2024. május 20., hétfő

MagyarZó Pistike messéi

A múlt szombat reggel a lakáscsengő ébresztett. Hirtelen azt hittem, becsöngettek órára, és mindjárt kezdődik a zellenőrző magyarból! Mondanom sem kell, néhány másodpercig a frász kerülgetett. Zerencsére csak egy nagykörmű zőkeség volt, aki jött bennünket összeszámolni, úgyhogy a zelsők között kerültünk bele az óriási adathalmazba, és most már mindenki tudja, hogy téglából épült a házunk, sokat internetezünk és rá vagyunk kapcsolódva a gázvezetékre.

Az utóbbi kapcsán a zősök nagyon remélik, hogy nem ürül ki a télen, mert máskülönben kénytelenek leszünk eszkimó üzemmódba helyezni magunkat. Feltéve, ha lesz hó, mondtam volna nekik, ha figyeltek volna rám, ehelyett érthetetlen furcsaságokat beszéltek. Sok az eszkimó. Kevés a fóka. Nekem ez kínaiul volt! Annyit megértettem, hogy atata igyekezett megnyugtatni a mutert, ne aggódjon, a pénzügyis Kicsi azt mondta, hogy a tározókban hatvan napra van elegendő gáz, ám ez uopste nem nyugtatta meg az öreglányt, merthogy a tél nem hatvan, hanem százhatvan napig tart, és mi lesz akkor, ha közben valaki elzárja a gázcsapot?!

Az a jó, hogy a sok eső után a héten beköszöntött az indián nyár, és még nem kell fűteni. A melegítéssel ellentétben, függetlenül attól, hogy kint hideg vagy meleg van, enni azért kell, s mivel jócskán kiürült a frizsink, családostól elmentünk a közeli megazupermarketbe, ahol számos meglepetés ért bennünket. Bárhogyan is kerestük, sehol egy csöppnyi tejet sem találtunk abban a nagy hodályban, a fater feldúltan jegyezte meg az egyik árufeltöltőnek, hogy miért kell hetente átpakolni mindent, így sose lehet megtalálni semmit, s árulja már el, hová dugták el a tejcit, mire az illető a tudtunkra adta, hogy a zösszes tej még reggel elfogyott. Se friss, se tartósított nincs! Tejtermékekből bezzeg volt bőven, nem is akármilyen áron: egy pohár joghurt 45, egy pohár tejföl pedig 90 dinárt kóstált! Csak tudnám, miből készülnek ezek – dünnyöge az öreg. Amint hazaértünk, biciklire pattant, és elrohant a sarki boltba, ahonnan öt liter cseh, szlovén és lengyel tejet hozott, amelyeknek literje 150–170 dinárt tett ki!

– Államvezetőink gyakran dicsekednek azzal, hogy mi mindenben vezető helyen vagyunk Európában, nem értem, hogy miért hallgatják el azt, hogy az árak tekintetében is Európa-bajnokok vagyunk! – zsörtölőde atata. – Pedig ezesetben még azzal is elkérkedhetnének, hogy indirekt módon ez arról is árulkodik, hogy országunkban a fizetések is eléggé magasak.

– Azok sajnos aligha képesek követni az árak emelkedésének ütemét – legyinte a muter –, sőt egyes munkaadók minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy ahol csak lehet plusz megnyirbálják az alkalmazottak bérét.

– Nehéz idők járnak, és még nehezebbek jönnek – sóhajta az éppen betoppanó Zacsek. – Nem véletlen próbálja mindenki lefaragni a költségeit, és amin lehet, takarékoskodni.

– Hasonlóan gondolkodhat a Vučko is – töprenge az öreg –, nyilván azért nem forszírozza az új kormány megalakítását. Biztos úgy van vele, hogy minden lehetőséget meg kell ragadni a spórolásra, az érintettek úgysem hajtanának akkora hasznot, mint amennyibe kerülnének.

– Van benne valami – gondola bele amama –, a jagodinai kiskirály, a Palma a napokban úgy tett, hogy egyes miniszterek neki portásnak sem kellenének.

– Meg kell hagyni, nincs nagy véleménnyel róluk – kuncoga a Zacsek. – Pedig ők még kvázi egy oldalon is állnak, zeretniük és támogatniuk kellene egymást.

– A mások iránti zeretet politikuséknál luxusfogalom, zomzéd – értekeze a fater. – Ha van is, kizárólag muszájból működik, a muszájt pedig a pillanatnyi érdek határozza meg.

– Eddig bele sem gondoltam, hogy mennyi lemondással, súlyos döntések egész sorának meghozatalával járó, nehéz foglalkozást űznek a zegény politikusok – lamentála az öreglány.

– Annyira azért nem kell sajnálni őket, zomzédasszony – jegyzé meg a Zacsek –, általában megvan nekik a maguk zámítása.

– A Putykó például az ukrán területek annektálásának és Oroszországhoz való csatolásának jogszerűségét Kozovó függetlenségének az elismerésével magyarázza – ismerteté atata.

– Biztos pánszláv testvérzeretetből teszi – találgata a muter. – Így könnyítené meg a zerb vezetők dolgát, hogy az EU óhajával összhangban, zankciókat vezessenek be a ruszkiknak.

– Bár a politika általában érzelmektől mentes logikai műveletek sorozata – bölcselkede a Zacsek –, azt hiszem, ebben az esetben teljesen irracionális szinten zajlik minden.

– Itt a nagy többség a keleti értékekre esküszik, miközben a nyugati színvonalra vágyik! – csipkelőde az öreg.

– Képzeljétek! – hüledeze amama. – Azt olvastam, Oroszországban már azt pletykálják, hogy a 70. zülinapját ünneplő Putykó bunkerben, sámánokkal készül az atomcsapásra! Kirill pátriárka meg felszólította a zoroszokat, hogy két napig imádkozzanak az elnök egészségéért.

– Pedig azt állítják, hogy kutyabaja – vakará a fejét a Zacsek. – És azt is rebesgetik, hogy már megkezdődött a harmadik világháború, csak még nem úgy hívják.

– Erről nekem Einstein híres gondolata jut eszembe – nyugtáza a fater. – „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket biztos, hogy botokkal és kövekkel.”

– Édesistenem! – zörnyülkede tovább az öreglány. – Az előrelátó nagymenő Musk a napokban már be is mutatta a zembereket helyettesítő humanoid androidját!

– Az Optimus elnevezésű robot küldetése az lesz, hogy az unalmas és rutinszerű munkák végzésében kiváltsa az embert – magyaráza a Zacsek. – Például meglocsolja a virágokat.

– Kinézetre totál a Terminátorra emlékeztet – lelkendeze atata –, de a milliárdos feltétlenül zeretné elkerülni a híres sci-fi forgatókönyvét, ezért a tömeggyártásra tervezett házi kiborgnak barátságosnak és szófogadónak kell lennie az emberekkel szemben, és kikapcsolható lesz.

– Zakik szerint – így a Zacsek –, a mesterséges intelligencia előmozdíthatja a gazdaságot.

– Ami minket illet, egyet kell értenem ezzel a meglátással – bólogata a fater –, hiszen a természetessel nem sokra megyünk.

– Hagyjátok már ezeket a nehéz témákat! Foglalkozzunk hétköznapi dolgokkal! – hörtyene fel a muter. – Tudtátok, hogy hogy minél több időt töltünk a közösségi oldalakon, annál magányosabbnak érezzük magunkat?! A hálón prezentált megzépített élet másokban féltékenységet vált ki. A fiatalok esetében ez jócskán kihat a személyiségfejlődésre.

– A pszichológusok szerint sok gyerek figyelemhiányos! – fűzé hozzá a Zacsek. – A rövid, félperces videók pusztítóan hatnak a koncentrációra és a memóriára, emellett emocionális gondokat okoznak. Azok, akik folyton ilyeneket néznek, képtelenek már hosszabb tartalmakra összpontosítani. A tanóra követése és egy messe elolvasása is megterhelő lesz a számukra!

– Hallod ezt, Tepisti?! – förmede rám az öreg. – Ha nyakra-főre a zokostelót nyomkodod, hogy olvasod majd el a Háború és békét, A Karamazov testvéreket meg a Csendes Dont?!

– Hagyd a gyereket, Tegyula! – véde meg amama. – A ruszkik már úgysincsenek divatban!

– Ne keverd a szezont a fazonnal, Tematild! – dörmöge a fater. – Attól még, hogy a zorosz politikával bajom van, a zorosz irodalommal nincs! Ez más nemzetekre is érvényes!

Pistike, mindig fejhető robottehénkét tervező nagymenő