirendjén szerepelt. Volt olyan ENSZ-nagykövet, aki ezt szóvá is tette, mondván, Belgrád és Pristina viszonyának kérdése az unió hatáskörébe tartozik.

Mit lehet mindebből leszűrni? Nehéz megállapítani. Az viszont tény, hogy egy ideje már Szerbia nemzetközi megítélése kapcsán elkezdtek olvadni a falak, csak mindig történik valami, mint a szerb–kínai vagy a szerb–orosz barátság, vagy legutóbb a koszovói Banjska esete, ami után az EU újra behúzta a kéziféket a társulási tárgyalásokban, pedig már a múlt év közepén arra lehetett következtetni, hogy az év vége felé az EU újabb klasztert nyithat meg Szerbiával. Ennek lehetősége pedig az előrehozott, decemberi választásokkal teljesen elszállt. Kérdés, hogy erre mikor kerül sor, az idén nem valószínű, hiszen a nyáron EP-választások lesznek, és nem lehet tudni, az új felállás milyen elvárásokat szab majd a társuló országok, így Szerbia irányába.

Hogy ezt az időszakot Szerbia hogyan tudja hasznosan kihasználni, az ország fejlődésére fordítani? A pénzügyi alapokkal miben tudják akadályozni az országot?

A véget nem érő kampányidőszakban bizonytalan mindezt átlátni. Szerbiában idén is (jó esetben) még egyszer választanunk kell.
 

Nyitókép: Ótos András illusztrációja