2024. október 4., péntek

MagyarZó Pistike messéi

Cudar bolondosan indult az idei április, úgy havazott a héten, hogy lehozattam atatával a padlásról a szánkót. Sose tudni. Úgy tűnik, idén tavasszal jobban kell majd fűteni mint a télen. Gólyáné is biztos azon sopánkodik a párjának, miért nem maradtak még egy kicsit Afrikában, és őt hibáztatja, amiért nem beszélte le, amikor annyira siettette az indulást.

– Hallod, Tegyula – ötletele az öreglány –, elvihetnél bennünket húsvétra a hegyekbe sízni!

– Semmi akadálya, Tematild – vevé a lapot a fater –, csak legyen ott bőségesen főtt sonka, kolbász, tojás, torma és fonott kalács! Azok burkolása után könnyebb szlalomozni a lejtőn.

– Hallod, irtó lehűlt a levegő, no meg ez a kegyetlen hideg szél – nyavalyoga amama. – Mi lesz a virágzó gyümölcsfákkal?! Ilyen időjárási körülmények között a nyuszi is könnyen eltévedhet.

– Ha egyáltalán útnak indul – fűzé hozzá az öreg. – No de ne rinyáljunk folyton! Mindig valami hibádzik. Hol ez nem jó, hol az nem jó. Nem volt fehér karácsonyunk, majd lesz fehér húsvétunk!

– Faramuci egy helyzet – állapítá meg az éppen betoppanó Zacsek zomzéd. – Ilyesvalamiben vannak a ruszkik is. Ha az emlékezetem nem csal, állítólag azért rohanták le tavaly a zukránokat, nehogy azok bemenjenek a NATO-ba, és még egy zomzédjuk a katonai szövetség tagja legyen, erreföl, mit ad isten, éppen a zukrajnai csihi-puhi miatt a héten csatlakozott a NATO-hoz Finnország, amely úgyszintén Oroszország zomzédja!

– Kész átverés! – szúrkálóda a muter. – Teli van a világ ilyenekkel. Képzeljétek, az egyik tabloid címoldalán egy gastarbeiter arra panaszkodik, hogy csőbe húzták idehaza! Ha jól értem, az történt, hogy 1250 ojrót adott egy látnok csajnak azért, hogy levegye az átkot a fiáról, ám a hölgyemény a fekete mágiát sem tüntette el, meg a pénzt sem adta vissza. Sőt még el is tűnt!

– Ez aztán már tiszta varázslat! – gonoszkoda atata. – Jó zakembert talált az ipse.

– Megboldogult Matyi sógorom mindig azt mondogatta, hogy a lottó a hüjék adója – jegyzé meg a Zacsek. – Úgy tűnik, mára már az extraadót is bevezették egyesek számára!

– Óvakodni kell mindenféle csalótól – figyelmezteté az öreglány. – Az utóbbi időben a sarlatánok is elszaporodtak felénk, akik bárminemű képesítés nélkül, persze tetemes összegért, minden létező és nem létező kór ellen vállalják a gyógyítást és a kezelést.

– Ja – bólogata a fater –, összekutyulnak valamit, azt mondják rá, hogy ősi gyógymód, régi táltosrecept alapján készült, most sokan buknak az ilyenekre, és aztán a zinterneten árulják.

– Amitől a betegek meggyógyulnak, a kövérek lefogynak, a meddőknek meg csitt-csatt három gyerekük születik! – élcelőde a Zacsek.

– Nekem erről a régi zomzédom jut eszembe, aki ezerféle pálinkával járt a piacra – messélé amama. – Az asztal alól árulta a tütüt, a kuncsaftok jól tudták ezt, jöttek, és mindenki kérte a kedvencét: barack, szőlő, alma, zilva, körte, cseresznye, meggy, a pacáknak mindenből volt. Címke nélküli vegyes pálinkát tartott, és amikor a kuncsaft kifejezte óhaját, ő az asztal alatt megfelelő címkét ragasztott az üvegre.

– Visszatérve az okostóni mágusokra, akik a világhálón és nem ritkán némely obskúrus tévécsatornán is nyomulnak – ecsetele az öreg –, uopste nem ártalmatlan a tevékenységük, az egyik azt terjeszti, hogy a zülők ne vakcináltassák a gyerekeiket, a másik szerint az iskolák „debilis” intézmények, a harmadik meg úgy véli, hogy a népet fel kellene fegyvereztetni…

– Ha pedig elhallgattatják őket, akkor a zólásszabadságra hivatkoznak – dünnyöge a muter.

– Tiszta pszichológia, zomzédasszony! – szögezé le a Zacsek, és elmonda egy idevágó viccet.

Egy fiú megkérdezte az egyik lányt az egyetemi könyvtárban, hogy leülhet-e mellé. A lány erre hangosan felkiáltott: – Eszem ágában sincs veled tölteni az éjszakát!

A teremben minden tekintet a fiúra szegeződött. Rövid idő múlva a lány odament a fiú asztalához, és a következőt mondta neki: – Tudom, hogy kellemetlenül érezted magad az imént, de ne vedd zokon, pszichológiát tanulok, és éppen az emberi viselkedés lélektanát tanulmányozom.

A fiú erre hangosan felkiáltott: – Hallatlan! Ötszáz euró egy éjszakára?! Az túl sok.

A könyvtárban az összes szempár a lányra irányult.

A fiú erre halkan odasúgta a lánynak: – Én meg jogot tanulok, és tudom, hogy kell átverni az embereket!

– Lássatok csodát – válta témát atata –, a történelmi elnökválasztáson Montenegróban a Jakab fickó legyőzte a Milót!

– Pedig a Miló már akkor vezette az országot, amikor a Jakab még kisoviba járt – merenge az öreglány.

– Engem sokkal jobban érdekel az, hogy mikor tartanak Zerbiában történelmi választásokat – morfondíroza a Zacsek.

– Nálunk, zomzéd, minden választás és minden egyéb esemény is történelmi – magyarázá a fater. – A zerb–magyar kapcsolatok is történelmi csúcson vannak. A zabadkai zerb és magyar fiatalok is egyre többet kommunikálnak egymással, igaz, többnyire angolul, de sebaj, változik a világ, ez már több mint multikulturalizmus!

– Bizony változik a világ – erősíté meg a Zacsek. – A muszlim zarándokok egykor régen hetekig gyalogoltak és tevegeltek Mekkába, most pedig megtehetik ugyanezt hipermodern gyorsvonatokkal, amelyek 300-zal szakítanak a forró sivatagban!

– Képzeljétek el, ha majd nálunk is így süvítenek a vonatok – ábrándoza amama.

– Ahogy elnézem egyes vasútállomásainkat – vakargatá az állát az öreg –, nem tartom kizártnak, hogy ha megállna előttük egy ilyen sebesvonat, összedőlnének szégyenükben.
Amiről a Zacseknak egy újabb vicc jutott eszébe, amelyet búcsúzóul velünk is megosztott.

– Apa, tudod, melyik vonat késik a legjobban?

– Nem tudom, fiam.

– Az, amelyiket a szülinapomra ígértél.

– A mai gyerekeket még érdekli egyáltalán a kisvonat? – töprenge a muter. – Vagy ez a rengeteg modern kütyü következtében inkább már csak az apukák játszanak velük.

– Jó felvetés – érté egyet atata. – Nemrég hallottam, hogy ez a sok okoseszköz használata immár az evolúciós folyamatra is kihat. A folyamatos képernyőbámulástól az újembernek nagyobb lesz majd a szeme, a sok nyomkodástól még dominánsabbá válnak a hüvelykujjak, a rengeteg üléstől pedig megrövidülnek a lábak.

– Ajjaj, ezek szerint, Tegyula, a jövő emberisége olyan lesz, mint az orkok és a trollok birodalma – hüledeze az öreglány.

– Nincs is az olyan messze, Tematild – sóhajta a fater. – Olvastam a zújságban, hogy a mai gyerekek már hétévesen túlsúlyosak, ferdül a gerincük, romlanak a fogaik és rossz a látásuk.

– Hallottad, Tepisti?! – förmede rám amama. – Ne edd meg egyszerre a zösszes édességet, amit a nyuszi hoz, mert gyorsan kihullanak a fogaid! Ne ücsörögj annyit a kompjúter előtt, mert púpos leszel! Meg ne bámuld annyit a zokostelót, mert elromlik a látásod!

– Suhanc koromban engem is arra intett a tisztelendő úr – juta az öreg eszébe –, hogy ne nézzek csúnyákat!

– És megfogadtad a tanácsát? – kérdé a muter.

– Naná! – válaszola atata. – Én mindig csak a zépeket néztem!

Pistike, a húsvéti nyuszi elé szánkón süvítő újember